A Debreceni Labdarúgó Akadémia szociális vezetőjeként mi tartozik a feladatai közé?
2017 decemberében kerültem az akadémiához, eredetileg középiskolában dolgozok, gyermek és ifjúsági felelősként, így az elején nekem is újdonság volt, miben tudok segíteni. Elég sokrétű a feladatom, tulajdonképpen minden olyan dologgal foglalkozok, ami azokat a sportoló gyerekeket érinti, akik nehezebb anyagi körülmények között élő családban élnek, vagy kollégisták, akik több figyelmet igényelnek. Abban az esetben, ha a szülő, vagy az edző jelzéssel él felém egy-egy gyerek kapcsán, ha bármilyen korrekcióra van szükség, próbálok segíteni. Csak néhány példát említenék, ha a szülők anyagi lehetősége nem teszi lehetővé a gyerek teljes kollégiumi ellátásának a kifizetését, segítek a kérelem megírásában, elmondom hová kell benyújtani a kérelmet. Buszbérlet vásárlására az akadémia támogatást nyújt, akik ezt igénylik, azok számára beszerzem a szükséges nyomtatványokat, benyújtom a kérelmet. Lényegében a munkámmal a szülő válláról leveszem az ilyen jellegű terhet.
Könnyen ment a beilleszkedés az akadémián? A gyerekek és a kollégák hogy fogadták?
Az elején nehéz volt, de abban, hogy a név mellé egy arcot is megismerjenek nagy segítségemre volt Gyarmati Zoltán oktatásvezető. Vitt magával csapatértekezletekre, bemutatott az edzőknek és a gyerekeknek. Kezdetben szinte senki sem kérte a segítségemet, kellett egy bizonyos idő, míg kialakul egy bizalmi viszony közöttünk. Minél többször találkoztak velem, minél többször elmondtuk, miért is vagyok ott, egyre többen fordultak hozzám segítségért. Nem minden szülő szeret az anyagi helyzetről, családi gondokról beszélni, de volt, aki már az elején megkeresett problémával. Munkámban sokat segít Gyarmati Zoltán, de hálás vagyok az edzőkollégáknak is, hogy elfogadtak, abszolút együttműködőek, mint nekem, számukra is a gyerekek a legfontosabbak.
Mennyire hatékony a munkája?
Úgy gondolom, elég hatékony, hál Istennek eddig nem fordult elő olyan eset, hogy megoldhatatlan problémával kerültem volna szembe. Amiben a segítségemet kérték, azt sikerült megoldanom.
Milyen problémákkal fordulnak leginkább önhöz?
Legtöbbször információkat kérnek, illetve támogatási kérelmekkel fordulnak hozzám. Volt már olyan szülő, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre szerette volna benyújtani az igényét. Az is gyakori, hogy egy iskolai problémából kiderül, hogy az szociális probléma is. Magatartásbeli gondok miatt megkeresi az osztályfőnök az oktatásvezetőt, egy személyes beszélgetés után viszont kiderül, olyan dolgok húzódnak meg a háttérben, ami már a szociális vezetőt érinti.
Gyarmati Zoltán egy interjúban úgy nyilatkozott, ön egyben pótmamája is a gyerekeknek…
Szerintem Zoltán arra gondolt, hogy azoknál a gyerekeknél, akik kollégisták, egyfajta pótmama szerepet is betöltök. Ezeknek a fiataloknak segítek a hétköznapokban, ha kell, megveszem számukra a bérletet, ha esetleg megbetegednek, jelzem az iskola felé, de az is előfordult már, hogy elmentem fogadóórára is, ha a szülők akadályoztatva voltak és erre megkértek.
Az akadémián a sporté, a labdarúgásé a főszerep. A sport milyen szerepet töltött, tölt be az életében?
Versenyszerűen soha nem sportoltam, nem is volt bennem ilyen irányú indíttatás, de része volt az életemnek. Fiatalabb koromban szertornáztam, belekóstoltam a kézilabdába, az akrobatikus rock and roll-lal is próbálkoztam, de ez inkább arról szólt, hogy a barátokkal együtt legyünk, hasznos dologgal töltsük el a szabadidőnket. Igazából nézni jobban szeretem a sportot, mint aktív résztvevője lenni, számomra a szórakozást jelenti. A futball közel áll hozzám, már gyermekként is szerettem meccsre járni, mai napig is ott vagyok a lelátón. Ha a korosztályos csapatok Pallagon játszanak, előfordul, hogy az ő mérkőzéseiket is megnézem. A pályán egész más helyzetben találkozok a gyerekekkel, kíváncsi vagyok, hogy egy magatartásproblémás fiatal mennyire az edző utasításai szerint játszik. Mindig jó érzéssel tölt el, ha egyfajta fegyelmet, szabálykövetést látok olyan fiataloktól, akikre az iskolában azt mondták, rossz gyerek.
Visszatérve a munkájához, mikor mondhatja, hogy elégedett, mi jelenti az örömöt?
Mindig örülök, ha sikerül segítenem a gyerekeknek, legyen az akár a legkisebb probléma orvoslása. Középiskolai munkám tapasztalataiból kiindulva, nagy csodákra nem lehet számítani, már a legkisebb sikerek is örömöt okoznak. Elégedett voltam, mikor az egyik gyerekről kiderült, nincs megoldva otthon a felügyelete (nem a törvényes felügyeletre gondolok), és ez gondot okozott neki a tanulásban. Leültünk az edzőjével és Gyarmati Zoltánnal, a szülőkkel közösen megbeszéltük, a gyerek számára jobb megoldást jelentene a kollégiumi ellátás. Ez megoldotta a problémát, hiszen kontroll alatt volt, ma már problémamentes. Zoltánnal minden esetben visszaellenőrizzük, amit javasoltuk, működik-e, ezen a téren úgymond össze vagyunk nőve, nem lehet különválasztani az oktatást és a szociális területet.
