2020/2021:
Fennállása egyik legnagyobb sikerét érte el a DEAC férfi kosárlabdacsapata tavaly áprilisban azzal, hogy bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, ahol aztán 67–64-es vereséget szenvedett a Falco Szombathelytől. A debreceniek a finálé elején ugyan nem találták a ritmust, a második félidőben a csapategység olyannyira jól működött, hogy közel húszpontos hátrányból felállva egy pillanatra még fordítani is tudtak. A fiúk a dobogó legfelső fokára ugyan nem tudtak odaérni, teljesítményük így is megsüvegelendő volt, az ezüstérem pedig rendkívül szépen csillogott.
Kétség sem fér hozzá, hogy a fekete-fehér alakulat Kovács Adrián irányításával sorozatosan meglepetéseket okozott. A DEAC összességében tehát a várton felül teljesített, az alapszakaszban megszerzett 4. hely után (43 pont – 17 győzelem, 9 vereség) a rájátszás első körében az Alba Fehérvár ellen egy hatalmas csatában, 3–2-vel jutott az elődöntőbe. Mivel a legjobb négy között az egyetemisták 3–1-re elveszítették a Szolnoki Olaj elleni párharcot, így a Szedeákkal csatázhattak a bronzéremért és az azzal járó nemzetközi kupaindulásért.
A debreceni csapat az élvonalban először szállhatott harcba medálért, de a szegedi mérkőzés balul sült el, ugyanis a házigazdák 102–81-re diadalmaskodtak. A visszavágó előtti edzőváltásra szinte senki sem számított, Kovács Adrián helyét ideiglenesen addigi segítője, Andjelko Mandics vette át. Az új impulzusok sem segítettek a gárdán, amely végül a 4. pozícióban zárt és ezzel lemaradt a nemzetközi színtérről.
Ahogyan véget ért a bajnokság, úgy vette kezdetét a játékosmozgás. Egyik amerikai légiós sem maradt a klub kötelékében, Stefan Moody, Shaqiulle Hines és Ronald Moore külföldre igazolt, míg Carlton Guyton a Zalaegerszeg együttesét választotta. Somogyi Ádám a Falcohoz, Molnár Márton az OSE-hoz került, de Molnár Dániel és Asszú Ádám is távozott.
Négy fiatal tehetségen (Neuwirth Bence, Balázsi Soma, Kovács Ákos, Kiss Kolos) kívül mindössze három kulcsjátékos (Tóth Ádám, Djodje Drenovac, Polyák László) maradt a keretben, így a nyár folyamán kétségkívül kellett melléjük az erősítés.
2021/2022:
Augusztustól már gőzerővel készült a debreceni kosárcsapat a következő idényre. A tréningeket a nagy játékosmúlttal rendelkező, új vezetőedző, Milenko Topics vezényelte, a felkészülésre pedig másfél hónap volt. Az első edzésen két érkező, Kerpel-Fronius Gáspár és a szerb Djordje Dzseletovics volt jelen, akikhez aztán az ifjú Valerio Bodon Vincent mellett a Virgin-szigetekről származó Ivan Aska, a szlovén Miha Lapornik, és az amerikai Xavier Thames csatlakozott.
„Próbálunk a lehető legjobban felkészülni, szeretnénk magunknak és a szurkolóknak bizonyítani. A tavalyi évben elképesztő eredményt produkált a csapat, amit szeretnénk megismételni, vagy akár még jobb helyezést elérni” – tűzte ki még az alapozásnál a célokat Milenko Topics.
A csapat elsőként a nyíregyházi Sitku Ernő Emléktornán mérettette meg magát, ahol először az Alba Fehérvártól egy szoros meccsen bosszantó vereséget szenvedett, majd a Budapest Honvéd másodosztályban szereplő alakulata ellen már magabiztos győzelmet aratott.
„Már a tavalyi idényben is magasra jutottunk, de úgy vélem, újabb történelmi idény előtt állhatunk” – nyilatkozta Becsky István, a klub szakosztályvezetője azon a sajtótájékoztatón, amin kiderült, hogy a gárda új névadó szponzort is kapott. A DEAC-Tungsram csapatát a végelszámolásnál az országos médiumok is a harmadik vagy negyedik helyre várták, amely elérésére a keretérték és a kezdeti teljesítmény alapján tényleg reális esély volt, azonban az év közben ez egyre inkább változott.
Az első három bajnoki mérkőzésen ugyan mindig volt egy-egy negyed, amikor gyengélkedtek az egyetemisták, ám összességében mégis szárnyaltak. Aztán Szolnokon egy nagyon erősnek tűnő Olajbányásszal szemben egy ponttal maradtak alul, és bár utána még a Sopront legyőzték, mégis egy hullámvölgybe kerültek. A 10. forduló után öt győzelem mellett öt vereségnél tartott a csapat, Milenko Topics pedig felállt a kispadtól, mert úgy érezte mihamarabbi változásokra van szükség.
