Mi inspirálta abban a döntésben, hogy az egyetemen a gyógytornász szakot választotta?
Mindig is érdekelt a biológia, az anatómia, ráadásul szerettem emberekkel foglalkozni, ezért is volt tudatos gimnázium után a szakválasztás. Mivel még nincs meg a nyelvvizsgám, a diplomámat nem vehettem át egyelőre, de mindenképpen hasonló területen szerettem volna dolgozni, ezért elvégeztem egy gyógy- és sportmasszőri képzést.
Hogy esett a választás a DLA-ra?
Egészségügyi intézményben nem akartam dolgozni, viszont mindig is vonzott a sport, ezért ezzel kapcsolatos munkát próbáltam keresni. Egy ismerősöm szólt, hogy van egy álláshirdetés, a DLA masszőrt keres, beadtam a jelentkezésemet, szerencsére engem választottak. Gondolom, a döntésben közrejátszott a gyógytornász végzettségem, mert egy esetleges sérülés kezelésére nagyobb a rálátásom. A sportolókkal való foglalkozás gyógytornász szempontból is egyfajta kihívást jelent számomra.
Sportmúlttal is rendelkezik?
Nagyon sok sportágat kipróbáltam már egészen általános iskolás koromtól kezdve, hat évig lovagoltam, három évig teniszeztem, két-két éven keresztül íjászkodtam, kendóztam, az egyetemi évek alatt konditerembe jártam és napi szinten futottam. Tavaly a siklóernyőzéssel is megismerkedtem, tavasztól pedig rendszeresen kerékpározom, de mindezt nem versenyszerűen, inkább hobbi szinten űztem. Leginkább az extrém sportok állnak közel hozzám, minden vonz, amit kihívásnak tekintek.
Könnyen ment a beilleszkedés az akadémiánál?
Egy férfi közösségbe csöppentem, eleinte nehéz volt, nagyon meg kellett azért küzdenem, hogy elfogadják a véleményemet. Nagyon sok segítséget és tanácsot kapok a rehabilitációs trénertől, Takács Danitól és a felnőtt csapatnál tevékenykedő Szilágyi Tamás gyógymasszőrtől, de a többi kolléga is segítőkész.
Mindegyik korosztályos csapatnál tevékenykedik?
Hárman vagyunk masszőrök az akadémián, felosztottuk egymás közt a munkát, mindenki 2-2 csapattal foglalkozik, így jobban átlátjuk, a játékosoknak milyen sérülése volt, van, hogyan kell ellátni. Kisebb korcsoportoknál ritkán végzünk masszőri munkát, mivel 14 év alatt élettani szempontból nem lenne kedvező.
Maguk a játékosok hogy fogadták?
Szerencsére ezzel nem volt probléma, a fiatalabbak kicsit gátlásosabbak, visszahúzódóbbak, az idősebb korosztályok pedig már megszokták, hogy ott vagyok, és ezért veszik természetesnek, hogy kezelem őket. Masszírozás közben természetesen beszélgetünk, de szigorúan betartva bizonyos távolságot, a tiszteletet viszont megkapom tőlük.
A mérkőzések közbeni sérülések ellátása mellett, milyen feladatokat kell még elvégeznie?
Leginkább a mérkőzések, edzések alatti sérüléseket látom el, illetve előtte a kötözéseket, ízületrögzítéseket, ezen kívül a rehabilitáción lévő játékosok kezelését. Nem rég kaptunk egy elektroterápiás gépet, amit alkalmazunk a kezelések során.
Milyen sérülések a leggyakoribbak?
Leginkább rúgások, húzódások, izomszakadások fordulnak elő a mérkőzéseken, ezeket még a pályán ellátom, vagy jelzem, szükséges-e a csere, de előfordult már kulcscsont, lapocka, lábszártörés, ezeket fontos, hogy megfelelően kezeljük, nem szabad úgymond „lefagyni”. Szerencsére higgadt tudok az ilyen eseteknél maradni, egyetemi éveim alatt voltam traumatológián gyakorlaton.
Ritkán találkozni csapatoknál női masszőrrel. Mennyire elterjedt ez a futball világában?
A keleti régióban még nem annyira megszokott egy női masszőr a labdarúgó berkekben, mint Dunántúlon, vagy Budapesten, ott több női kolléga is dolgozik, sőt, előfordul, hogy azokon a területeken kimondottan nőket keresnek, még női edzőkkel is találkoztam férfi csapatoknál. Nem tudom pontosan, de valószínű, a DVSC történetében én vagyok az első női masszőr.
Érte már a nézőtérről verbális inzultus?
Szerencsére ez nem jellemző, bár pár hete épp Diósgyőrben játszott a csapat, az egyik szülőtől kaptam trágár megjegyzést, ami inkább meglepő volt, hogy a DVTK edzője nem állt ki mellettem, pedig az ő játékosai sérüléseit is én láttam el. Ezeket a helyzeteket tudni kell kezelni, nem szabad, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna. Legtöbbször köszönetet kapok a szülőktől, az említett DVTK mérkőzésen erre is volt példa. Úgy gondolom, a tiszteletet mindenkinek meg kell adni és nem csak azért, mert az illető mondjuk nő.
Munkán kívül, mivel tölti a hétköznapokat?
Mint mindenki más, én is élem az életemet, amikor lehetőségem van rá, kerékpározom, szeretek varrni, hímzéseket és ékszereket készítek, de három éve salsázok, barátaimmal rendszeresen járunk táncolni, az igazi kikapcsolódást ez jelenti számomra. Természetesen készülök a nyelvvizsgámra, az most nagyon fontos, hogy meglegyen.
Csontkovácsként is dolgozik?
Elvégeztem a tanfolyamot, de fizikumom behatárolja a lehetőségeimet ezen a téren, leginkább gerinckiropogtatás, csípő, térd kimozgatás tudom megoldani. Vékony alkatú vagyok, a kezem viszont szerencsére erős, így masszőrként ez nem jelent hátrányt, egyébként is vannak különböző technikák a masszásban, ököllel, könyökkel, alkarral lehet fellazítani az izmokat.
Mik a tervei az elkövetkező évekre?
Jelenleg sport rehabilitáció tréner képzésre járok, később szeretnék ebben minél nagyobb gyakorlatra szert tenni, tökéletesíteni a tudásom, megtanulni minél több mozgásformát, amit majd felhasználhatok ezen a téren. Folyamatosan képezni akarom magam, a tanulás egy életen át tartó folyamat és én ezt az utat tervezem járni.
