Fotó: apoelfc.com.cy
Sokáig sérüléssel bajlódtál, milyen állapotban vagy jelenleg?
Fizikálisan teljesen rendben vagyok, újra fel tudtam építeni magam, szerencsére a sérülések is elkerülnek. Már csak a mérkőzések hiányoznak, hogy újra azon a szinten legyek, mint például pár éve, amikor a Lokival Európa Liga mérkőzést játszottam.
Idén augusztusban kölcsönben, a ciprusi APOEL csapatához kerültél…
A Palermóban nagyon nehéz volt a helyzetem, hiszen nyolcan voltunk csatárposztra, nem kaptam játéklehetőséget, és úgy éreztem, nem is fogok. Mikor felvetődött, hogy esetleg kölcsön fognak adni, úgy voltam vele, muszáj mennem, mert játszanom kell. A ciprusi bajnokhoz kerültem, jól érzem itt magam, nagyszerűek a körülmények, egyből befogadtak, jó a kapcsolatom a csapattársaimmal, mindenki segítőkész.
Nézve az APOEL összeállítását, ritkán lehet találkozni a neveddel…
Amikor kikerültem, Bruno Baltazar irányította a csapatot, egy edzőmérkőzésen mutatkozhattam be, szerintem jól ment a játék, igaz, gólt nem szereztem, de több helyzetet is kidolgoztam, viszont érződött játékomon a meccshiány. Az edzőt viszont leváltották, az új trénernél játszottam kupameccsen egy félidőt, de újabb változás történt a csapat élén, a jelenlegi edzőnél eddig még nem kaptam lehetőséget. Nehéz úgy beszélgetni, válaszolni arra a kérdésre, hogy vagyok, mikor nincs lehetőségem megmutatni magam, hiába teszek meg érte mindent, ez lelkileg is megvisel. Már edzések előtt kint vagyok 30-40 perccel az edzőcentrumban, kondizok, majd edzések végén is kint maradok majd egy órát még a pályán, megkérem a fiatal kapusokat, maradjanak ők is és gyakorlok. Elismerik a tehetségemet, technikai képességemet, adottságaimat, de jó lenne, ha ezt már a pályán tudnám bizonyítani.
Keserűség van benned?
Úgy gondolom, minden játékosnak a saját útját kell járnia, vannak, akiknek ez könnyebb, vannak, akiknek nehezebb. Ott van például Varga Kevin, az övé is göröngyös volt, először Cigándra került kölcsönbe, majd a kis Lokival az NB-III-ban játszott, utána Balmazújvárosba került, most pedig stabil tagja a DVSC első csapatának, válogatott kerettag. Számára is az volt a fontos, hogy folyamatosan játéklehetőséghez jusson, így tudott fejlődni, mert senki nem tud azonnal egyről a tízre ugrani. Nem is keserűség, inkább csalódottság van bennem, de dolgozok tovább, még keményebben edzek. Sokat köszönhetek Tisza Tibinek, akivel tartjuk a kapcsolatot, mindig mondja, tudja milyen nehéz most nekem, de soha ne adjam fel. Nem is fogom, mert tudom mire vagyok képes, honnan, hová jutottam és ezért mennyit dolgoztam. Igaz, még fiatal vagyok, de az idő gyorsan elrepül, most vagyok abban a korban, mikor a lehető legtöbbet kellene játszanom.
Nyárig vagy, Cipruson, gondolkoztál már azon, mi lesz utána?
Jelen pillanatban nem foglalkozok azzal, mi lesz, ha lejár a kölcsönszerződésem, most itt szeretnék jó teljesítményt nyújtani, az a fontos számomra, hogy játszhassak, minél többször pályára tudjak lépni. Nyáron majd eldől, maradok, megyek vissza Palermóba, vagy más csapatnál folytatom.
Úgy tudom, jelentős változás állt be az életedben…
Igen, történt egy nagy esemény, kedvesemnek, Farkas Fanninak megkértem a kezét, eljegyeztük egymást. Boldogok vagyunk együtt, sokat köszönhetek neki, mindig mellettem áll, mindenben segít, támogat, nagyon sok pozitív energiát kapok tőle. Szerencsés embernek érzem magam, jó emberek vesznek körül.
