Furcsa körülmények között kezdődött meg a mérkőzés, Cikost ugyanis nem engedte játszani a játékvezető, hiszen a gyűrű annyira rászorult az ujjára, hogy nem tudta levenni. Reméljük a házassága is ilyen tartós lesz! Helyette Kusnyir kezdett a jobbhátvéd poszton. További változás volt a kezdőcsapatban, hogy visszatért Ferenczi, méghozzá balszélső posztra, ettől eltekintve szokásos kezdőcsapatával állt fel a piros-fehér gárda.
A hazai csapat ragadta magához a kezdeményezést, a 8. percben egy nagyszerű kontra végén Haris majdnem megszerezte a vezetést, ám nagy helyzetben a kapusba lőtt. Újabb helyzet a 10. percben, előbb Haris próbálkozott, majd okosan készített le Ferenczinek, aki célt tévesztett mintegy 12 méterről. Három perccel később jön a feketeleves, a rutinos Kantát találta meg üresen Lencse labdája, ő pedig nem hibázott, Nagy Sándor már verve volt. A gólig nem igazán volt lehetősége a vendégcsapatnak, míg nekünk több helyzetünk is volt, mindezek ellenére érkezett a vendégcsapat gólja. A 21. percben Tőzsér csavart rá egy távoli szabadrúgást, ám a nemcsak a vetődő Kicsak kapus, hanem a kapus felett is elszállt a labda. Ötletesen, gólra törően játszott a csapat, ám a befejezések nem sikerültek. Aztán újra nagy helyzetben találta magát az MTK a 28. perc végén, ám Lencse közelről hibázott. Bódi törte meg a mérkőzés csendesebben csordogáló szakaszát, amikor is 16 méterről vette célba Kicsak kapuját, ám a fővárosi hálóőr szép mozdulattal védett. A 41. percben aztán egyenlített a Loki, Bódi ezúttal csodálatosan csavarta be a Varga Kevin által kiharcolt szabadrúgást. Szinte még ünnepeltük az egyenlítést, amikor megint megszerezte a vezetést az MTK, Lencse révén, aki szemfülesen juttatta a gólvonal mögé a labdát. Az első félidőben többet támadott a DVSC, hatékonyabb viszont egyértelműen az MTK volt, amely helyzetei nagy részét gólra váltotta.
A második félidőben is hasonló felfogásban léptek pályára a csapatok, Avdijaj nem sokkal a kezdés után helyzetbe is került, ám Kicsak bátran kivetődve hárított. Az 52. percben örömteli pillanat következett, ugyanis sérülés után újra pályára lépett a tavalyi szezonban hatékonyan támadó Könyves Norbert, ezúttal a 10-es számú mezben. Visszatérve a gólveszélyes szituációkhoz: Kinyik merészkedett előre az 57. percben, és ha már ott volt, majdnem gólpasszt adott fejjel Varga Kevinnek, akinek azonban mellé szállt kapáslövése. A 69. percben Nagy Sándor mutatott be egy bravúrt Gengeliczki fejesénél. A 75. percben aztán érkezett a teljes hidegzuhany, egy védelmi hibát kihasználva Lencse megszerezte saját maga második, csapata harmadik gólját. Kissé leült a meccs, nem igazán tudtuk feldolgozni a harmadik kapott gólt. Ekkor érkezett a fifika, Tőzsér személyében, aki gyorsan elvégzett egy szabadrúgást a fiatalos lendülettel érkező Kusnyir elé, akinek centerezését a csereként beállt Takács fejezte be pontosan. A 95. perc hozta az igazi drámát, ugyanis a sorozatos helyzetek megkoronázásaként Szatmári fejelt a hálóba egy Tőzsér által beívelt szabadrúgás után. A mérkőzés végén zúgott a vastaps, ez bizony: SZÉP VOLT FIÚK!
Sokszor fanyalgunk a hazai futballmérkőzések láttán, ezen az estén viszont egy minden igényt kielégítő, igazi rangadót láthatott a nagyérdemű, rengeteg fordulattal, sok helyzettel és lüktető irammal. A mérkőzés után tényleg jár a taps, mindkét csapat szurkolói részéről, a semleges szurkoló is igazán élvezhette ezt a 90 percet, sőt talán még a Nagyerdő fái is elismeréssel nyugtázták volna a pályán történteket.
