Többször nyilatkoztad már, hogy Debrecenben otthonra találtál, így gondolom, örültél a DEAC ajánlatának.
Valóban, sok dolog fűz a városhoz, a menyasszonyom, Florencia tősgyökeres debreceni, a kislányunk, Liána is itt született. Sok dolgot mérlegeltem a döntés előtt, de az mindenképpen megkönnyítette a helyzetemet, hogy az eredmények szempontjából a pályafutásom egyik legeredményesebb korszakát itt értem el az előző érában. Debrecenben élünk, ezért kézenfekvő volt, hogy szeretnék újból hazai jégen pályára lépni. 22 éve fontos része a jégkorong az életemnek, és szeretnék még további sikereket elérni, úgy érzem, van még bennem pár jó szezon, remélhetőleg a legjobbak. Bízom benne, hogy legalább olyan hasznos tagja leszek a DEAC-nak, mint anno a DHK-nak voltam. Ambiciózus tervei vannak a vezetőségnek, remélem, minél többet tudok segíteni a célok elérésében, és minél több fiatal választja majd ezt a sportágat a jövőben.
David Musial vezetésével vágtok neki a következő szezonnak. Mit tudsz a cseh mesterről?
Személyesen nem ismerem, de hamarosan találkozunk vele. Musial egy fiatal, ambiciózus tréner, aki magas szinten űzte a jégkorongot. Komoly tudással rendelkezik, amelyet szeretne átadni majd a csapatnak.
Formálódik a gárda kerete. Milyen céllal vághattok neki az Erste Ligának?
Jó karakterű játékosokat sikerült szerződtetnie a vezetőségnek, sőt, ha minden igaz, lesz még egy-két nagy „durranás”. A keret nagy része reális célként tűzheti ki maga elé a válogatott szereplést. Szerintem a fiatal és a rutinos jégkorongozók remek elegyet alkotnak majd. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Debrecenben minden adott ahhoz, hogy egy sokra hivatott, profi klub épüljön, ahol a játékosok fejlődni tudnak az élet minden területén. Remélhetőleg minél jobb formába kerülünk a szezonkezdésre, amit nagyon várunk. Nagyon érdekes és izgalmas bajnokság előtt állunk, ezért érdemes lesz a szurkolóknak kilátogatni a mérkőzésekre.
Szóba hoztad az ifjoncokat. Valószínűleg te leszel az alakulat egyik legrutinosabb tagja, mennyire fogod „terelgetni” a tehetségeket?
Átérzem a helyzetüket, hiszen én is meglehetősen korán kerültem egy profi csapathoz, és váltam meghatározó emberré. A mai világban egy fiatalnak, aki felkerül a felnőttek közé, komoly munkával és szorgalommal kell kitűnnie. Aztán ezt át kell menteni a mérkőzésekre, de a legfontosabb a kiegyensúlyozott és jó teljesítmény, illetve az edzői utasítások maximális betartása. A kérdésre visszatérve, közvetlen embernek tartom magam, bárki fordulhat hozzám tanácsért, sőt, a feladatomnak is érzem, hogy ha kell, akkor segítsek a hibákat kijavítani. Anno nekünk is sokat segítettek az idősebb, rutinosabb játékosok, de ez ma már természetes a sportban.
Az előző idényben Miskolcon szerepeltél.
Igen, a DVTK megkeresett, egy rutinos centerre volt szüksége a gárdának, mivel hosszú és sűrű szezon elé nézett a csapat. A tréner vázolta az elképzeléseit, amelyek elnyerték a tetszésemet. Több poszton is számítottak rám, más szerepkörben játszottam, mint korábban, de univerzális játékosnak tartom magam, így ez nem okozott problémát. Erős együttes jött össze Miskolcon, a csapattársaim közül többekkel együtt pallérozódtam a nevelőklubomnál. A Diósgyőrnél kiváló körülmények között készülhettünk, talán a DEAC-nak is érdemes lenne egy-két példát ellesnie a Jegesmedvéktől, hiszen megítélésem szerint a DVTK az egyik legprofibb klub ma Magyarországon. Remélhetőleg a DEAC jégkorongcsapata is hasonló magasságokat fog majd elérni az előttünk álló években.
Ha minden igaz, amikor megkeresett a DVTK, már civil állásod volt.
