Kedv! Remények! Világ! Isten véletek!

Hamlet dán királyfi Shakespeare művében így fakad ki a II. felvonás II. színében: "Én egy idő óta (bár nem tudom miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal, és, igazán oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok".

0

den_KA1_7236-300x177 Kedv! Remények! Világ! Isten véletek!Fotó: MKSZ

Hasonlóan érezhetett Golovin kapitány is, amikor a dánok ellen elveszített mérkőzés után bepárásodott tekintettel nyilatkozott. Mert hiába jártak lányaink Ljubljanában a VB bronzérmes ellen közel a bravúrhoz, újfent kikaptunk.

A női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjében a dánok ellen kezdték lányaink a szereplésüket. Az első játékrészben igyekeztek a magyarok kiküszöbölni eddigi hibáikat. Főleg a védekezésre fektettek nagyobb hangsúlyt, Hornyákék beleadtak apait-anyait, de így is két gól előnnyel Hansenék mehettek az öltözőbe. Taktikusabban érettebben játszottak a dánok, a kapuban Toft ötven százalékot teljesített, nálunk inkább éjszakai portás módjára repkedtek a pókhálók után Szikoráék. Pedig ellenfelünk nem volt olyan fizikai fölényben, mint a minap a norvég hölgykoszorú. Ami mindenképpen érdekes lehet: tizenkét labdát lőttünk a hálóba, tizenhetet pedig a kapusba, vagy fel a tribünre. Ez támadásban mindössze 37 százalék, ami nagyon csekély.

Szünet után aztán valami megfordulni látszott, a negyvenötödik percben mi vezettünk eggyel, de a skandinávok nem estek kétségbe. Átlövésekkel és a belló góljaival hamar egyenlítettek, majd az utolsó öt percben – hiába csúsztak-másztak a mieink – tartották kétgólos előnyüket. A győri Toft kivédte Kuczora hetesét, és jöhetett a körtánc. A vereség ellenére most játszottak legjobban Bordásék, de ez is kevés még ahhoz, hogy Európa élmezőnyéhez tartozzon a magyar válogatott. Ebből a fiaskóból – ahogy a stúdióban űlő szakemberek is mondták, Danyi Gábor és Elek Gábor, akik egymást múlták felül saját és kollégáik méltatásában – lehet építkezni. Szkeptikusok szerint ez csak süket duma. Elek úr saját csapatának költségvetése után nagyon jól tudja, ahhoz, hogy a ház stabil legyen, drága tégla és malter kell.

Jesper Jensen dán kapitány szerint kemény ellenfelek voltunk, meglepte, hogy végig partiban tudtunk maradni. Úgy vélte azért voltak tompábbak, mert szerdán még utazniuk is kellett. Mindenképpen az elődöntő a céljuk, és ehhez az első lépést már megtették.

Dánia – Magyarország 29 – 27 (14-12)

Dánia: S. TOFT – ÖSTERGAARD 4, TRANBORG 2, HEINDAHL 3, R. IVERSEN 1, Anne M. Hansen 3, FRIIS 7(3)

Cserék: Reinhardt (kapus), Burgaard 4, Petersen 1, Jörgensen, S. Iversen 1, Höjlund 3, Möller

Szövetségi kapitány: Jesper Jensen

Magyarország: Szikora – GYŐRI-LUKÁCS V. 3, KLUJBER 8(2), VÁMOS P. 4, Füzi-Tóvizi 2, Kuczora 2(2), MÁRTON G. 6

Cserék: Janurik (kapus), Hornyák D. 1, Bordás, Debreczeni-Klivinyi 1, Kácsor, Korsós

Szövetségi kapitány: Vlagyimir Golovin

W.Gy.