Búcsú az első osztálytól

Hazai pályán 1-1-es döntetlent játszott a Debreceni VSC a Pakssal az OTP Bank Liga utolsó fordulójában, ezzel pedig eldőlt, hogy klubunk huszonhét év után búcsúzik az első osztálytól.

0

Búcsú-300x150 Búcsú az első osztálytól

„A Lokomotív majd tovább robog és a pontok is csak jönnek” – harsantak fel a Nagyerdei Stadion hangszóróiból a Tankcsapda nemrégiben reaktivált indulójának ikonikus sorai szombat délután fél hat előtt néhány perccel. A pályán a Debrecen és a Paks huszonkét labdarúgója, a lelátón közel tízezer szurkoló hallgatta Lukács Laciék nótáját, miközben abban reménykedett, hogy a Lokomotív jövőre is az egyes vágányon folytatja útját. A drukkerek délelőtt egymással vívtak parázs csatákat a Komáromi Gábor Emléktorna keretein belül, délutánra azonban már egyesítették erőiket, s közösen vonultak a stadionhoz, majd töltötték meg a tribünöket. Az ország minden szegletéről érkeztek debreceni szimpatizánsok, a klub ráadásul huszonöt kolozsvári szurkolónak ingyenjeggyel kedveskedett, akik így a helyszínen tekinthették meg a sorsdöntő összecsapást.

Ami a matematikát illeti, a bennmaradásért folytatott ádáz küzdelemben a DVSC számára volt a legegyszerűbb a képlet: a győzelem az élvonalbeli tagság meghosszabbítását, minden más eredmény a csapat kiesését jelentette. Mivel ellenfelünk, a Paksi FC is hasonló célokért küzdött, a németeknél alkalmazott osztályozóhoz hasonlított a szombat délutáni rangadó, a sors(olás) fintora folytán az utolsó fordulóban, egymás ellen dönthették el a felek a legfontosabb nyitott kérdést. A hazai pálya a Debrecen mellett szólt, az atomvárosiak számára azonban már a döntetlen (a Kisvárda fiaskója pedig akár a vereség is) bennmaradást ért volna, így Kondás Elemér fiainak kellett felvállalni a kezdeményezést, a Paks nyugodtan építhetett az ellentámadásokra.

Így is történt, az első percektől kezdve a házigazda játszott mezőnyfölényben, Szécsi Márk révén alig ötven másodperc elteltével már lövésig is eljutottak a mieink, s Kundráktól és Ferenczitől is remek ütemben érkeztek a beadások, ám igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítanunk. A paksiak nem erőltették a támadásokat, negyedórát kellett várni az első próbálkozásukra, abból azonban máris gól született, Osváth jobboldali beadását követően az ex-debreceni Könyves Norbert fejelt a hosszú oldalról a bal alsó sarokba (0:1). A találattal a lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg, hiszen így válaszként kettő is kellett a Debrecentől, ráadásul időközben a Kisvárda is megszerezte a vezetést Miskolcon, így a paksiaknak mindenképpen pontra volt szükségük a bennmaradáshoz. A mieink azonban hátrányban sem estek letargiába, s négy perccel később már gólt kiáltott a debreceni közönség, amikor Szécsi és Adeniji szépségdíjas kényszerítője után utóbbi lőhetett közelről, de Rácz az utolsó utáni pillanatban belekapott a kapuba tartó labdába, amely így az alapvonalon túlra vánszorgott. Maradt tehát a paksi előny, s az idő múlásával fokozatosan egyre defenzívebbé vált a vendégek játéka, míg a mieinknél sokszor hiányzott a türelem, fontos szituációkban hoztunk rossz döntéseket. Ettől függetlenül a Lokinak voltak nagyobb lehetőségei a félidő hátralevő részében, az agilisan futballozó Adeniji, valamint az utolsó élvonalbeli mérkőzését játszó, s a kezdés előtt megható videóval búcsúztatott Tőzsér Dániel is távoli lövésekkel tesztelte Ráczot, ám ezek nem állították nehéz feladat elé a vendégek hálóőrét. A hajrában mindkét oldalon nyílt esély a gólszerzésre, előbb Pávkovics zseniális indítását követően Kinyik beadásánál tisztáztak a paksi védők, majd a debreceni szögletből vezettek veszélyes ellentámadást a vendégek, melynek végén Hahn lövését hárította bravúrral Kosicky.

