Ülve nem lehet edzést vezetni! Tudja, kitől ered a mondás?
Tőlem. És tényleg ezt mondtam. Szó szerint. Örülök, hogy idézi. Hiába! Nagy klasszikusokat! Jó, csak vicceltem. Imádtam, és most is imádom a kézilabdát. De amikor gerinc sérvvel megműtöttek, a rehabilitációt követően már voltak problémáim amikor meg kellett mutatnom egy-egy mozdulatot edzésen a csapat tagjainak. És én nem szeretem mímelni a játékot. Akkor hagytam abba.
Sohasem titkolta a korát. Hetvenen túl is fiatalos, a minap láttam a fotóját, amikor a másik legenda, Varga Pista szobor avatóján Süvöltős doktorral ott áll. Felkavarta az ünnepélyes esemény?
Nagyon. Meg mindazokat, akik megjelentek Abonyban. Nagyon szép dolog a város vezetésétől ez a gesztus. Csak tudja mi a baj? Az egykori, nagy Dózsából már alig vagyunk néhányan. Sokan elmentek. Nagyon sokan! És ez fáj. Nemcsak jó csapat, de jó barátok is voltunk. Nincs már Savanyú, Pócsi Attila, Kormos Jani, a két Lukács, így hirtelen ők jutnak eszembe. Meg a sportág is megváltozott. Mi még salakon estünk nagyokat a Spartacus pályán, a betonba döngöltek – engem nem nagyon, inkább Takit a szélen – a Mikes Kelemen utcában. Most meg gerflor, meg ilyenek. De így van ez jól. Szerencsére a fejlődés a kézilabdában sem állt meg.
Valahol olvastam, hogy 47 évesen még beállt.
Süvöltőssel az NB II-ben riogattuk a védekező ellenfél falát, amikor a Bogátiban játszottunk. 28 éve volt. Elrepült.
Miért nincs ma igazi, hagyományokhoz méltó férfi kézilabda Debrecenben?
Ne tőlem kérdezze. Adódtak kezdeményezések. Talán emlékszik még mindenki – nem is olyan régen volt – a DKSE-re. Három, vagy négy évig küzdöttek az első osztályban. Amikor jött a Veszprém, dugig telt a Hódos. Csonka Tibi, aki anno az egészet próbálta irányítani, még azt is nyilatkozta – keresse vissza az újságokban, – hogy szeretné elérni, hogy a Barcelona látogasson BEK ellenfélként Debrecenbe. Nem jött össze.
A Szeged U23 nem jó?
Ne nevettessen. Nem ugyanaz. Tudom, a fiatalok lelkesek, Bíró Imi is próbálkozott évekig velük, aztán szerintem egyre kevesebb lett a finanszírozás. Maradtak a csajok, a Loki. És nagyon örülök nekik.
Annál is inkább, mert lánya, Bea a piros-fehér szurkolók egyik kedvence volt.
Büszke is vagyok rá. Tizenháromszor magára öltötte a címeres mezt is. Csak aztán jöttek a sérülések. Nyolcszor műtötték a térdét. Jelenleg Dániában él.
Van Önben hiányérzet a pályafutását elemezve?
Nincs. Hatvanévesen még magyar ifjúsági bajnokcsapat edzője voltam a DSI-nél. Fiatalon is azt csináltam, amit imádtam. Egy dolog viszont hagy némi tüskét bennem.
Elárulja?
Többször lehúztak a Hajós Alfréd Díj listájáról.
Még megkaphatja!
Már nem izgat. Négy unokám van, ők minden mozgásigényemet kielégítik, minden elismerésnél többet érnek! Még így, műtött gerinccel is.
W.Gy.
