Az tény, hogy közel két évtizedig egyeduralkodó volt a cívisváros tollaslabda klubja hazánkban. Olimpiát megjárt ütőseink közül ki ne emlékezne Fórián Csillára vagy Bánhidi Ákosra, esetleg a Kinizsire, mint klubra. Jómagam még BEK küzdelmeken is részt vettem velük Belgiumban. Világbajnoki aranyról eddig viszont nem esett szó.
Sőt! A gyorstollaslabdáról sem. Ebben most etalon néhány hajdúsági versenyző.
De mi is az a gyorstollas? Angolul: speed badminton. A tollaslabda háló nélküli változata. Kombinálja a tenisz, a squash és a tollaslabda elemeit. Világszerte hódolnak neki, mivel nincs háló és speciális pályaigénye sem, ezért teniszpályán, utcán tengerparton is űzhető. Hazánkban is megalakult a nemzeti szövetség.
A nemzetközi vezérkar 2011. augusztus 25-én ült össze először Berlinben. A sportágat egy volt német tengerésztiszt, Bill Brandes találta ki még 2001-ben. Az volt a célja, hogy nagy mozgásigényű legyen, szabadban is lehessen úgy játszani, hogy a labdát – amely nehezebb az eredeti tollasnál – ne fújja el a szél. Így a sebessége akár a 290 km/órát is elérheti.
A pálya két, egymástól 12,8 méterre lévő, 5,5 x 5,5 méteres négyzetből áll. Egy fél teniszpálya nagyságú területen lehet játszani. Az ütő inkább a squash ütőhöz hasonlít a versenylabdák nagyon gyorsak, éjszaka még fluoreszkálnak is. A játék célja, hogy eltalálják az ellenfél négyzetét. Ha a labda a négyzeten kívül ér talajt, akkor az ellenfél szerez pontot. A játékosok bármikor kiléphetnek a négyzetből. Két nyert szettig megy a játszma, egy játékon belül 16 pontot kell szerezni, két pont különbséggel.
Ennyit röviden. A honi sportág élvonalát szinte teljesen a debreceniek képviselik. Egyik fanatikusuk, mindenesük, Szalai Zsolt számolt be életükről.
Nagyon elhallgatják a világ elsőségüket.
Nem szeretünk dicsekedni. Összesen vagyunk tizenketten, a teljes magyar mezőnyt képviseljük. Hetente többször edzünk, imádjuk amit csinálunk.
Ki az, aki a dobogó legfelső fokára állhatott?
A tavalyi VB-t több kategóriában rendezték. A senioroknál a klub elnöke, Rácz László lett a győztes.
Melyik egyesület képviseletében?
A sportágnak a gekkó a kabala állata. Így lettünk mi a Gekkó Szabadidő SE. Elnökünk pedig verhetetlennek bizonyult. Az open kategóriában, – ez a nyitott szekció, itt ütik a labdát a nagyok, – a párosban bronzérmes lett a Szalai – Takács duó. Két fiatal emberről van szó, mindketten a Debreceni Egyetem hallgatói. Szalai Márkó – a fiam – közgazdász lesz, Takács Dávid sportpszichológus. A legnagyobb profikat verték agyon.
A DEAC-nál tudtak erről?
Ma sem tudják. Mi hobbiból, saját pénzen lettünk a glóbusz egyik legjobbjai. Béreljük a termet, ahol hat fokban edzünk, mert a szankciók sújtanak, saját autónkkal utazunk versenyekre, mi fizetjük a szállást, az ellátásokat, nyakunkba akasztják az érmeket, az ellenfelek gratulálnak, aztán haza vezetünk. Senki ne értse félre, nem panaszkodunk, eddig sem tettük, hiszen mindig akad néhány vállalkozó, aki segít. A Dryvit Profi, a Beestrong, vagy a Trans-Sped Kft. nagyvonalú. Nekünk nem jár állami támogatás, TAO, meg ilyenek. Imádjuk, jól érezzük magunkat, és ha dicsőséget szerezhetünk Debrecennek, akkor azt örömmel tesszük.
A tollaslabdában egyeduralkodóak az ázsiaiak. Malajzia, Japán, Kína, Korea, soroljam még? Hogyan sikerül megelőzni őket?
A hagyományos tollasban a nagy profik milliókat keresnek, nem érdekli őket néhány kisebb torna. A gyorsban a japánok jönnek nagyon előre, de mi is résen vagyunk.
Mennyi pénz kellene, hogy tovább öregbítsék hírnevünket?
Éve szinten tíz millió forintból mindent megoldanánk. Rangos tornákra tudnánk nevezni, és akár pénzt is kereshetnénk a szponzoroknak. De ha nem kapunk semmit, akkor is beleadunk apait-anyait, mert az idei, csehországi VB-t nem szeretnénk kihagyni.
W.Gy.