Hátrányból kezdtük tehát a második félidőt, s két helyen is változtatott a szünetben Kondás Elemér, Bényei helyett Milunovics érkezett, míg Szécsit Trujics váltotta. Élénk játékkal, nagy iramban folytatódott a találkozó, magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak a mieink, Kinyik és Ferenczi is egyenlíthetett volna, de a paksi védelem blokkolta próbálkozásaikat. Szögletek jelezték a debreceni fölényt, de a vendégek foggal-körömmel védekeztek, s olykor a kontrákra is maradt energiájuk. Minden hazai beadásnál, ívelésnél volt egy blokkoló paksi láb, ha pedig eljutottak lövésig a mieink, a hetek óta jó formában védő Rácz hárított magabiztosan. A szurkolók lelkesedése nem lankadt, a csapat becsülettel próbálkozott, de fogytak a percek, s vele együtt a remény is halványult… Az utolsó egészségügyi pauzánál már ébresztőt fújtak a piros-fehér szimpatizánsok, Kondás Elemér pedig a sérülésből visszatérő Haris Attilát is bedobta a mélyvízbe, ahol az utolsó hínárban próbált megkapaszkodni a Loki. Negyedórával a vége előtt úgy tűnt, sikerülhet, miután Trujics lerázta magáról Osváthot, a rossz ütemben kifutó Rácz mellett is eltolta a labdát, majd tüzelt, a menteni igyekvő Szélpál pedig a saját kapujába továbbított (1:1). Egyetlen gól hiányzott tehát a hőn áhított bennmaradáshoz, ennek megszerzésére azonban a hosszabbítással együtt húsz perce maradt a Debrecennek, így a kispasszos, kombinatív játék helyett az ívelésekre helyeződött a hangsúly. A paksiak igyekeztek mihamarabb pontot tenni az ügy végére, Balogh Balázs lövésénél például Kosicky nyújtózása tartotta életben a házigazda reményeit, majd nem sokkal később Böde nagy helyzetben tévesztette el a bal alsó sarkot. Az utolsó percek már egyértelműen a Debrecenről szóltak, mindent egy lapra feltéve támadtak a mieink, akik kétszer is nagyon közel jártak az újabb gólhoz. A gólhoz, ami a felhőtlen örömöt, az ünneplést, s a bennmaradást jelentette volna. A hangsúly azonban a feltételes módon van, ugyanis ezúttal elmaradt a csattanó a hosszabbításban, a kapufa a paksiakkal volt, a döntetlen pedig szertefoszlatta álmainkat, a Kaposvár mellett a DVSC kényszerült búcsúzni az élvonaltól.

A Lokomotív tovább robog, az élet nem áll meg, mindenesetre nehéz könnyek nélkül megemészteni a tényt, miszerint augusztus 2-án másodosztályú bajnokin lép majd pályára szeretett csapatunk. Mindörökké Debrecen!

 

Kondás Elemér: Rendkívül szomorú vagyok, nagyon sajnálom a szurkolóinkat, hogy a mai napon nem tudtuk megnyerni a találkozót. A végén megvolt a lehetőségünk a győzelemre, de a szerencse ezúttal nem volt velünk. A játékosok mindent megtettek azért, hogy elérjük a célunkat, de ezúttal ez is kevés volt. Mérhetetlenül csalódott vagyok, edzői pályafutásom legnehezebb mérkőzésén vagyok túl, soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ez a klub búcsúzzon az első osztálytól.”

 

OTP Bank Liga 33. forduló

DVSC – Paksi FC 1:1 (0:1)

DVSC: Kosicky – Kinyik, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Bényei (Milunovics 46’), Tőzsér, Kusnyír (Garba 79’), Kundrák (Haris 68’) – Szécsi (Trujics 46’), Adeniji

Paks: Rácz – Osváth, Szélpál, Gévay, Szabó J. – Windecker, Balogh B. – Hahn (Böde 60’), Bertus (Szakály 60’), Könyves (Haraszti, 79’) – Sajbán (Kulcsár 53’)

Gólszerző: Trujics 74’, ill. Könyves 17’

P.G.