Herczeg András ezúttal nem számíthatott a sérült Nagy Sándorra, az ő helyét Novota János vette át a gólvonalon, a védelem tengelyébe pedig visszatért Szatmári Csaba. Kezdőcsapatunk egyéb változást nem tartalmazott az előző heti összeállításhoz képest, a védelem két szélén ezúttal is Ferenczi és Bényei, Szacsa párjaként Kinyik kapott lehetőséget. A középpálya a Varga-Jovanovic-Tőzsér-Bódi összetételben szerepelt, elöl pedig Takács Tamás és Könyves Norbert feladata volt a gólszerzés.
Bódog Tamás pedig az Antal-Nagy, Lipták, Karan, Tamás-Vela, Busai, Kocsis, Ugrai-Bacsa, Ioannidis tizenegyet küldte harcba.
Lendületesen, energikusan kezdte a meccset a DVTK, fölényük pedig az első tíz perc végére góllá érett: Ugrai lőtt el jól egy lecsorgó labdát, mely a rendezetlenül helyezkedő debreceni védők lábai mellett utat talált a hálóba. Elszántságukat tükrözi, hogy a vezetés tudatában sem vettek vissza, folyamatosan Novota kapuja előtt portyáztak, s Ugrai beíveléséből Karan csúsztatta a hosszú alsóba a labdát, kétgólosra növelve csapata előnyét.
Ellenfelünk sokkal koncentráltabb, összeszedettebb játékot mutatott, minden labdáért megküzdöttek, így csapatunk támadásszervezésben nem igazán tudott kibontakozni, folyamatos nyomás alatt futballoztunk. Az élete szezonját futó Ugrai rendkívül agilis volt, gólja és gólpassza mellett több ízben veszélyeztette Novota kapuját.
Rengeteg hibával játszottunk, ám a szépítés ennek ellenére összejött: Tőzsér szögletére Antal Botond mozdult ki borzasztó ütemben, a labda pedig Takács lábáról csorgott a kapuba. Ezzel támadónk zsinórban negyedik bajnokiján bizonyult eredményesnek, s megszerezte hetedik találatát az idei kiírásban.
A hosszabbítás másodperceiben egy dulakodást követően Jovanovic kapott piros lapot Bognár játékvezetőtől, ami azért érdekes, mert nem a mi középpályásunk kezdeményezésére alakult ki közjáték. Mindenesetre megfogyatkoztunk, és ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy a meccs képét tekintve a 2-1-es hazai vezetés igencsak hízelgő csapatunkra nézve, és bizony látva mai formánkat, hatalmas fordulatnak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy emberhátrányban megfordítsuk a mérkőzést.
Az emberhátrányra reagálva mesterünk beküldte Filipet, Varga Kevin helyére. Román légiósunk mindjárt a játékrész elején ordító ziccert puskázott el: Tőzsér jó ütemű beívelését rúgta el kapásból, ám próbálkozása centikkel ugyan, de célt tévesztett. Nem sokkal később Ugrai lépett ki, lövése azonban lecsúszott, s elkerülte a debreceni kaput.
A kedélyek semmit sem csillapodtak a folytatásra, ezúttal Könyves és Vela akaszkodott össze. Az incidens mindkét résztvevőjét sárga lappal jutalmazta a sporttárs. Halkan jegyzem meg, talán az első félidei esetnél is hasonlóképpen kellett volna eljárnia. Ugrai akasztásáért Kinyik kapott figyelmeztetést, a borsodiak tízesének ívelését Lipták fejelte az égbe.
Mindkét csapat nyíltan, határozottan futballozott, mieink az emberhátrány dacára sem adták fel teljesen a támadás és a gólszerzés lehetőségét. Újabb találatot viszont Bódog Tamás fiai szerezhettek volna, miután Bényei vétett el egy középreívelt labdát, Karan azonban a jobb alsó mellé bombázott. Nem sokkal később pedig a mezőny legaktívabbja, Ugrai kísérletezett: életerős átlövését Novota öklözte a mezőnybe. Ezekben a percekben nem igazán tudtunk építkezni, a hazaiak beszorítottak minket, megcsappanó energiakészletünknek köszönhetően érdemi megoldásaink csupán felszabadításokig és szerelésekig terjedtek.
A 70. percben Mengolo állt be a védők gyűrűjében való őrlődés miatt alaposan elfáradó Takács Tamás helyére. Kezdtünk is kijönni a szorításból, hiszen nem sokkal a cserét követően Ferenczi forgácsolta szét a jobb kapufát ígéretes helyzetben.
Végül egy szögletünket követően futott meg minket a DVTK: Tőzsért fejelték le a hazai kapu előterében, hatalmas területek szabadultak fel, és a gyors kontra végén Ugrai adott be külsővel, a hosszún érkező Vela egy jó csel után Busai elé tálalt, aki okosan gurított a hosszú alsóba. 3-1! Ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy eldőlt a találkozó.
Mindenesetre nem adtuk fel, mentünk előre becsülettel. Ferenczi kihagyta második ziccerét, de a szöglet utáni kavarodás során Szatmárit rántották le. A tizenegyes jogosságához kétség sem férhetett. Az ítélet végrehajtója pedig nem is lehetett más, mint a szezon során már két büntetőt értékesítő csapatkapitányunk, aki ezúttal sem hibázott: kíméletlenül bombázta a léc alá a játékszert! 3-2!
Az utolsó percekre Sós Bence is beállt, de már sem ő, sem a csapat nem tudta megváltani a világot. Mi több, a hosszabbítás utolsó minutumában Ferenczi Jánost is kiállította Bognár. A szabadrúgásból már nem született gól. 3-2 maradt a vége, a DVTK minden erőfeszítésünk dacára begyűjtötte a bajnoki pontokat, s hosszú idő után először nyert ellenünk.
Így hát vereséggel zártuk az esztendőt, de azt gondolom, semmi okunk keseregni. Az első húsz perc dekoncentráltsága ezúttal megbosszulta magát, ám emberhátrányban is volt tartása a csapatnak, kis szerencsével, és több odafigyeléssel megcsíphettük volna a döntetlent. Viszont az, hogy dobogón zártuk az évet, valamelyest enyhíthet pillanatnyi fájdalmunkon.
OTP Bank Liga, 19. forduló
DVTK – DVSC 3-2 (2-1)
Mezőkövesd, 1655 néző. Vezette: Bognár (Buzás, Kóbor)
DVTK: Antal – Nagy T., Lipták, Karan, Tamás – Vela, Busai (Eperjesi 89.), Kocsis – Ugrai (Tóth B. 95.), Ioannidis (Szarka 75.), Bacsa
DVSC: Novota – Bényei (Sós 87.), Kinyik, Szatmári, Ferenczi – Bódi, Jovanovic, Tőzsér, Varga K. (Filip 46.) – Könyves, Takács T. (Mengolo 71.)
Gól: 1-0 Ugrai (11.), 2-0 Karan (17.), 2-1 Takács (36.), 3-1 Vela (76.), 3-2 Tőzsér (11-esből, 82.)
Sárga lap: Ugrai (45.+1.), Vela (54.), Könyves (54.), Kinyik (55.), Kocsis (73.), Szatmári (87.), Ferenczi (95.)
Kiállítva: Jovanovic (45.+1.), Ferenczi (96.)
Folytatás februárban!
Hajrá Loki!
T.S.
