Akik salakon kezdték: K. Szabó Gábor

Az egykori kiváló távfutó Téglásról indulva jutott el a magyar és a nemzetközi atlétika legjobbjai közé. Sportpályafutásának egy sérülés vetett véget, de nem szakadt el szeretett sportágától, tapasztalataival és tudásával tehetséges fiatal atléták útját egyengeti, mint elmondta, az álma, hogy olyan versenyzőt neveljen ki, aki hozzá hasonló eredményeket ér el.

0

312644_276486552372857_292543172_n-300x207 Akik salakon kezdték: K. Szabó Gábor

A 35 évvel ezelőtti szeptember több szempontból is emlékezetes számodra. Miért is?

Hú de régen volt! Akkor futottam 21 évesen magyar csúcsot 3000 méteren és két mérföldön, 1500-on pedig utánpótlás csúcsot. Az első kettőt a mai napig nem döntötték még meg, igaz 2 mérföldes távot ma már Európában versenyeken nem rendeznek.

Hogy emlékszel vissza arra az évedre?

Nagyon jól indult, bár az előző év elég gyengére sikerült, szinte ki is hagytam, mivel a katonaság számított a szolgálataimra. De jó formába kerültem ismét, úgy nézett ki még július elején, hogy a világbajnokságon is elindulok, (Helsinkiben 5000 méteren 13.37,06-s egyéni csúcsot futottam), de az Oslói 10000 méteres versenyen történt sérülés miatt ki kellett hagynom egy hónapot, és csak szeptember elejére kerültem olyan állapotba, hogy újra versenyezhettem. Angliában rendeztek egy 2 mérföldes versenyt, ahol Steve Cram mögött a második helyen értem célba, új országos csúccsal, rá két hétre pedig 3000 méteren javítottam meg Debrecenben hazai pályán az országos csúcsot, egy miskolci barátom, Szász Laci segített a csúcsdöntésben kb. 1600-ig, így sikerült megfutnom a 7.47.4-es időt. Egy hét múlva pedig 1500-on 3.38.7-es utánpótlás csúcsot döntöttem meg.

Mi, vagy ki irányított az atlétika felé?

Gyermekként Tégláson éltem, mint a többi gyerek én is imádtam focizni, de nem voltam nagy tehetség. Általános iskolai testnevelő tanárom, Bese Gyula, úgy tudott az atlétikához csábítani, hogy megígérte, edzések után focizhatok. Akkoriban volt a régi Hajdúsági Iparművek vezetője, ha jól emlékszem, Zsíros Mihály, akinek az volt a kérése, olyan sportágat kezdjenek el megalapozni a községben, ami nem igényel nagy létesítmény befektetést, illetve illeszkedik az ottani gyerekek életmódjához. Így lett Tégláson atlétikai klub, Bese Gyula pedig egy nagyon jó csapatot hozott össze. Az, hogy távfutó lettem, a vidéki életmód egyik velejárója.

Mikor derült ki, hogy van tehetséged ehhez a sporthoz és komolyabban kell vele foglalkoznod?

Nyolcadikos voltam, az első mezei magyar bajnokságomon második lettem, akkor már látszott, genetikailag van valami adottságom az atlétikához. Akkoriban a szövetség szakemberi járták az országot, testnevelő tanárokkal beszéltek, ha kaptak olyan információt, hogy valahol esetleg tehetséges gyerek, akkor megnézték. Pestről lejött Kovács Sándor, az akkori MASZ utánpótlás szakreferense, látott bennem fantáziát és minden komolyabb eredmény nélkül el is hívott edzőtáborba.

Maradtál Tégláson?

Igen, egészen 1980-ig, közben nyertem két IBV-t. Utána Debrecenbe kerültem, a Csokonai gimnázium sportosztályába vettek fel. Aradi János lett az edzőm a Sportiskolában, aki 400 gátast szeretett volna belőlem faragni, ez engem akkor úgy elijesztett, hogy meg se álltam Téglásig, mentem vissza Bese Gyulához. Ugyan megtanultam és tudtam gátfutni, de nem az én világom volt. Véleményem szerint utánpótlás korban a gáttudás hiánya olyan, mintha valaki nem tanult volna meg írni-olvasni. Debrecenbe a DMVSC-be a nevelő edzőm Bese Gyula is jött velem.

Töretlen volt a fejlődésed?

19 éves koromig, akkor futottam 5000-en 13.42-t, 10.000 méteren 28.39,20-at, amivel akkor Európaranglista vezető voltam korosztályomban, és mai napig U20-s magyar csúcs, ebben az évben 5000 méteren megnyertem a junior Európa-bajnokságot, töretlen volt a fejlődésem. Viszont az EB győzelem után közvetlenül bevonultattak katonának, majd leszerelésem után megnősültem, ekkor volt az első megbillenésem. Úgy gondolom, aki komolyan veszi az élsportot, ilyen fiatalon a házasság, gyermek, nem fér bele a sportba, hiszen az teljes embert kíván. De sikerült kijönnöm ebből a megbillenésből, amit az is bizonyít, hogy 1983-ban készülhettem a 84-es Los Angelesi olimpiára, sajnos végül az akkori döntéshozók úgy határoztak, magyar sportoló nem vehet rajta részt.

Debrecenből a Honvédhoz igazoltál. Miért váltottál?

