Herczeg András a Videoton ellenihez hasonló felfogásban és szerkezetben küldte pályára övéit, hiszen Nagy Sándor előtt Kuti, Szatmári, Mészáros, Kinyik és Bényei személyében öt védő futballozott, a középpálya összetétele Bódi hiányának ismeretében nem okozott különösebb meglepetést: a két szélen Varga és Sós, míg a csapatrész tengelyében Tőzsér és Jovanovic rohamozhatott, egy szem ékként pedig a Vasas ellen duplázó Haris Tabakovic kapott esélyt a bizonyításra.
Veszélyesebben kezdtek a vendéglátók, hiszen már az első pillanattól kezdve mezőnyfölényben játszottak. Elsőként Kukoc beadása keltett zavart a debreceni védelemben, ám Kinyik határozottan lépett közbe, majd Szatmári fejelt bele egy beadásba, amely így veszélyesen közeledett Nagy kapuja felé, ám hálóőrünk résen volt.
Tíz perc elteltével kijöttünk a hazaiak enyhülő szorításából, aminek rögtön két gól lett az eredménye: előbb Sós Bence gyengécske lövése pattant a kapufáról Tabakovic elé, centerünk pedig köszönte szépen, senkitől sem zavartatva a hálóba belsőzött. S két perc sem telt el, amikor Varga Kevin ugratta ki Sóst, aki lapos, ballábas lövéssel mattolta Gróf Dávidot. 0-2!
A két gól megfogta Supka Attila fiait, csapatunkat pedig megnyugtatta. Ezzel együtt próbálkozott becsülettel ellenfelünk, de mindig volt egy debreceni láb, amely közbeszúrt, s meghiúsította az akciót. A kispesti rohamok a 25. percre éledtek fel igazán: ekkor Gazdag lőtt ügyes cselt követően, majd egy-egy sarokrúgást követően Lanzafame és Bobál is veszélyeztetett. A 30. minutumban pedig mumusunk, Eppel Márton lőtt kapásból, ám Nagy biztos kézzel hárított. Nem sokkal később Lanzafeme fejesénél járt el ugyanígy. Kuti labdavesztését követően pedig már bravúrra volt szüksége, hiszen a Kinyiket elfektető Banó-Szabó ziccerben lőhetett, ám kapusunk remek ütemben mozdult ki, és hatástalanította a lehetőséget.
A játékrész utolsó pillanataiban azonban már ő is tehetetlennek bizonyult: a csereként beszálló Danilo játszotta meg az öt és feles vonalánál bántóan üresen hagyott Eppelt, aki a léc érintésével a gólvonal mögé bombázta a labdát. 1-2!
A folytatás első perceiben itt is-ott is láthatott ígéretes megmozdulásokat a publikum, cívisvárosi szempontból Bényei és Varga összjátéka bizonyult a legérdekfeszítőbbnek, ám utóbbi beadását Gróf felszedte a berobbanó Tabakovic elől.
Percekkel később Eppel készítette le a labdát Gazdag elé a büntetőterületen belül, a lapos próbálkozás nem okozott problémát Nagy Sándornak. Mindeközben Kassai Viktor kezéből kissé kicsúszni látszott a mérkőzés, a hazai publikum joggal nehezményezte ítéleteit. Minket ez nem fogott meg: a Sóst váltó Takács mesterien készítette le fejjel a labdát Tabakovicnak, aki közvetlen közelről a kapu bal oldalába helyezett. 1-3!
Könnyen jöhetett volna a negyedik találatunk is, ám a Jovanovic átadásával kiugró Bényei érdekes körülmények között maradt lenn. A két gól ezzel együtt megnyugtatónak hatott, dacára annak, hogy az Eppel-Lanzafame páros időről-időre okozott némi bonyodalmat kapunk előterében. Jól álltuk a sarat, kiváltképp Szatmári játszott rendkívül határozottan, párharcai nagy részét sikerrel vívta meg, s a mellette futballozó Mészáros-Kinyik duóra sem lehetett panasz.
A hajrában Kusnyír Erik is debütált, s több blokkal, szereléssel segítette az utolsó játékpercekre igencsak beszoruló társait. Az eredmény már nem változott, megérdemelten nyert csapatunk!
