Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

A többszörös utánpótlás-válogatott labdarúgó szülőfalujában, Szajolban ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Tehetségére felfigyeltek a fővárosban, 12 éves korától már a Ferencváros utánpótlásában nevelkedett. Pályafutását Soroksáron, majd Balmazújvárosban folytatta, ezt követően, 2018 nyarán Debrecenbe igazolt. A DVSC középpályásával beszélgettünk a múltról, jelenről és a jövőről. A futball mellett bepillantást engedett magánéletébe is, Attila azt is elárulta párjával októberre várják első gyermeküket.

0

dsc_0633_custom_-300x200 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”Fotó: Halmai Balázs / DVSC

Fél éven belül kétszer szenvedtél súlyos sérülést, ráadásul mindkétszer a bal válladdal akadt gond. Műtét vár rád, lehet tudni mikor kerül sor a beavatkozásra?

A Kapos vár elleni találkozón egy szerencsétlen mozdulat következtében éles fájdalmat éreztem a vállamban, egyből tudtam, nagy a baj, hosszú kihagyás vár rám. Hat éve már műtötték a bal vállamat, egy évre rá a jobbat is. Akkor azt mondták az orvosok, egy újabb ficam esetén drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség. Februárban ismét kiugrott a vállam, elkerülhetetlenné vált a műtét, de mindaddig szerettem volna a csapat hasznára lenni, míg sikerül kiharcolnunk a bennmaradást. Sajnos az újabb sérülés ebben megakadályozott, a bajnoki hajrában már csak a lelátóról szoríthatok a csapatnak. Még nem került sor az operációra, be van gyulladva a vállam, meg kell várni, míg a folyadék és a bevérzés felszívódik, ez nagyjából négy-hat hét. Komoly, úgynevezett csonttranszplantációs beavatkozáson fogok túlesni, mely után hosszú rehabilitáció vár rám, nagyjából fél év múlva tudok ismét a csapattal készülni.

dvsc_kaposvar_20200605_17_custom_-300x200 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

Fotó: Derencsényi István / DVSC

Sosem jön jókor egy sérülés, de pont a legnehezebb időszakban nem tudsz a csapat rendelkezésére állni. Mennyire sikerült ezen túltenned magad?

Rossz érzés kívülről nézni a mérkőzéseket, bosszant, hogy nem lehetek ott a pályán és nem segíthetek a csapatnak a legfontosabb meccseken. A Puskás elleni találkozó előtt olyan feszültség volt bennem, hogy muszáj volt elmennem futni egyet, de ezzel sem sikerült levezetnem az idegességemet. A lelátón ülve izgultam végig a 90 percet, összekulcsolt kézzel imádkoztam a sikerért. Nagyon biztató volt, amit láttam, stabilnak éreztem a csapatot az ötvédős játékrendszerrel. Úgy gondolom, ha ugyanez az akarat, elszántság lesz jellemző a srácokra a folytatásban, nem lehet probléma. (Azóta a DVSC lejátszotta a következő mérkőzését, Fehérváron egygólos vereséget szenvedett a csapat – szerk.) Nagyon bízom a mesterben, csapattársaimban, biztos vagyok benne, hogy mindent meg fognak tenni a bennmaradásért. Nehezen tudom túltenni magam a tétlenségen, de rengeteg jókívánságot kaptam a szurkolóktól, barátoktól, ismerősöktől, játékosoktól, mely erőt ad. Ez úton is szeretném ezt mindenkinek megköszönni.

Említetted, imádkoztál. Hívő ember vagy?

Minden ember életében fontos a hit, mely átsegít a nehézségeken, ha hiszel valamiben, az előre visz. Bennem is erős a hit, bár nem járok templomba, de szerintem így is lehet gyakorolni a vallást.

Gyerekként a TV közvetítéseknek köszönhetően sok sportágat ismerhettél meg, de mégis a labdarúgás mellett tetted le a voksodat…

Falusi srác vagyok, egy kis településen nőttem fel. Szajolban nem sok alternatíva volt sportok terén. Számomra viszont nem is kellett, hiszen miután először belerúgtam a labdába, már biztos voltam abban, hogy ez a sport fogja meghatározni az életemet, mondhatni négyévesen beleszerettem a labdarúgásba. Amikor csak tehettük, a haverokkal kergettük a labdát, ezt a szenvedélyünket leginkább nagymamám kapuja bánta, melyet gyakran kellett javítani. Családon belül is a futball volt a szeretett sportág, minden hétvégén ott ültünk a TV előtt, és néztük az NB-I-es mérkőzéseket. Volt egy időszak, mikor délben kezdődtek a találkozók, így a vasárnapi ebéd közben is a képernyőre szegeztük a tekintetünket.

104384500_812981162565195_8421608603073887536_n-300x200 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

                                                                                                           A kapus mellett balra Haris Attila

Mikor kezdtél el szervezett keretek között focizni és hogy alakult a pályafutásod?

