Először is szeretnék gratulálni a Gyulai Memoriál és az U18-as Európa-bajnokság színvonalas megrendezéséhez. Lehet ezt még fokozni?
Köszönöm szépen, jól esik az elismerés, de a szervezőbizottság nevében is szeretném megköszönni, hiszen a Gyulai Memoriált nem Gyulai Miklós rendezi, hanem komoly tapasztalattal és széles tudással rendelkező szervező csapat és leginkább övék az érdem. Természetesen, amit mi vezetők hozzá tudunk tenni, azt megtesszük. Egy ilyen versenyszervezése, lebonyolítása, egy egész évet felölelő szervezési munka eredménye. Hogy lehet-e fokozni? Mindent lehet, de ez sok mindentől függ, magától a humán apparátustól nem, inkább az infrastruktúrától. A Bregyo-közi Atlétikai Centrum egy nagyon jó helyszín, ahová szeretnek a nemzetközi sztárok visszajárni, viszont azt látni kell, ha fejlődni akarunk és előrelépni a nemzetközi versenyek ranglétráján, akkor ez kevés már hozzá. Következő lépés, egy minden igényt kielégítő atlétikai stadion felépítése, aminek tető alá hozatala az elkövetkező 2-3 évben megtörténik. Az olyan versenyek megrendezése, mint az U18-as Európa-bajnokság is, segít abban, hogy hogy mindenkinek kellemes emlékek jussanak eszébe, amikor Magyarországról beszélnek a rendezés és a színvonal tekintetében. A MASZ megpályázza a 2023-as atlétikai világbajnokság rendezési jogát, az előkészületek már megtörténtek, bízok benne, hogy az előbb említett dolgok, sokat nyomnak majd a latban a döntéshozóknál. Mi azt, amire esküt tettünk, próbáljuk maximálisan, legjobb tudásunk szerint végezni, folytatjuk tovább a megkezdett munkát.
Nemrég ért véget az ifi Európa-bajnokság. Hogyan összegezné?
Fiatalokról beszélünk, 18 év alatti lányokról, fiúkról. Sportszakmailag megoszlanak a vélemények, ez mennyire értékelhető. Én azt mondom, nem elsődleges fontosságú az eredményesség, nem tudjuk, mennyien maradnak meg a sportágban a későbbiekben, hányan lesznek majd ott a felnőtt mezőnyben. Sokkal fontosabb, hogy pozitív élményekkel gazdagodjanak, olyan tapasztalatokat szereztek, ami meghatározó lesz egész életükben. Most teljesen mindegy, sportolóként, vagy civilként kamatoztatják majd erényeiket, amit maga a sport megkövetel, akaraterő, kitartás, alázat, hozzáállás, motiváció, azt az élet minden területén tudják hasznosítani. De bízok benne, hogy minél többen megmaradnak a magyar atlétika számára és a későbbiekben is eredményesek tudnak majd lenni. Örülök az arany és három ezüstéremnek, ez nagyszerű eredmény, de ez „másodlagos”, sokkal fontosabb, hogy ezek a fiatalok nem plázákban, szórakozóhelyeken töltik az idejüket, hanem edzéseken, versenyeken, ahol jól érzik magukat.
A magyar atlétika egyre sikeresebb, nemzetközi szinten is olyan eredményeket érnek el a sportolóink, amire büszkék lehetünk…
Valóban büszkék lehetünk a teljesítményükre. Az atlétika igaz, hogy egyéni sportág, de az eredményességhez csapatmunkára van szükség. A háttérben ott vannak a szakemberek, vezetőség, elnökség, akik közösen dolgoznak a sikerekért. Ez nyílván egy szakmai stratégiának a része, ezt az állami támogatás nélkül, amit az olimpiai sportágak zöme kap hosszú évek óta, nem tudtuk volna megvalósítani. Bízok benne, ezt tovább tudjuk majd vinni és nem csak én, hanem azok is, akik majd utánam, utánunk jönnek. De ha továbbra is a megkezdett úton tudunk haladni, akkor azok, akik most az U18-as kontinensviadalon szerepeltek és meg tudjuk őket tartani, akkor a 2020-as években nagyon komoly eredményeket tudnak majd elérni, sok örömöt szereznek majd a sportág szerelmeseinek, a magyar sportnak.
Egyre népszerű hazánkban az atlétika, egyre többen vannak a lelátókon. Ez a sportsikereknek köszönhető?
