
Nagy meglepetést nem okozott, hogy kosárlabdázó lettél, hiszen a Velkey családban komoly hagyománya van a sportágnak.
Igen, édesanyám és édesapám is játszott az első osztályban, jelenleg pedig a Pityke Kosársulit üzemeltetik Nagykőrösön. Öt testvérem van, mindegyikük kötődik a sportághoz, nővérem és bátyám is eljutott az utánpótlás válogatottig, míg Kriszti az angol élvonalban szerepel. Egyébként édesapámék egyikünkre sem erőltették rá a kosárlabdát. A családi ünnepségeken gyakori téma a kosárlabda, néha már kicsit túl sokat is beszélünk róla.

A szüleid véleményére mennyire figyelsz oda?
Érdekel, mit gondolnak a teljesítményemről. Édesanyám az elfogultabb, édesapám a kritikusabb, de mindkettejük meglátásait elfogadom. Ha idejük engedi, ott vannak a meccseimen.
Sokan csak Pitykeként ismernek. Hogyan ragadt rád ez a becenév?
Édesapámtól örököltem ezt a nevet, nincs vele semmilyen problémám, az évek során már hozzászoktam.

Kalandos út után érkeztél meg Debrecenbe.
Nagykőrösön ismerkedtem meg a kosárlabdával, majd Kecskemétre kerültem, ahol 7-8 évet töltöttem, és szép eredményeknek lehettem a részese. 17 évesen a Vasashoz igazoltam, fiatalon 25-30 perceket kaptam a B-csoportban, ez pedig jó lehetőséget kínált a fejlődésre, úgy érzem, tudtam élni a lehetőséggel. Az angyalföldiektől Zalaegerszegre vezetett az utam, ahol már az NB I-ben bizonyíthattam. Az első idényemben kb. 10 percekhez jutottam meccsenként. A negyedik szezonban nem kaptam annyi lehetőséget Egerszegen, amennyire számítottam, így kapóra jött a DEAC megkeresése. Berényi Sándor hívott fel, és vázolta az elképzeléseket. Elmondta, feljutó gárdát szeretnének építeni, és ez a lehetőség megmozgatta a fantáziámat. A cívisvárosban új közegbe csöppentem, de Pék Dávidot már régebbről ismertem. Az összes játékos segített a beilleszkedésben, ám ez Molnár Andrásra hatványozottan igaz. Mindent összegezve nem hoztam rossz döntést, amikor Debrecenbe költöztem, hiszen sikerült kivívnunk az osztályváltást, és ebben komoly szerepet játszottam.
A feljutás kötelező feladat volt az együttesnek?
A keret erősségét, valamint a költségvetést figyelembe véve egyértelműen a DEAC számított a topfavoritnak, de azért nem volt sétagalopp. Ez a siker meghatározó élmény a pályafutásomban, hiszen én is alaposan kivettem a részem belőle. Az ünneplésnek is megadtuk a módját egy közös vacsora során.
Az élvonalban pedig felültetek a hullámvasútra: parádés kezdés és hosszú nyeretlenségi széria is színesítette az elmúlt hónapokat.
Valóban, várakozáson felüli rajtot produkáltunk, talán ez sem volt reális, de a 11 vereséget számláló sorozatunk sem a valós képet tükrözi. A Kecskemét elleni hazai vereségünk komoly törést okozott, hiszen pár perccel a vége előtt még 10 ponttal vezettünk, ennek ellenére alulmaradtunk. Ez a fiaskó duplán fájt, mivel a Magyar Kupa debreceni végjátékáról is lecsúsztunk.
Említetted a beszélgetés elején, hogy testvéreid utánpótlás válogatottságig jutottak, de ezt te is elmondhatod magadról.
Igen, egy álmom vált azzal valóra, hogy ugyan „csak” utánpótlás szinten, de magamra ölthettem a nemzeti együttes szerelését. Először az U16-as gárdába kaptam meghívót, egy B-divíziós Európa-bajnokságon az ötödik helyen zártunk. Később kétszer az U18-as válogatott tagjaként jutottam szóhoz a kontinensviadalon. Zsoldos András irányította az alakulatot, személyében egy remek szakembert ismertem meg, aki nagy hangsúlyt fektetett a csapatépítésre.

Saját stílusodat hogyan írnád le?
Gyakran vállalok be extrákat, de ezt meg kell próbálnom kontrollálni, és mérlegelnem kell, hogy ez mikor fér bele, és mikor nem. A triplákat általában jó százalékban dobom, bár akadnak olyan meccsek, amikor nem ülnek a kísérleteim. Úgy gondolom, egy sportoló sosem lehet elégedett magával, mindig van esély a fejlődésre. Az öltözőben nem számítok a nagy hangadók közé, ritkán szólok, de akkor mindenki figyel a véleményemre.
Úgy tudom, sérülések nem nehezítették eddig az életedet.
Így van, szerencsére elkerültek eddig a különböző problémák. Az előző négy évben csupán egy összecsapást kellett kihagynom, ekkor betegség miatt nem számíthatott rám az edző.
Milyen céljaid vannak az elkövetkező évekre?
Szeretnék minél több játékpercet kapni, a lehetőséget pedig igyekszem minél hasznosabb teljesítménnyel meghálálni. Bízom benne, hogy a DEAC sikereiért tehetek meg mindent.
A Debreceni Egyetemen is próbálsz bizonyítani. Milyen szakra jársz?
Tavaly kezdtem el a sportszervezői szakot, az első félévet sikeresen teljesítettem. Nagy szerencsém van, hiszen az egyetem egyéni tanrenddel támogatja a tanulmányaimat, így a tanulás összeegyeztethető a sporttal. A csoporttársaimnak is köszönettel tartozom, hiszen nagyon segítőkészek.
Edzői papírral is rendelkezel, ezzel mik a terveid?
Elvégeztem az OKJ-s képzést, így fiatalokkal dolgozhatok. A későbbiekben nem tartom elképzelhetetlennek, hogy felnőtteknél vállalok munkát, bár ez még a jövő zenéje.
Szabadidődet mivel szoktad elütni?
Egyik kedvelt elfoglaltságom az alvás, délutánonként erre szoktam időt szakítani (válaszolta egy nagy mosollyal az arcán – a szerk.). Emellett moziba járok, zenét hallgatok. A csapattársakkal is különböző programokat szervezünk, például kávézunk vagy kártyázunk. A csapatból mindenkivel jóban vagyok, de Bognár Kristófhoz, Molnár Andráshoz és Ivan Lilovhoz szorosabb baráti viszony fűz.
B.Á.




