Tamás Nándor: Görbeházáról az Anfield Roadra

Regényeket és novellákat ír, két együttesben énekel, és nem mellesleg a legnagyobb megyei napilap sportújságírója. Tamás Nándor sokszínű egyéniség, akinek egész életét végigkísérte a sport, elsősorban a labdarúgás, és a DVSC szeretete. Ezúttal tanulságos életpályájáról, legszebb emlékeiről és új könyvéről is kérdeztük a debreceni zsurnalisztát.

0

79487319_3341797105862255_4660323619656695808_o-300x237 Tamás Nándor: Görbeházáról az Anfield Roadra

Tartalmas év áll mögötted: számos debreceni sportsikerről tudósíthattál, megjelent a legújabb novellásköteted, zenekaroddal, a Wyrfarkassal pedig a Főnix Csarnokban koncerteztetek. Milyen érzésekkel tekintesz vissza 2019-re?

Sok szép emlékem fűződik az óévhez, nehéz is lenne egy konkrét pillanatot kiemelni. Februárban a Kowalsky meg a Vega előzenekaraként játszhattunk a Wyrfarkassal, s bár a színpadra lépés előtt izgultunk kicsit, hiszen ekkora közönség előtt korábban nem zenéltünk, hatalmas élményt jelentett a koncert. Az év második fele aztán az írással telt, már régóta terveztem a többek között Diego Maradonáról is szóló, Isten keze című kötetem folytatását. Szerencsére idén is volt miről beszámolnom az olvasóknak, így sokszor csak éjszaka maradt időm a könyvírásra, ám decemberben végül megjelent az Isten másik keze, amelynek egyelőre pozitív a fogadtatása.

debsport3-300x225 Tamás Nándor: Görbeházáról az Anfield Roadra

Honnan ered az írás iránti szenvedélyed, miből meríted az ihletet?

Egy volt kollégám és barátom, az azóta sajnos elhunyt Imre Mátyás tanította, hogy az újságírás újságolvasással kezdődik, s ez a mondás az én esetemben is megállja a helyét. Már kiskoromban sokat olvastam, emlékszem, az első Népsportomat egy forint kilencven fillérért vettem… Falusi gyerekként mindig is érdekelt a környezetem, nyitott szemmel jártam a világban, s sokszor papírra vetettem a megfigyeléseimet. Nagyon élveztem az alkotás folyamatát, ám akkor még nem gondoltam volna, hogy a különböző gondolatfoszlányokból és történetekből egyszer könyv születhet. Az elmúlt bő évtizedben öt könyvet mutathattam be, s bár a műfaj és a téma különböző, a szórakoztató jelleg és a sport mindegyikben visszaköszön.

Említetted, hogy faluban nőttél fel. Akkoriban milyen csatornákon keresztül tudtátok követni a különböző sporteseményeket?

A mai fiatalok talán nem is tudják elképzelni, mennyire más volt a világ a nyolcvanas években, főképp egy olyan kis településen, mint Görbeháza. Volt egy fekete-fehér Orion televíziónk, azonban általában havonta csak egy mérkőzést közvetítettek, a többi eseményről a Népsportból, a Képes Sportból és a Labdarúgásból értesültünk. A haverjaimmal már az általános iskolában megfertőződtünk a sporttal, jártunk a görbeházi focicsapat mérkőzéseire, a grundon késhegyre menő csatákat vívtunk egymással, szünetekben pedig gombfocival múlattuk az időt. Akkoriban Mészöly Kálmán volt a válogatott szövetségi kapitánya, nagyon szurkoltunk a csapatnak, de arra esélyünk sem volt, hogy élőben láthassuk őket futballozni.

debsport4-300x200 Tamás Nándor: Görbeházáról az Anfield Roadra

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy sportújságíróként szeretnél dolgozni?

Ez is a gyermekkoromra vezethető vissza, ugyanis szinte minden mérkőzésről készítettem feljegyzéseket, beszámolókat, csak úgy a magam szórakoztatására. Hogy őszinte legyek, az érettségi után sokáig kerestem a helyem, kétkezi munkákat vállaltam, és élveztem az életet. Idővel benőtt a fejem lágya, és ekkor jutottak eszembe a gyerekkori álmaim, az újságírás iránti szenvedélyem. A cselekvés mezejére léptem, beiratkoztam a Nyíregyházi Főiskolára, később pedig igyekeztem kihasználni az adódó lehetőségeket.

Köztudott rólad, hogy szenvedélyesen szurkolsz a DVSC-nek, több játékossal is baráti viszonyt ápolsz. Tudósítás közben mennyire tudsz pártatlan maradni?

Egy megyei lapnál elfogadható, ha némileg elfogult az újságíró, ám természetesen nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, tárgyilagosnak kell maradnunk. Amikor gólt rúg a csapat, mindig hangosan megünneplem, vereség esetén azonban igyekszem csendben maradni, holott természetesen dúlnak bennem az érzelmek. Ilyenkor nem könnyű papírra vetnem a gondolataimat, kell egy kis idő, amíg átgondolom a történteket, hogy reálisan tudjak írni a mérkőzésről.

debsport6-300x243 Tamás Nándor: Görbeházáról az Anfield Roadra

Szerencsére az elmúlt évtized elsősorban a sikerekről szólt, beszámolhattál négy bajnoki címről, elkísérhetted a csapatot a BL-mérkőzésekre. Van kedvenc emléked újságíróként?

Kétezer-nyolc nyarán kezdtem el dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, akkoriban íródtak a DVSC történelmének legszebb fejezetei. Sok különleges élményt élhettem át, négyszer voltam edzőtáborozni a csapattal, ahol közelebbről is megismerhettem a játékosokat, s néhányukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A Bajnokok Ligája csoportköre során felemelő pillanatokat élhettem át, a Liverpool elleni, idegenbeli összecsapás különösen emlékezetes maradt számomra. Emlékszem, álltam az Anfield Road sajtópáholyában, s könnybe lábadt a szemem, nehezen tudtam elhinni, hogy egy kis faluból indulva idáig jutottam.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik a mai világban szeretnének újságíróként elhelyezkedni?

Rengeteget változott a világ az elmúlt évtizedekben, így a mi szakmánkra is kihatott az informatikai fejlődés, amely egyfelől személytelenebbé tette a közösségeket, ugyanakkor felgyorsította az információáramlást. Manapság nehezebb beleszeretni a magyar labdarúgásba, ráadásul nagy a konkurencia, hiszen a televízióban a topligák mérkőzéseit is nyomon követhetik a fiatalok. A mi feladatunk, hogy közelebb hozzuk a magyar játékosokat a gyermekekhez, legyenek ismét példaképeik, akik motiválják őket a munkában. Ha valaki kitartó, keresi a lehetőségeket, és nem riad vissza a kudarctól, előbb-utóbb révbe ér, legyen szó sportról, vagy akár sportújságírásról.

P.G.

Fotók: Magánarchívum