Villamosmérnök-gyakornokként dolgoztam egy cégnél, ott helyezkedtem el, és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam, megpróbáltam ellesni a szakma alapjait. Sokan mondják, hogy az élsportból sosem könnyű áttérni a civil életre, de szerencsére nekem ez nem okozott nagy problémát. Amikor befutott a Diósgyőr ajánlata, korrekten viselkedett a cég, hiszen támogattak, és elengedtek azonnal.
Több, mint két évtizede jégkorongozol. Mi fogott meg a sportágban?
Gyerekként úsztam és karatéztam is, majd az egyik télen anyukám megtanított engem és a testvéreimet korcsolyázni. Ekkor szúrt ki magának Kercsó Árpád, aki egy ütőt nyomott a kezembe, és egyből megtetszett a jégkorong, gyakorlatilag beszippantott a miliő. Nagyon sok élményt, emléket és barátot köszönhetek a jégkorongnak.
Pályafutásodnak melyek voltak a fontos mérföldkövei?
Fiatalon kerültem Újpestre, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen ott vált belőlem felnőtt játékos. Eredményes szezonokat töltöttem a lila-fehéreknél, például bajnoki döntőt játszottunk az Ocskay Gáborral, Palkovics Krisztiánnal felálló Fehérvárral. Az is büszkeséggel tölt el, hogy minden korosztályban magamra ölthettem a magyar válogatott szerelését, bár amiatt kicsi keserűség van bennem, hogy felnőtt világbajnokságra nem jutottam el,de legalább van még miért küzdeni a következő szezonokban. Természetesen az előző debreceni korszakomra is jó szívvel gondolok vissza, újoncként bronzérmeket szereztünk a Magyar Kupában, a bajnokságban szintén jóval nagyobb történelemmel rendelkező együtteseket utasítottunk magunk mögé. A miskolci évem ugyancsak bővelkedett a szép eredményekben, a Kontinentális Kupában nagyon erős csapatokat győztünk le, a Visegrádi Kupában döntőig meneteltünk, az MK-t pedig megnyertük.
Tehát nem tettél le a válogatottságról?
Mindig van esély a válogatott meghívóra, főleg ha kiugró teljesítményt nyújt valaki. A címeres mezről sosem szabad lemondani, természetesen szeretnék újra a válogatott mezében szerepelni. Sokat fejlődött a sportág az utóbbi években, nagyon sok fiatal került a nemzeti együttes közelébe, így egyre nagyobb a konkurencia, amitől folyamatosan fejlődik a csapat.
A sérülésekkel mennyire gyűlt meg a bajod?
Szerencsésnek tartom magam ebből a szempontból, ugyanis csak egy komolyabb problémám akadt eddig. Egyszer elszakadt a keresztszalagom, szerencsére „csak” részlegesen, így öt hónapot kellett kihagynom, de azt is a holtszezonban. A törések, zúzódások, valamint a nyílt sebek számát nem tudnám felsorolni, de ezek velejárói a profi sportnak. A fájdalmak hamar elmúlnak, inkább a szép emlékek maradnak meg az emberben, végül is ezért csináljuk ezt az egészet.
Említetted, hogy még nem foglalkoztat a visszavonulás gondolata, de amikor szögre akasztod az ütődet, elszakadsz a sportágtól?
Szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogok eltávolodni a jégkorongtól. Elvégeztem az edzősegéd-tanfolyamot, szeretnék gyerekekkel is foglalkozni, amíg jégkorongozom. Ha már egy cseppnyi tudást át tudok adni a fiataloknak a jövőben, akkor már megérte.
Szabadidődben sem tudsz elszakadni a sporttól.
Igen, kis túlzással az összes sportágat követem, a futball-világbajnokságot is nézni fogom. Az NHL-t szintén figyelemmel kísérem, a Toronto a kedvenc csapatom. Persze, ha választani kell a sportközvetítés és a kislányom között, nyilván ő élvez prioritást. Megpróbáljuk hasznosan eltölteni a szabadidőnket, szeretünk sétálni és kirándulni.
A nyáron hova utaztok?
Az osztrák Alpokban laknak rokonaink, őket látogatjuk meg, valamint terveink szerint egy hetet a magyar tengernél töltünk. A vakáció az aktív pihenésről fog szólni, hiszen kislányunk elég izgága, így ha akarnánk, se tudnánk pihenni. Egyénileg már elkezdtem a felkészülést a következő szezonra, és ezt szem előtt tartottuk a nyári program tervezésekor is.
B. Á.
