Nem tudom szavakkal kifejezni, mit is érzek most, egyszerre hihetetlen és csodálatos, csak legmerészebb álmaimban szerepelt, hogy góllal fogok bemutatkozni az NB-I-ben. Már az hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy pályára léphettem, ráadásul egy Fradi elleni rangadón. Kimondhatatlanul boldog vagyok, szerintem kell néhány nap, mire teljesen felfogom, mi is történt. Magára történtekre emlékszem: Bódi Ádám ívelte be baloldalról a labdát, ami kicsit mögém jött, úgy gondoltam, megpróbálkozok az ollózással, nincs veszteni valóm. Még nem tudtam visszanézni a gólt, mert meccs után átmozgató edzést vezényel nekünk a stáb, de este biztos, hogy többször is megnézem. Nagyon köszönöm Herczeg Andrásnak, hogy bizalmat szavazott nekem, de köszönettel tartozok edzőimnek a korosztályos csapatokban, főleg Sándor Csabának, akinél nagyon sokat tanultam, technikailag, taktikailag sokat fejlődtem. Szüleimnek örök hálával tartozok, mindenben támogattak, támogatnak, mindig ott vannak mögöttem, segítenek. Tisztában vagyok azzal, hogy most csak egy-két lépcsőfokot tettem meg a felfelé vezető úton, rengeteget munka vár még rám, de mindent meg fogok tenni azért, hogy minél jobb labdarúgó váljék belőlem, idővel meghatározó tagja legyek a DVSC-nek. Szerényen és alázatosan kell dolgoznom tovább, ha máskor is megkapom a lehetőséget, minden játékpercet jó teljesítménnyel szeretnék meghálálni.
