Debreceni reményekkel hódítanánk meg Európát

Sorsoltak a 2024-es Eb-selejtezőkre, de mi várhat ránk cívisvárosi szempontból?

0

barath_valogatott-300x169 Debreceni reményekkel hódítanánk meg EurópátFotó: mlsz.hu

Szerbia, Montenegró, Bulgária, Litvánia… Álomsorsolás-e vagy sem? A norvégok felelőtlen kijelentése óta mindenki ebben gondolkodik, pedig láttunk már csodát negatív, de pozitív értelemben is. Mindenesetre az említett országok válogatottjai ellen kell felvennie a magyaroknak a kesztyűt 2023 márciusa és novembere között, hogy kiharcolják a részvételt a 2024-es németországi kontinensviadalra.

Marco Rossi a válogatott szövetségi kapitánya azt nyilatkozta a sorsolás után, hogy kerülhettünk volna akár könnyebb, de nehezebb csoportba is. Kozma Mihály a DSI Debrecen labdarúgó szakosztályának vezetője a Debreceni Sportéletnek azt mondta, nehezebb dolgunk van a papíron gyengébb csapatok ellen, de azért, mert magunknak tesszük mindezt nehezebbé azzal, hogy nem szeretjük, ha nálunk van a labda, pedig a gyengébb nemzeti csapatok ellen többet van nálunk.

Mi várhat ránk?

Elvileg Szerbia a csoportban a legerősebb ellenfelünk. Velük eddig 3-szor meccseltünk, melyből egy magyar győzelem, egy szerb siker és egy döntetlen született. A gólkülönbség pedig 2–2. Szerbiáról érdemes tudni, hogy ott lesznek az idei katari vb-n, Eb-n viszont 2000-ben jártak utoljára, jelenleg 5 meccs óta veretlenek.

Montenegró a csoport sötét lova lehet, abszolút kiszámíthatatlanok, éppen ezért számolni kell velük. Ellenük is 3-szor játszottunk, 2-szer ők győztek, 1-szer döntetlen lett a két gárda összecsapása, győznünk még nem sikerült ellenük, igaz tétmeccsen még soha nem kellett velük megküzdenünk. A gólkülönbség ezidáig 7–5 oda.

Bulgária az egykori csodacsapat, legalábbis volt idő, mikor sokan rajongtak értük ilyen vagy olyan indíttatásból. 23-szor találkoztunk velük, 13-szor született magyar győzelem az 5 döntetlen és az 5 bolgár siker mellett. A gólkülönbség elég pazar magyar szempontból: 55–25. A 2004-es Eb volt számukra az utolsó világesemény, melyen részt vettek.

Akik maradtak, ők a litvánok, akikkel hét éve nem találkoztunk, és mindössze ötször csaptunk velük össze eddig, igaz 4-szer magyar sikerrel zárult a “randevú”. Egyszer született döntetlen a két válogatott találkozásakor, 14–2-es a gólkülönbség ide.

Debreceni szempontból talán Baráth Péter, vagy éppen Bárány Donát, akikben a leginkább bízhatunk, hogy megcsillogtathatják tudásukat a selejtezősorozatban. Major Sámuel is bizonyított már a korosztályos válogatottban, benne is ott lehet az a plusz, ami a címeres mezhez vezetheti felnőtt szinten, de Horváth Krisztofer is a nagy reménységek között van. Aztán, hogy végül hogyan alakul majd mindez, okoz-e valaki csalódást negatív, vagy éppen pozitív aspektusból, kiderül, mi már nagyon várjuk, de jó lenne, ha minden meccsen ott lenne a debreceni sportéletből valaki…

P.I.