Fotó: Koppányi Szabolcs
Az előző bajnokságban, főleg az elején, az okozott problémát, hogy nem volt rutinos játékos a csapatban, mindenkinek, idősebbeknek, fiatalabbaknak azok voltak első NB-I-es mérkőzéseik. Idén viszont már ez a probléma megszűnt, kellő rutinnal felvértezve vágtunk neki a pontvadászatnak. A tavalyi helyezésünkhöz kellett egy jó adag szerencse is, viszont idén már nem a biztos bennmaradást tűztük ki célul magunk elé. Az alap, ahonnan elkezdtük a munkát, sokkal magasabb szinten volt, mint az előző évben. Egy rövidebb nyári felkészülés után, „beáldozva” még a bajnokság elejét, elkezdtük hozni azokat az eredményeket, játékot, ami elvárható a csapattól. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem csak nyolc jó játékosunk van, így kialakult egy egészséges versenyhelyzet csapaton belül, mindenki azért dolgozik az edzéseken, hogy pályára léphessen a következő mérkőzésen.
Az őszi szereplésünkkel abban az értelemben vagyok elégedett, hogy bizonyos mérkőzéseken tudtuk hozni a maximum közeli teljesítményt, gondolok itt az Aramis elleni kupameccsre, vagy a Berettyóval vívott találkozónkra, ahol ugyan vereséget szenvedtünk, de 35 percig partiban voltunk a bajnoki cím legfőbb várományosával. Volt hullámvölgy is, mint például a Dunaújváros elleni hazai találkozónk, mikor több játékos tudása alatt teljesített, ezt negatívumként is kiemelhetném, mert az egy dolog, hogy rosszul játszik egy pár játékos, de csapatként sem tudtunk együttműködni, ellenfelünk mindenben felülmúlt minket. Nem tudták egymást segíteni a játékosok, hogy átlendítsék egymást a holtponton, de az Aramis elleni bajnoki mérkőzésen látottakkal sem voltam elégedett. A többi találkozón hoztunk egy jó átlagot, sikerült nyernünk, vagy megszorítani ellenfelünket, többen is jó teljesítményt nyújtottak. Véleményem szerint nagyon jó úton haladunk, nagyon örülnék annak, ha minél több mérkőzésen tudnánk hozni a maximum közeli teljesítményt. Az, hogy edzésen tanulunk valamit és azt felvisszük a pályára, egy dolog, de ebbe bele kell tenni a kreativitást és a csapatmunkát is, ez a Mezei-Vill ellen sikerült.
A tabellán elfoglalt helyezésünk megfelelő, a realitást tükrözi, pontok szempontjából az Aramis ellen szerezhettünk volna hárommal többet. A folytatás nem lesz könnyű, akiket idehaza legyőztünk, idegenben is meg kellene vernünk. A január elég húzós, 14 nap alatt öt mérkőzésen lépünk pályára, edzésre gyakorlatilag nem is lesz lehetőségünk. Sajnos egyik meghatározó játékosunk, Esztergomi Ádám sérülés miatt két hónapra kidőlt, de úgy néz ki, Pallai Zsolt felépült. Úgy gondolom, a keret alkalmas arra, hogy az újabb „erőltetett menetet” jó teljesítménnyel hozzuk le.
A játékosok december 14-től pihenőjüket töltik, külön feladatot nem írtam elő számukra, a vezetőséggel egyetértésben úgy döntöttünk, két teremtornát engedélyezünk számukra, úgy tudom, ezt ki is fogják használni, ennyi terhelés elég lesz a szünetre. Remélem, senki nem fog sérülést összeszedni, mindenki egészségesen kezdi meg a munkát január elején. A szünetben én is igyekszek minél több időt tölteni a családommal, de a futsaltól sem szakadok el teljesen, néhány bajnoki mérkőzést megtekintek, illetve egy-két teremtornára is kilátogatok, hátha felfedezek néhány fiatalt, akiket meg tudok szerezni a futsal számára.
A csapat őszi statisztikája:
12 mérkőzésen 5 győzelem és 7 vereség, 35 lőtt és 50 kapott gól. 15 szerzett ponttal a 6. helyen zárták a bajnokság őszi szakaszát.
Legeredményesebb játékos Szentes Bíró Tamás 12 találattal.
Szép volt srácok! Hajrá DEAC!
