Klekner Hanga: „a rúdugrás szeretete átlendített a nehézségeken”

A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola fiatal rúdugrónője, Klekner Hanga kihozta a maximumot az idei évből, a felnőttek között ugyanis fedett pályán és szabadtéren is magyar bajnoki címet ünnepelhetett, ráadásul egyéni csúcsát is megdöntötte.

0

Hanga-300x166 Klekner Hanga: „a rúdugrás szeretete átlendített a nehézségeken”Fotó: Igaz Bálint

Keveseknek indult jobban az idei év, mint Klekner Hangának, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola huszonegy esztendős rúdugrónője ugyanis remek téli felkészülést követően 430 centiméteres egyéni csúccsal aranyérmet szerzett a februári fedett pályás országos bajnokságon. Tette mindezt felnőtt mezőnyben, ráadásul elmondása szerint korántsem volt tökéletes a győztes ugrás, azaz még mindig van lehetőség az előrelépésre.

„Jól hangzik, hogy a felnőttek között szereztem aranyérmet, de gyorsan tegyük hozzá, hogy mindössze két felnőtt volt a mezőnyben, a legnagyobb kihívóm pedig a jelenleg tizenhét esztendős Garamvölgyi Petra – utalt nevetve a fiatalok hegemóniájára Klekner Hanga. – Versenyzés közben persze nem szoktam az ellenfeleimmel foglalkozni, sokszor azt sem tudom, ki milyen magasságot vitt át, mert ilyenkor kizárom a külvilágot, s csak a mozdulatsor tökéletes kivitelezésére koncentrálok. A fedett pályás országos bajnokság előtt már éreztem, hogy ebből egy nagyon szép ugrás is kisülhet, ugyanis zökkenőmentesen sikerült a tizenhat lépésre való átállás, és a korábbi viadalokon rendre négy méter fölé jutottam. Versenymenőnek tartom magam, az adrenalin jó hatással van rám, ez az ugrásom pedig nagy motivációt adott az év hátralévő részére, hiszen mindössze három centiméterre kerültem a hőn áhított U23-as országos csúcs megdöntésétől.”

A folytatás aztán Hangának sem úgy alakult, ahogyan eltervezte, lévén a koronavírus közbeszólt, a fiatal klasszis pedig a fővárosból Debrecen felé vette az irányt, s családi körben töltötte a tavaszi hónapokat.

„Tizennyolc évesen költöztem fel Budapestre, így eleinte furcsa volt hosszabb időre hazatérni, de hálás vagyok a szüleimnek, mert mindenben támogattak. Amikor elkezdtem edzeni Debrecenben, csupán az hátráltatott kicsit, hogy egyedül voltam, de szerencsére az otthonomban, Józsán tudtam erősíteni és szökdelni, a Sportcentrum jóvoltából pedig a pályát is használhattuk. Korábbi edzőmmel, Géczi Gergővel sokáig alapvető dolgokat csináltunk, majd később sikerült felmenni a fővárosba a rudakért, onnantól kezdve lehetett technikázni is. A fejlődést mégsem éreztem, mert a versenyek elhalasztásával nem maradtak rövid távú céljaink, gyakorlatilag a semmire készültünk, s egy mókuskerékben őrlődtünk. Nem tagadom, voltak álmatlan éjszakáim, ám a rúdugrás szeretete átlendített a nehézségeken, s kitűztem magam elé a különböző országos csúcsok megdöntését, hiszen azokat nem tudják eltörölni.”

S hogy mivel lenne elégedett a debreceni rúdugrónő egy év múlva ilyenkor?

„Szeretném megdönteni a már említett U23-as országos csúcsot, a korosztályos Európa-bajnokságon pedig egy döntős szerepléssel lennék elégedett – jelentette ki határozottan. – A szabadtéri országos bajnokságon már éreztem, hogy idén nem leszek képes a februárinál nagyobb ugrásra, ami nyilván nem örömteli hír, szeptember óta azonban a felnőtt magyar csúcstartóval, Molnár Krisztinával készülök, akivel három hónap alatt is rengeteg technikai hibát tudtunk korrigálni. A nekifutás sebességén még van mit javítani, de nem hajt bennünket a tatár, szisztematikusan, lépésről lépésre haladunk a felkészülésben. Amúgy sem vagyok egy álmodozó típus, szeretek inkább a realitások talaján maradni, a túlzott elvárások ugyanis feszélyezetté tennének, én pedig ugrás közben is igyekszem felszabadult maradni.”

 P.G.