Fotó:dvsckezilada.hu
Már a tegnapi katarzis pillanataiban is előkerült a téma, avagy kiket kaphatunk ellenfélnek, s hová utazhatunk majd a következő körben. Milyenek az esélyeink, meg úgy mégis… milyen kontextust érdemel valójában ez a tegnapi diadal, és mennyiben változhatnak a szezonnal kapcsolatos elvárásaink azáltal, hogy nemzetközi szereplésünk ezúttal hosszabbra nyúlik?
Mi tagadás, piszok jó érzés volt ma felébredni. És bár kétségtelen, hogy aligha nyerünk EHF-kupát, vagy magyar bajnokságot, de azzal, hogy tegnap a hat gólos győzelem dacára is egy rendkívül kiélezett, küzdelmes és impulzív meccsen arattunk sikert, talán valami megváltozott. Nem minden, de valami mégis. Ez pedig alapot adhat egy jobb, stabilabb szereplésnek, hiszen a tegnapi összteljesítmény a játék valamennyi szegmentumában színvonalasabb volt, mint eddig. Csapatként és egyénileg is előreléptek játékosaink, bosszankodásra csak a kihagyott ziccerek, elkapkodott döntések és a pontatlanabb befejezések adhattak okot. Ezek hiányában alighanem tökéletes meccset zártunk volna, de a tökéletesség egy felesleges utópia, pláne azok után, hogy tegnap mindent kiadtunk, ami ésszerű keretek között elvárható a csapattól.
A hangulat szintén páratlan volt, még debreceni viszonylatban is egyedülálló atmoszférában űzték kedvenceiket a hazai szurkolók, az utolsó percek pedig már valóságos eksztázisban teltek, hiszen lengyel ellenfelünk a hajrára teljesen felőrlődött, ettől függetlenül minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek. A Hódos katlanjában aligha lehettek volna képesek ennél többre.
Mint falat kenyér, úgy kellett ez a siker most játékosnak, vezetőnek és szurkolónak, de az élet nem áll meg, és jellemzően a legdiadalittasabb pillanatokban kell a leginkább résen lenni. Avagy ez a siker mit sem ér, ha nem tudunk építkezni belőle. Akár rövid, vagy hosszútávon, akár hazai, vagy nemzetközi porondon.
Ahhoz pedig, hogy nemzetközi porondon jó esélyünk legyen a folytatásra, és a hőn áhított csoportkör elérésére, kőkemény csapatokat kell legyőznünk. Egészen pontosan „csak” egyet a sok közül. Így hát nézzük is, kikből válogathat Fortuna istenasszony holnap délelőtt, amikor a fejébe veszi, hogy csapatunk sorsáról döntsön. Első, és talán egyetlen kívánságunk nem is lehet más, mint egy verhető, ámde határainkhoz közeli ellenfél, melynek otthonába reményeink szerint újfent sok szimpatizánsunk ellátogathat majd.
Persze, attól még nem leszünk dühösek, ha esetlegesen ki kell mozdulni határainkon túlra, elvégre a kiemelt csapatok között ott van az az Érd, amely idén bivalyerősnek tűnik, s túlzás nélkül a sorozat egyik esélyese, emellett joggal pályázik arra, hogy kibillenjen az örök harmadik szerepének hálátlan monotonitásából, s fentebb jusson a magyar bajnokság hierarchiájában. Ha egyet kérhetünk, őket inkább elkerülnénk. Tavaly a Dunaújváros fázott rá, de Szabó Edina együttese idén sokkal komplettebb, sokoldalúbb csapat benyomását kelti, a Győr elleni értékmérő derbit ugyan elbukták, de nem játszottak rosszul, és szépen menetelnek a bajnokságban.
Az osztrák Hypo NÖ együttese már sokkal kellemesebb akadálynak tűnhet, azzal együtt is, hogy a hazája bajnokságát 41 alkalommal megnyerő együttes a ’80-as évek végétől 2000-ig összesen nyolc alkalommal hódította el a legrangosabb európai kupasorozatot, és az új évezredben is a nemzetközi női kézilabdázás egyik fellegvárának, sztárcsapatának számított. Ám az anyagi gondok utolérték, s megtépázták őket, így jelen pillanatban nem szőhetnek túl merész álmokat nemzetközi szereplésüket illetően. Keretük meglehetősen fiatal átlagéletkorral rendelkezik, s túlnyomórészt osztrák játékosok alkotják. Hajgató Anna, Kiss Kitti és Dalnoki Klaudia személyében pedig három magyar sportoló kézilabdázik a klub színeiben, melyet Martin Matushkovitz és Kovács Ferenc edzőpárosa irányít. Tavaly a Kuban Krasznodar jelentett számukra végállomást az EHF-kupában, idén pedig a sikertelen BL-kvalifikációs tornát követően a harmadik körben kapcsolódhatnak be a kisebbik európai kupasorozat küzdelmeibe.
