Fotó: dvsc.hu
Mélység van a poszton, hiszen az előző szezon végén maradt Gróf Dávid és Hrabina Alex is, hozzájuk csatlakozott júliusban Megyeri Balázs, és ott van a szintén új igazolás Raul Balbarau, valamint a profi szerződést kapott Erdélyi Benedek, de utóbbi kettő még nem lépett pályára a „nagyok” között. Sokat elmond ugyanakkor a kapusok helyzetéről, hogy hárman szinte teljesen igazságosan osztoztak meg a játékperceken.
A szezont Gróf kezdte meg kimondottan első számúként, ám ő már az első meccsen megsérült. Adta magát az új szerzemény, Megyeri bevetése, ő viszont három meccsen hat gólt kapott, így Hrabina Alex is megkapta a lehetőséget. A sérüléséből visszatérő Gróf ismét kezdővé avanzsált, de voltak bizonytalanságai, így a félszezon utolsó három meccsén ismét Megyeri nevével kezdődött az összeállítás.
Ezen a poszton összességében akadhat hiányérzetünk. A két, nemzetközi rutinnal felvértezett hálóőrtől sokkal magabiztosabb teljesítményt várt a közvélemény, még ha Grófot a sérülése, Megyerit pedig a beilleszkedés nehézségei hátráltatták is. Mindketten sokat bizonytalankodtak lábbal és a védések sem jöttek azokban a pillanatokban, amikor egy-egy bravúrra lett volna szükség.
Hrabinával kapcsolatban alacsonyabbak voltak az elvárások, hiszen mégiscsak két nagynevű poszttársa mögött kezdte a szezont, így ezt is mérlegelve, „ár/érték arányban” talán ő nyújtotta a legjobb teljesítményt. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy kicsi a minta (négy meccsen védett), és a stáb nyilván nem véletlen döntött úgy, hogy visszaállítja Grófot, majd helyette Megyerit favorizálja inkább. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Lokinak van a legjobb harmadik számú kapusa az NB I-ben.
A következő részben a védőket vesszük górcső alá.
Horváth Zoltán