Már óvodás koromban egyesület keretek között fociztam, barátaimmal rendszeresen látogattuk az edzéseket. Mivel Szajol kis település, nem volt a klubnak minden korosztályban csapata, így nagypályán az idősebbek között játszottam. Így fordulhatott elő, hogy 9 évesen egy alkalommal az ifi csapatban léptem pályára. 12 évesen nagyot fordult velem a világ, egy próbajáték után leigazolt a Ferencváros. A zöld-fehér klubnál végigjártam a ranglétrát, egyenletes volt a fejlődésem. Részese voltam sikereknek, az U12, U13, U21-es és az NB-III-as csapattal bajnokságot nyertünk. Teljesítményemre felfigyeltek a szövetségi edzők, a korosztályos válogatottakban is bizonyíthattam. A Fradi felnőtt csapatába viszont nem sikerült beverekednem magam, csak egy bajnokin, a Honvéd ellen léphettem pályára, leginkább kupameccseken kaptam lehetőséget. Soroksáron folytattam pályafutásom, mely nem volt zökkenőmentes, első vállműtétem miatt három hónapot kellett kihagynom. Felépülésem után viszont sikerült jó formába kerülnöm, jó teljesítményt nyújtottam, melyre felfigyelt a Balmazújváros elnöke. Miután az újvárosi gárda felkerült az élvonalba, szerződést ajánlott, melyre azonnal igent mondtam. Sajnos nem sikerült megvetni a lábunkat az első osztályban, de úgy gondolom, nem volt rossz szezonom.

104438670_2687306414848180_3215241899039821421_n-276x300 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

Balmazújvárosból Debrecenbe tetted át székhelyedet…

A kiesés után több egyesület is megkeresett, de számomra a DVSC ajánlata volt a legszimpatikusabb. Ismertem a debreceni klub múltját, tudtam, jó csapathoz kerülök, nem kellett sokat gondolkoznom, mielőtt aláírtam a szerződést. Könnyen beilleszkedtem az új közegbe, a társak hamar befogadtak, Herczeg András személyében kiváló szakember irányította a csapatot, a játék is jól ment, utólag is azt mondhatom, jól döntöttem. Első debreceni évemben harmadik helyen végeztünk, Európa-liga mérkőzésen pályára léphettem a Torino ellen, mely hatalmas élmény volt számomra. Sajnos az idei szezonban nem a várakozásoknak megfelelően teljesítünk, de bízom benne, hogy sikerül megőrizni élvonalbeli tagságunkat.

A fővárosi évek után mennyire tudtad megszokni Debrecent?

Szinte azonnal megszerettem Debrecent, élhető, szép város, kedvesek az emberek, szeretik a sportot, a labdarúgást. Csodálatos környezetben fekszik a Nagyerdei Stadion, mely egyedülálló Magyarországon, de szerintem Európában is. A párommal gyakran teszünk nagy sétákat a Nagyerdőn, a táj szépsége mindig nyugtatólag hat rám.

Említetted párodat, úgy tudom, hamarosan gyökeresen megváltozik az életetek…

Több mint két éve ismertem meg a páromat, mondhatni szerelem volt első látásra. Még nem házasodtunk össze, de szinte kapcsolatunk kezdetétől együtt élünk. Hamarosan hatalmas változás áll be az életünkben, párom a februári sérülésem után közölte velem az örömhírt, hogy áldott állapotban van. Októberre várjuk a babát, az ultrahangos vizsgálatok után kiderült, fiúnk lesz. Már túl vagyunk a névválasztáson is, bár ez még változhat, de szinte biztos, hogy a Hunor keresztnevet fogja kapni a pici. Mindketten nagyon várjuk már a baba érkezését, ez a legcsodálatosabb érzés az ember életében.

104494981_874963346313112_904084293751441136_n-225x300 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

Mi jelenti számodra a kikapcsolódást, feltöltődést?

Régi szenvedélyem a horgászat, amikor csak tehetem, ott ülök a vízparton. A nehezen meghorgászható tavakat szeretem, éppen ezért, mióta Debrecenben élek, leginkább a változó mélységű Látóképi-tavat látogatom. Szerencsére csapaton belül is vannak, akik szeretnek horgászni, legtöbbször Nagy Sanyival töltjük szabadidőnket a vízparton, de Szecskával (Szécsi Márk – szerk.) is több pecatúrán vettünk már részt, illetve mióta visszatért Debrecenbe, néha Kerekes Krisztián is elkísér minket. Baráti körömből Fogarasi Ádámmal sokszor keressük fel a környékbeli tavakat. Látóképen 18,62 kilós hal a rekordom, de ezt nemrég egy nagykállói horgászat alkalmával sikerült megdöntenem egy 20,30-as fogással. Amikor csak tehetjük, meglátogatjuk a családunkat, mivel a horgászat mellett másfél éve a vadászat is szenvedélyemmé vált, mikor párom szüleihez utazunk, a sörétes puska is előkerül.

104476461_296811011358387_3040071912341776034_n-225x300 Haris Attila: „négyévesen beleszerettem a labdarúgásba”

A labdarúgáson kívül mely sportágak állnak még közel hozzád?

Elég sok sportágat szeretek, de egy sem vonzott úgy, mint a labdarúgás. Édesanyám kézilabdázott, így ez a sportágat szeretem, de a jégkorong is közel áll hozzám. Gyermekkoromban amint befagyott a Tisza holtága, már vettük elő a korcsolyát és a hokiütőt. Tenisz és NFL mérkőzéseket is megnézek, bár utóbbit az időeltolódás miatt ritkán tudom követni. Az igazi szenvedély viszont a futball, mely számomra a világ legszebb sportja.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Soha nem tervezek évekre előre, mindig csak egy adott szezonra. Most az a legfontosabb, hogy a csapat bennmaradjon az élvonalban, illetve minél hamarabb felépüljek. A civil életben is maximum fél évre tekintek előre, párommal készülünk a baba születésére. A sérülés miatti többlet időt szeretném hasznosan tölteni, úgy tervezem, ez idő alatt tökéletesítem az angol és a német nyelvtudásomat. Mint említettem, rövid távra tervezek, de egy távlati célom azért van; Miután befejezem az aktív játékot, remélem, ez minél később következik be, továbbra is a labdarúgásban szeretnék dolgozni, edzőként tudom elképzelni a jövőmet.