Kézilabda: Háromfrontos mérkőzésdömping

Visszatekintő a DVSC Schaeffler női kézilabdacsapatának idei szezonjára II. rész.

0

88336087_3134083053316235_6092688250730708992_o-300x200 Kézilabda: Háromfrontos mérkőzésdömpingFotó: DVSC Kézilabda Facebook

Sajnálatos módon gyakorlatilag a teljes sportvilág – érthető módon – szünetel a koronavírus terjedése miatt, a mérkőzések hiányában pedig érdemes visszatekinteni a 2019/2020-as szezon eddig eltelt szakaszára. A versenysorozatok felfüggesztéséig eltelt időszakot két részben elevenítjük fel, ennek második részét olvashatják a következőkben.

Az első részben eljutottunk addig, hogy a DVSC bejutott az EHF Kupa csoportkörébe, amely után Köstner Vilmos kijelentette: „Újra nemzetközi térképre került a DVSC, és szeretnénk, hogy ezen a térképen ott is maradjon.”

Debreceni hatos a vb-n

2019-ben Japánban rendezték meg azt a világbajnokságot, amely kvalifikációs torna is volt egyben a szintén a felkelő nap országában megrendezendő olimpiai játékokra, így kiemelt jelentőséggel bírt. A klub erejét mutatja, hogy három nemzet képviseletében hat játékos is szerepelt a 24. női kézilabda világbajnokságon. A magyar válogatottban Tóvizi Petra meghatározó szerepet töltött be, mérkőzésenként átlagosan majdnem 40 percet a pályán töltve, Vámos Petra első felnőtt világversenyén reménykeltő produkcióval rukkolt elő, Kovács Anna felemás világbajnokságot tudhatott magáénak, míg Triffa Ágnes megbízható teljesítményt nyújtott és volt egy kiváló mérkőzése. Összességében a magyar válogatott nem tudott bekerülni a legjobb nyolc közé, ám az egyéb eredményeknek is köszönhetően végül lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen az olimpiai selejtezőben. Montenegró válogatottja saját magának harcolta ki ezt az esélyt, amelyben oroszlánrészt vállalt a mérkőzésenként közel 40 percet pályán lévő Jelena Despotovic, aki 27 találatot is elért a tornán. Bár Argentína válogatottja nem számított igazán esélyesnek a legjobb nyolc közé jutást illetően, kellemetlen ellenfél volt több európai válogatott számára is, a gólgyárosuk pedig a legnagyobb örömünkre Elke Karsten volt, aki 46 góllal végül az összesített góllövő listán 11. helyezést érte el!

Tovább tart a szárnyalás

A világbajnokság rendesen felbolygatta az életet a csapatnál, hiszen hatan is igazoltan hiányoztak az edzésekről, ráadásul mindegyik játékos pályára lépett a világversenyen, hárman (Tóvizi, Despotovic és Karsten) meghatározó játékosai voltak válogatottjuknak és jelentős játékpercet töltöttek a parketten. December 29-én azonban már újra piros-fehér szerelést húztak és a Szombathely ellen sikerült magabiztos győzelmet aratni. Január 4-én pedig kalandos utazást követően EHF Kupa mérkőzésen lépett pályára a Loki a török Kastamonu ellen, idegenben. Hirig küzdelmet hozott az összecsapás, amelynek végén főleg Arany Rebeka szárnyalásának köszönhetően egy góllal bizonyultak jobbnak a mieink (31-30). Üröm az örömben, hogy Jelena Desptovic ujja eltört mérkőzés közben (de is visszatért a pályára), míg Vámos Petra térde is megsérült, így eldőlt, nélkülözni kell egy ideig mindkettőjüket. Kisvárdán érződött is ez a mutatott játékban, csalódást keltő egy pontot szerzett végül a Lokomotív. A meccssorozat következő állomása a szimpatikus Banik Most elleni hazai EHF mérkőzés volt, amelyet jó csapatmunkával sikerült könnyedén behúzni.

Fájó vereségek

Négy nappal később a Siófok nem kegyelmezett a Hódosban és 38-30-as győzelmet aratott, amely az első hazai vereség volt a szezonban minden sorozatot figyelembe véve. Rögtön négy nap múlva következett a második vereség is, a Thüringer HC mindössze 19 gólt engedett a mieinknek, köszönhetően például a kiválóan védő, nyártól a mieinket erősítő Ann-Cathrin Giegerichnek. A következő mérkőzésen legalább a győztes útra sikerült visszatérni a Szent István SE ellen, ez volt a találkozó legpozitívabb jellemzője. Németországban 50 percig kiválóan kézilabdáztak Bulathék (aki a mérkőzést betegen vállalta), majd az utolsó percekre elfogyott a szufla és a nagyobb játékerővel rendelkező hazaiak megfordították a mérkőzést. Nem volt idő búslakodni, hiszen két napra rá már a Szombathely ellen mérkőztek meg Aranyék és győzedelmeskedtek Magyar Kupa találkozón. Február elsején elkövetkezett a továbbjutást eldöntő mérkőzés, amelyre felépült Jelena Despotovic és nyolc gólt vállalt is rögtön. Hiába a kiváló támadójáték, a dörzsölt törökök mindig addig lassították támadásaikat, hogy végül gól értek el belőle, így rendkívül szoros csatában, dacára a jó kezdésnek, végül nem jutott a legjobb nyolc közé Köstner Vilmos csapata. A hazai pontvadászatban azonban újfent fontos feladat várt a lányokra, a Fehérvár ellen Bordás kiváló játékának is köszönhetően háromgólos győzelmet aratott a DVSC. Négy nap múlva Csehországban minimális előnnyel nyertek Kovácsék, így sikerült az eredmények tekintetében szépen búcsúzni a nemzetközi színtérről. Ebben az időszakban még érződött a lányokon a törökök elleni fájdalmas kiesés, hazai pályán a Vác ellen kapott ki a Loki, Kovács Anna 13 gólja ellenére. Sajnos ez a periódus több, hazai pályán elszenvedett vereséget hozott, amely mindenképp betudható a kettős terhelés mellett két fontos játékos sérülésének.

Győzelmek a végén (?)

Azonban a csapat erejét mutatja, hogy felállt a padlóról, a Vác elleni vereség után egy héttel igazi csapatmunkával (11 játékos szerzett gólt) győzte le a szurkolók nélküli, Békéscsabán megrendezett keleti rangadón a Békés megyeieket (33-25). Az eddig lejátszott utolsó mérkőzést az Érd ellen vívta meg Köstner Vilmos gárdája, amely a negyedik hely szempontjából nagy súllyal bírt. Kiváló teljesítménnyel nyerték meg a rangadót a lányok, főleg Despotovic és Kovács remekelt, de Bordás is kiváló mérkőzést tudhatott magáénak. Ekkor még úgy tűnt, hogy a válogatott szünet után folytatás következik, amelyen eldől a számunkra oly fontos negyedik hely sorsa, de azóta az élet és a vírus közbeszólt…

A szezonvisszatekintő harmadik, utolsó részében inkább előre tekintünk, és a már bejelentett jövő évi keretet, illetve a koronavírus terjedése által megszakított bajnokság folytatásával kapcsolatos lehetőségeket vesszük górcső alá.

Rádin Márkó