A fehérorosz bajnokság aranyérmese, a HC Gomel szintén eredménytelen Bajnokok Ligája-kvalifikáció után került az EHF-kupába. A tornán egyébként megmérkőztek a török Kastamonu-val, mely a sorozat eme fázisában szintén a kiemeltek között foglal helyet. Erőviszonyok szempontjából semmiképp sem lenne kedvezőtlen az említett két csapat, hiszen egyikük sem rendelkezik veretes nemzetközi eredménysorral, mindemellett játékosaik a magyarnál lényegesen gyengébb bajnokságokban edződnek.
Nem úgy, mint a két orosz gárda, melyek már sokkalta komolyabb veszélyforrásként leselkedhetnek kedvenceinkre. Egyikük a HC Lada, mely a közelmúltban több remek eredményt is fel tudott mutatni nemzetközi fronton. Legutóbb másfél éve, az utolsó KEK-kiírásban jutottak el a döntőig, tavaly viszont a sűrűbb EHF-mezőnyben a csoportkörben véreztek el. Bár a Vipers és a Viborg kiütése után finoman szólva sem volt egyszerű dolguk (a négyest az orosz gárdán kívül a későbbi elődöntős NFH, valamint a Metzingen és a Glassverket gyarapította), mégis partiban voltak a továbbjutásért folytatott küzdelemben. A másik orosz pedig nem más, mint nemzeti bajnokságuk 2015/16-os kiírásának győztese, Karina Yezhykava volt csapata, az Asztrahonacska. Melyet – bajnoki arany ide, vagy oda – alaposan szétvásároltak, így hiába a tavalyi BL-szereplés, ott nem tudtak partiban lenni jóval erősebb ellenfeleikkel szemben, bár egy középdöntőre jók voltak, és legyőzték a stabil BL-szereplő Thüringer csapatát is.
A szomszédoknál abban az esetben tehetnénk látogatást, ha a Fortuna a DHK Banik Most, a Podravka Vegeta, vagy a Craiova csapatát sodorná az utunkba. A románoknál játszik egyébként egykori beállósunk, Bobana Klikovac. A felsorolásból a cseh együttes tűnik a leggyengébbnek papíron, a másik két gárdával már több bajunk lehet, de a relatíve kis távolság miatt alaposan megörvendeztetné a nagyérdeműt az, ha az említett csapatok valamelyikével kellene megmérkőznünk a csoportkörért.
Merthogy esetleges oroszországi és törökországi túrákon felül egy skandináv látogatás sem tűnik kizártnak. A Koppenhága és a Randers mellett a svéd listavezető Höörs jelenthet komoly kihívást. A Koppenhága a Dijon csapatát győzte le a második fordulóban, a Randers pedig tavalyi negyeddöntőjét követően az előttünk álló lépcsőn kapcsolódik be a kiírásba. Előbbi gárda egyébként a bajnoki tabella negyedik helyét foglalja el, míg utóbbi a hatodik pozícióban tanyázik hét forduló elteltével. A svéd Höörs pedig a fentebb citált példákhoz hasonlóan került az EHF-kupába, miután BL-selejtezőjükön alaposan megszórták a szintén kiemelt osztrák bajnokot, ám a Thüringerrel már nem bírtak.
Egy szó, mint száz, könnyű ellenfél ebben a körben már nincsen. Nyilván egy egészséges szubjektivitás kereteiben ki tudunk emelni néhány csapatot, melyet szívesen fogadnánk a holnap 11 órakkor esedékes sorsoláson, de mindent egybevetve, több a velünk egyenrangú gárda, emellett akadnak némiképp erősebbek is, akikkel adott esetben inkább a főtáblán néznénk farkasszemet.
A magyar csapatok közül egyébként a Vác és a Dunaújváros is sikerrel vette a második fordulós akadályt. Szilágyi Zoltán csapata bravúros továbbjutást könyvelhetett el a német Buxtehuder ellenében, miután hazai környezetben 29-22-re nyert, ezzel ledolgozva idegenben felhalmozott hátrányát. Kovács Annáéknak pedig a hazai hétgólos fór után egy minimális zakó is belefért Romániában. Ők egyébként szintén a második kalapban kapnak majd helyet, melynek tagja még a három magyar gárdán kívül a Minszk, a Viborg, a Besancon, az Issy Paris, a Kuban, a Metzingen, a Byasen, a Zalau és a Zvezda Zvenyigorod.
T.S.
