Vámos Petra: „mentálisan erősebbé váltunk”

Ózd, a csodák csodája: a borsodi kisvárosból indulva hatalmas utat járt be Vámos Petra, aki zsenge kora ellenére immár a DVSC-ben és a válogatottban egyaránt fontos láncszemnek számít. Irányítónk ezúttal saját teljesítményéről, az edzőváltásról, és az öltözői hangulatról is őszintén nyilatkozott.

0

vamos_petra_2020-1024x575-1-e1615633826531-300x205 Vámos Petra: „mentálisan erősebbé váltunk”Fotó: DVSC Kézilabda

Néhány hónapja töltötte be a huszadik életévét, de már a debreceni fiatalok példaképévé vált a DVSC SCHAEFFLER irányítója, Vámos Petra. Az olimpiai selejtezőre készülő magyar válogatott keretébe is bekerülő klasszisunk az elmúlt években oszlopos tagjává vált klubcsapatának, s zsenge kora ellenére stabil, megbízható teljesítménnyel rukkol elő a bajnoki mérkőzéseken.

„Bulath Anita nyári távozása jelentős érvágás volt a csapat életében, nem volt könnyű megszoknom, hogy az én szavam lett a döntő a pályán – fogalmazott Vámos Petra a Sport Tv Kézivezérlés című podcastjában. – Ősszel még talán kissé görcsösen játszottam, túl sokat agyaltam bizonyos figurákon, s előfordult, hogy jó helyzetből nem lőttem kapura, míg egy másik mérkőzésen a kelleténél többet vállalkoztam. Mostanra szerencsére önbizalom terén is sikerült előrelépnem, minden tekintetben a helyemen érzem magam, s megtaláltam a megfelelő egyensúlyt az átlövések és a keresztpasszok között. Az edzőim mellett sokat segített, hogy a csapattársaimmal egy hullámhosszon vagyunk, gyakorlatilag félszavakból értjük egymást. Nyártól ráadásul a húgom, Vámos Míra is csatlakozik hozzánk, s bár semmilyen szempontból nem szerettem volna befolyásolni a döntését, természetesen kikérte a véleményemet, én pedig felvázoltam neki a debreceni körülményeket. Nagyon jó testvérek vagyunk, ezért boldog vagyok, hogy hamarosan ismét közel leszünk egymáshoz, s reményeink szerint a jó kapcsolatunkból a pályán is tudunk majd profitálni.

Fiatal irányítónk az edzőváltással kapcsolatban is elárult néhány kulisszatitkot, elmondása szerint valódi hideg zuhanyként hatott a csapatra Köstner Vilmos távozása.

„Tisztában voltunk vele, hogy a teljesítményünk elmaradt a várakozásoktól, ám ennek ellenére az egész csapatot meglepetésként érte az edzőváltás híre. A mosonmagyaróvári mérkőzés előtt csak Hornyák Dodót és Vantara-Kelemen Évit avatták be a vezetők, mindenki más később értesült róla, s mivel nagyon szeretjük Köstner Vili bácsit, nem volt könnyű a búcsú. Az akarattal és a küzdőszellemmel sosem volt probléma, de valamiért nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan elterveztük. A rutinosabb játékosokkal sokat beszélgetett a mester, próbáltak megoldást találni, de hiába tudta mindenki, hogy mi a feladata, a belső gátakat nem tudtuk áttörni.”

A szakember korábbi segítője, Kudor Kitti új lendületet hozott a DVSC játékába, Vámos pedig úgy érzi, a vezetőedző elsősorban játékosai önbizalmát szeretné növelni.

„Kudor Kittit jól ismerjük, s személy szerint nem bánom, hogy szezon közben nem kellett egy új rendszerhez alkalmazkodjunk. A koncepció nem változott, mentálisan mégis erősebbé váltunk, sok dicséretet kapunk Kittitől, ami jót tesz a lelkünknek, hiszen mindenkiben dolgozik a bizonyítási vágy. A váratlan vereségekkel a saját dolgunkat nehezítettük meg a nemzetközi kupaszereplést érő helyezésekért zajló versenyfutásban, de ezt az időszakot már magunk mögött hagytuk, szeretnénk kizárólag előre tekinteni. A fizetés megvonásával kapcsolatos büntetéseket végül eltörölték a vezetők, mert úgy érezték, ezúttal nem ez a megfelelő eszköz a motivációra, s a küzdőszellemmel szerencsére sosem volt probléma. Debrecenben kifejezetten jó elegyet alkotnak a fiatal és a rutinosabb játékosok, az öltözői közösség pedig a nehézségek ellenére egységes, egy irányba húzzuk a szekeret.”

P.G.