1984 év végén válaszút elé kerültem, maradok Debrecenben, ahol elismernek, de szerény anyagi körülmények voltak, vagy a Honvédba igazolok, ahol anyagilag jobbak voltak a feltételek. Mivel időközben megszületett a gyermekem, a fővárosi klubot választottam.

Gábor-mezei-kép-218x300 Akik salakon kezdték: K. Szabó Gábor

Milyen volt az akkori Honvéd?

Kőkemény, de minden tekintetben profi, nagy klub, nagy hagyományokkal, hihetetlen körülményekkel. Ott nem számított, hányszoros magyar bajnok vagy, egyedül a nemzetközi eredményeket ismerték el. Ha lementél edzeni, vagy a büfébe meginni egy kávét, minimum három olimpiai bajnokkal találkoztál. 1985-86-ban a szakosztályban a legjobb férfi atléta voltam, viszont a rákövetkező két évben sérüléssel bajlódtam, műtötték az Achilleszemet, ami azt is jelentett, véget ért a pályafutásom.

Hogy tudtad feldolgozni, hogy ennyi volt, nincs tovább?

Egyrészt nagyon nehezen, másrészt pedig megváltás volt, hiszen három műtéten voltam már túl. Ezek után nehéz volt azt elképzelni, hogy élsportra alkalmas leszek. Nem volt egyszerű a civil életben helytállni, mivel mindent a sportra tettem fel, csak azzal foglalkoztam, civilként munka mellett kezdtem el továbbtanulni. Maradtam Pesten, és nagyrészt saját vállalkozásaimban dolgoztam, időközben Debrecenbe költöztem és a Debreceni Egyetemen létesítménymérnöki diplomát szereztem. Jelenleg a Debreceni Sportcentrumnál, mint műszakivezető dolgozom. Kemény időszak volt, de a sport megtanított küzdeni, kitartani.

Az atlétikával továbbra is kapcsolatban vagy?

Ha akarnék, se tudnék elvonatkoztatni a sportágtól, hiszen feleségem, aki szintén atléta volt, most edző, lányom, K. Szabó Gabriella pedig tehetséges atléta, még fiatal, keresi a helyét, nála az a legfontosabb, olyan versenyszámot válasszon majd, amiben jól érzi magát és kiteljesedik. Otthon folyamatosan szakmázunk, Atlétikával fekszünk és kelünk, mi filmek helyett versenyeket nézünk. Hobbi szinten viszont edzősködöm, feleségem csoportjában a távfutó adottságokkal rendelkező gyerekekkel foglalkozok.

20160701_141749-e1537254718988-169x300 Akik salakon kezdték: K. Szabó Gábor

Mikor jut időd a pihenésre és mivel tudsz igazán kikapcsolódni?

Általában a szabadtéri szezon után van idő pihenésre, ilyenkor tudunk a családdal elmenni nyaralni, kirándulni, de nagyrészt otthon vagyunk. A feleségemmel, lányommal való együttlét az, ami igazán kikapcsol, ami feltöltődést jelent számomra.

Mit üzennél a gyerekeknek, miért kezdjenek el atletizálni?

Mert egy nagyon szép sportág. Sokat beszélgetünk a feleségemmel arról, hogyan lehetne motiválni a gyerekeket, hogy atletizáljanak. Úgy gondolom, ez az a sportág, ahol az egyén kiteljesedhet, itt mindenki megtalálhatja előbb vagy utóbb a saját versenyszámát, egy érdekes, színes sportág, az egyén nincs korlátok közé szorítva. Ráadásul, akik szeretik a természetet, a távfutásban azzal is kapcsolatba kerülnek.

Vannak terveid a jövőre nézve?

Idén töltöttem be az 56. életévemet, de természetesen vannak vágyaim, céljaim. Ha szakmámban adódna egy lehetőség, egy, a mostaninál nagyobb létesítmény, létesítmények üzemeltetésére, kipróbálnám benne magam, akár külföldön is. Élversenyzőként is mindig kerestem a kihívásokat, ez civilként sem változott. Az atlétika területén az az álmom, hogy legyen egy igazi céltudatos elhivatott versenyzőm, aki legalább olyan eredményeket érjen el, mint én, ha ez épp a lányom lenne, az okozna igazi boldogságot. Aminek még örülnék, ha lenne olyan sportolóm, aki megjavítaná a felnőtt, és utánpótlás korosztályokban elért országos csúcsaimat.

Ha visszagondolsz sportpályafutásodra, elégedett vagy, esetleg maradt benned hiányérzet?

Amikor befejeztem, úgy éreztem, fizikailag nem tudok többet nyújtani, elértem a maximumot. A beszélgetés elején említett országos csúcsokat megfutottam, Junior Európa-bajnokságon első, fedettpályás EB-én negyedik helyet értem el. Amiben hiányérzetem van, hogy az edzésteljesítményem nem áll egyenes arányban a versenyteljesítményemmel. Ezt még ma is próbálom elemezni, olvasom a régi edzésnaplóimat, beszélgetek volt edzőimmel, de egyre jobban hiszek abban, hogy ez a menedzselésen múlott. Akkoriban eladható lettem volna nemzetközi versenyekre, de nem tudtam kijutni, az akkori rendszer ezt nem tette lehetővé. Talán beleférhetett volna 5000 méteren egy 13.20 körüli eredmény, meg egy 28 percen belüli 10000 méter.