Nem számítottam rá, hogy idén én kapom a „legjobb játékos” díjat, teljesen váratlanul ért, egy nappal az ünnepség előtt, szombaton tudtam meg az edzőmtől. Nagyon boldog vagyok, hogy ebben az elismerésben részesülhettem, felejthetetlen élmény volt számomra ott állni a Nagyerdei Stadion pályáján. 2016. augusztus elsején kezdtem el futballozni, mindenképp szerettem volna kipróbálni magam a labdarúgásban, édesapám mondta akkor, hogy van erre lehetőség a DLA-DEAC-nál. Megmondom őszintén, eleinte nem tetszett, de edzőm megszerettette velem és fokozatosan részévé vált az életemnek. Konkrét elképzelésem még nincs a futball terén, amíg élvezem a játékot, addig focizok, az sem baj, ha nem leszek híres, de most azt csinálom, amit szeretek. Szeretném megköszönni edzőmnek, Kósa Viktóriának, hogy megkaphattam a díjat, a csapattársaimnak, akiket nagyon szeretek, ők azok, akik motiválnak, erőt adnak nekem. Természetesen szüleimnek is nagy köszönettel tartozok, rengeteg áldozatot hoznak, hogy én focizhassak. Akkor lennék még boldogabb, ha a bajnokság végén még a bronzérmet is sikerülne megszereznünk, ehhez az utolsó mérkőzésen a Hatvan együttesét kellene legyőznünk, ennek érdekében mindent meg is fogunk tenni.