A magyar emberek alapból nagyon szeretik a sportot, de számukra is fontos, hogy valamit kapjanak a pénzükért. Azt gondolom, ezt egyre több sportágban meg is kapják. Kulturált körülmények között tudják végigszurkolni a sporteseményeket, nem csak magát a versenyt tudják megnézni, hanem egyéb programok is gondoskodnak szórakozásukról. Az ifi EB-n sem elsősorban a produktum számított, hanem az, hogy kijöttek, magukkal hozták barátaikat, ismerőseiket, jól érezték magukat, lengették a magyar zászlót, szurkolhattak a hazai versenyzőknek és egy szép délutánt, estét tölthettek együtt, kellemes környezetben. Természetesen Győr városát is ki kell emelni, polgármester úr rendelkezésünkre bocsájtott minden szükséges eszközt, köszönet ezért a városnak, azoknak az embereknek, akik kreativitásukkal maivá, trendivé tudták varázsolni ezt a versenyt. Családias a hangulat, a sportolók, a Gyulai Memorialon a világsztárok, elérhető közelségbe kerültek, kezet lehetett velük fogni, elkérni a rajtszámukat, aláírást kérhettek tőlük vagy közös fotót lehetett velük készíteni. Ez a lényeg, ehhez kell egy profi szervező csapat.
Megkerülhetetlen a kérdés, a debreceni atlétikát mennyire követi figyelemmel, terveznek-e a cívisvárosba versenyeket rendezni?
Természetesen, figyelemmel kísérem, hiszen Debrecen mindig is fontos terület volt, lesz, nagy hagyományokkal rendelkezik és sok kiváló atlétát adott már a magyar sportnak, de a Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc háromszöget is ide lehet venni. A DSC-SI kötelékében nagyon sok eredményes sportoló van, hogy csak a két gátas lányt, Kerekes Grétát és Kozák Lucát említsem, de szerencsére lehetne még sorolni a neveket, sok örömöt fognak még szerezni a sportág szerelmeseinek. Jó munka folyik Debrecenben, az utánpótlás is kiemelt szerepet játszik az egyesületben. Most van folyamatban az édesapámról elnevezett atlétikai stadion felújítása, bízok benne, a jövő évi versenynaptárba már be tudunk írni versenyeket.
Az elkövetkező évekre milyen tervek szerepelnek?
Egyelőre nemzetközi versenyek lebonyolítását nem tervezzük, nagyjából fél év múlva derül ki, mely ország rendezheti a 2023-as világbajnokságot, és ha sikerülne elnyerni a rendezési jogot, akkor leginkább a vb-re kellene koncentrálni, egy komplett szervezőcsapatot összehozni, ehhez sok emberre lesz szükség. Jelenleg kevesen vagyunk a szövetségben, ennek több oka van, leginkább anyagi természetű. Tervezési fázisban van a budapesti atlétikai stadion, úgy gondolom, több újat nem kellene építeni, ami van, az bőven elég, inkább a meglévőket újítjuk fel. Viszont fedettpályás létesítmények szempontjából rosszul állunk, ebben előre kell lépnünk és itt nem kimondottan szabvány pályákra gondolok, inkább olyan létesítményekre, amikben a téli hónapokat lehet áthidalni edzés szempontjából. Ezeknek jóval olcsóbb a felépítése és a fenntartása.
Elnök úr mivel lenne elégedett, mondjuk három év múlva?
Mi a 2024-es olimpiáig terveztünk, bár most a hazai rendezésű világbajnokság is közbejöhet. Akkor lennék elégedett, ha azt a munkát, amit elkezdtünk, ahol most tartunk, tudnák tovább vinni. Nem feltétlenül nekem kell ezt életem végéig csinálni, hiszen mint a sportolók egyszer kiöregednek, a vezetők is „kiégnek”, nem biztos, hogy fogom majd később látni azokat a dolgokat, amik az előrelépéshez majd kellenek. Szeretném, ha majd jönnének a fiatalok, akik folytatnák a munkát, beletéve saját elképzeléseiket és bízok benne, legalább olyan sikeres marad a sportág, mint most.
Azt gondolom, jó kezekben van az atlétika, azt a szellemiséget, amit édesapja képviselt, megfelelően viszik tovább…
Köszönjük az elismerést, ugyan azt tudom mondani, mint beszélgetésünk elején, ez egy komplex csapat áldozatos munkájának az eredménye. Az én feladatom, hogy adott helyzetekben mindig az általam vélt legjobb apparátust találjam meg, azt gondolom, ez eddig sikerült. Olyan kollégákkal vagyok körülvéve, akikben megbízok, tudom, a rájuk bízott feladatokat maradéktalanul, lelkiismeretesen elvégzik.
