Gönczi Lajos: „A válogatott mezt felvenni felejthetetlen élmény”

Gönczi Lajos számára emlékezetesen alakult a nemrég befejeződött szezon, hiszen először tehette le a névjegyét világbajnokságon. A DHK sokra hivatott kapusával felelevenítettük a kijevi viadalt, de emellett Jason Morgan távozása ugyancsak szóba került, valamint megnevezte kedvenc játékosát is.

0

Gönczi-Lajos-jégkorong-1-244x300 Gönczi Lajos: „A válogatott mezt felvenni felejthetetlen élmény”

Pár hete befejeződött a 2017/18-as szezon, így volt időd átgondolni az idényt. Mennyire vagy elégedett a DHK teljesítményével?

Jason Morgan vezetésével kiválóan sikerült a felkészülés, így bizakodva várhattuk a bajnokságot, a négy közé jutást tűztük ki célul. Sajnos a szezon közben távozott Jason, ez pedig komoly törést okozott a csapatnál, nem igazán tudtuk feldolgozni a hirtelen jött váltást.

Mozgalmasan alakult az éved, hiszen a klubkötelezettséged mellett a magyar válogatott tagjaként részt vettél az ukrajnai U18-as világbajnokságon.

Bíztam benne, hogy eljutok a vb-re, mindent ennek rendeltem alá. A nemzeti együttessel különböző tornákon szerepeltünk, többek között Lengyelországban, Franciaországban és Kanadában mérhettük fel, hol is tartunk. A világbajnokság előtt Szlovákiával vívtunk két mérkőzést, az első meccsen kaptam lehetőséget, szerencsére jól ment a védés, és sikerült meggyőznöm a szakmai stábot. Annak külön örültem, hogy Kozma Fecó szintén „túlélte” a keretszűkítést. Első világbajnokságomon vettem részt, nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok.

Ukrajnában jól rajtoltatok, de két győzelem után megakadt a gépezet. Mi lehetett a gond?

Az első meccset a románokkal játszottuk, kissé izgultam, de igyekeztem nem túlgondolni a helyzetet. Domináltunk, szerencsére sikerült kapott gól nélkül lehozni a találkozót, ami külön örömet okozott, de ehhez kellett a csapattársak támogatása is. A második találkozón Olaszország várt ránk, az olaszok hozzánk hasonló játékerőt képviseltek. Ezen a mérkőzésen is főleg a mi akaratunk érvényesült, de akadtak hullámvölgyeink. Ismét érintetlen maradt a kapum, valamint a magyar válogatott legjobbjának is megválasztottak. Egy szünnap után a házigazda ukránokkal mértük össze az erőnket, rengeteg ember volt a lelátón, ami felspannolt engem. Vetélytársunk egy kicsit szerencsésebb volt nálunk, ezért diadalmaskodott. Japán kellemetlen riválisnak bizonyult, az ázsiai együttest alacsony, de nagyon gyors hokisok alkották. Döntetlennel zárult a rendes játékidő, a hosszabbításban hiába adódott több helyzetünk, nem sikerült gólt szereznünk, büntetőkkel veszítettünk. Ukrajna és Japán teljesen más stílusban jégkorongozott, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Az utolsó fordulóban az osztrákok vertek meg minket.

Először jutottál szóhoz világbajnokságon. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Az első két meccs után komoly fizikai fáradtságot éreztem, főleg a lábamban, de a kapott gól nélküli összecsapásokból sok erőt merítettem. A vb nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is sokat kivett belőlem, ennek ellenére szerintem elfogadható teljesítményt nyújtottam. A csapat másik kapusával jó kapcsolatot ápoltam, őszintén elmondtuk egymásnak a véleményünket, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A Himnuszt hallgatni, valamint a válogatott mezt felvenni pedig felejthetetlen élmény, de azért dolgozok a folytatásban, hogy ezt az érzést újra és újra átéljem.

Gönczi-2-300x200 Gönczi Lajos: „A válogatott mezt felvenni felejthetetlen élmény”

Jövőre az U20-as vb-n hívhatod fel magadra a figyelmed.

Igen, reménykedem benne, hogy számításba vesznek, de ehhez fizikálisan sokat kell fejlődnöm. A következő idényben szeretnék meghatározó tagja lenni a DHK U20-as csapatának, minimum 92%-os hatékonysággal akarok védeni. Örülnék, ha a felnőtt alakulatban pár meccsen szintén lehetőséghez jutnék, akkor sem lennék boldogtalan, ha „csak” a kispadon szorítanának nekem helyet.

Immáron 10 éve jégkorongozol. Hogyan kezdődött a karriered?

Az általános iskolai osztályommal kezdtünk el korcsolyázni, és gyakorlatilag egyből megtetszett ez a mozgásforma. Majd egy év korizás után következett a hoki. Először mezőnyjátékosként bontogattam a szárnyaimat, de a sikerélmények elkerültek. Amikor megkérdezték, hogy ki szeretne kapus lenni, egyből lecsaptam a lehetőségre. Az első edzés remekül sikerült, majd a kapuban ragadtam. 2015-ben szerepeltem először a válogatottban, a szlovének elleni mérkőzésen megválasztottak a meccs legjobbjának, ami jó visszaigazolás volt.

Ha jól tudom, a gyorsaságod az egyik fő erősséged.

Így igaz, emellett kiválóan olvasom a játékot. Sajnos nem igazán vagyok hajlékony, de folyamatosan azért nyújtok, hogy ezen változtassak. Pár év múlva a felnőttek között szeretnék helyt állni, de ehhez sok tapasztalatot kell gyűjtenem. Mentálisan téren szintén muszáj fejlődnöm, hiszen gyengébb napjaimon olykor kihagy a koncentrációm.

Gönczi-3-300x202 Gönczi Lajos: „A válogatott mezt felvenni felejthetetlen élmény”

Van olyan kapus, akit a példaképednek nevezhetünk?

A Washington Capitals csapatát erősítő Braden Holtbyra nézek fel, miatta hetvenes a mezszámom. Tetszik a stílusa és a határozottsága, illetve azt is figyelem, hogy a nehezebb szituációkat hogyan oldja meg.

A nyáron hogyan töltődsz fel?

Barátnőmmel tervezünk egy 4-5 napos utazást, emellett gőzerővel készülök a következő szezonra, hiszen jelentős terveim vannak. Nálam a jégkorong mindig előnyt élvezett. Ha valamit szeret csinálni az ember, akkor, ha ki is maradnak bizonyos dolgok az életéből, ezt nem érzi lemondásnak. Nekem már pár hét után hiányzik a jég.

A tanulásra mennyi időt tudsz szakítani?

Az Irinyibe járok, tizenegyedikes vagyok, a suliban elsősorban a túlélésre játszom. (Nevet.) Tudom, hogy fontos az érettségi, anyáék gyakran mondják, a tanulást se hanyagoljam el, hiszen kell egy B-terv is, ennek ellenére én a jégkorongra próbálok maximálisan koncentrálni. Sajnos elég lusta vagyok, így az edzések után rendszerint csak bedőlök az ágyba.

Fotók: MJSZ, Sergii Solovei 

B.Á.