A helyére érkező görög Jorgosz Vovorasznak nem sok ideje volt megismerkednie a csapattal, amely az Atomerőmű ellen meg is látszódott, azonban a következő fordulóban jött a csoda. A 12. játéknapon a DEAC a Bajnokok Ligájában is szépen menetelő, bajnoki címvédő Falco Szombathely együttesét remek teljesítményt nyújtva győzte le, az ötmeccses sikerszériát pedig csak az Olajbányász tudta megszakítani. Talán a sorsolás sem volt kegyes a debreceniekhez, ugyanis az élmezőnybe tartozó Körmend, valamint az éledező Sopron jött a sorban, majd a zalaegerszegi vereség után 11-10-es mérlegnél a klub vezetősége Vovorasz-mesternek már nem szavazott több bizalmat. A görög szakember irányítása alatt a keret összetételében is történt egy apró változás, ugyanis a felemás teljesítményt nyújtó Miha Lapornik helyett az amerikai Joshua Hagins érkezett.
Az alapszakaszból még öt meccs volt hátra, de a DEAC-nak még mindig volt esélye kiharcolnia a felsőházba való kerülést, immáron a régi-új vezetőedzővel, Berényi Sándorral az élen. Az Oroszlány ellen jól sikerült a debütálás, és aztán ha ki is kapott a csapat, a Falco és a Szedeák ellen is tisztesen helytállt. Közben a sérülések és betegségek sem kímélték a gárdát, de az alapszakasz utolsó bajnokiján a megtizedelt egyetemisták a Kecskemét ellen kétszer is hosszabbításra mentettek, és bár végül vereséget szenvedtek, még mindig reménykedtünk a szebb folytatásban.
A debreceni Főnix Arénában rendezett Magyar Kupa bombameglepetéssel indult, ugyanis a Szedeák búcsúztatta a címvédő Falcot. A DEAC–Alba összecsapás előtt tehát már biztos volt, hogy továbbjutás esetén mely féllel nézhetnek szembe a házigazdák, avagy a fehérváriak, és két negyeden át egészen szoros is volt a mérkőzés. A második félidőben azonban nem jött igazi átütő erő az egyetemistáktól, a Fehérvár magabiztosan jutott az elődöntőbe. A szezonban a hajdúsági szurkolók talán ekkor csalódtak először igazán, de innen sajnos csak lejtmenet következett.
Mivel a cívisvárosi kosárcsapat az alapszakaszban a 7. pozícióban végzett, így a középszakaszban a középházból vívhatta volna ki a rájátszásba való kerülést. Ennek elérése nem is tűnt lehetetlennek, hiszen ezen szakaszban az első három hely egyikét kellett volna megkaparintani, azonban a hullámzó formát egyre aggasztóbb volt látni. Ugyan senki sem keresett kifogást, a szurkolók szavai alapján a „ha” és a „de” szócska mindannyiszor ott lógott a levegőben… Mi lett volna, ha egy-egy negyedben jobban játszunk, vagy ha Tóth Ádám nem sérül le? – nem tudhatjuk, de ezen már felesleges is törni az agyunkat. Sorozatban elszenvedett tíz vereségről nem sűrűn hallunk, ám ez mégis megtörtént…
Berényi Sándor munkássága azonban mégis megérdemel egy bekezdést. Milenko Topics a szezon elején kívülről olykor úgy tűnt, hogy nincs a helyzet magaslatán, a játékosok pedig egy kulcspassz helyett olykor inkább egy elkapkodott dobást választottak. Jorgosz Vovorasznak talán nagyobb volt a füstje, mint a lángja és ugyan akadtak bravúrgyőzelmek, és a csapat is láthatóan egységesebbé vált, ám a játékosok mégis egy-egy hiba után mentális gödörbe kerültek. Berényi Sándor abból főzött, ami volt, és próbált egy félresiklott szezont megmenteni. A tekintélyes szakember ebben a nehéz helyzetben is bizonyította, hogy lehet rá számítani, és ami a legfontosabb: hitt abban, hogy a csapat ismét sikereket érhet el. Összetartotta a csapatot, és hálás feladat volt számára, mikor egy győzelem után a szurkolóknak köszönetet mondott, ugyanakkor egy vereséget követően mindenkitől elnézést kért. Szívvel-lélekkel irányított, és még az egyre inkább megfogyatkozó csapattal is próbálta kicsikarni a győzelmet. Rengeteg utánpótlás-korú játékos kapott tőle lehetőséget, mely bizonyára a jövőbeli debreceni eredményeken is meg fog mutatkozni.
Neuwirth Bencén és Kovács Ákoson a szezon végén Gáspár Mátyás, Balázsi Soma és Ságodi Róbert bevonása is jó ötletnek bizonyult, hiszen új színt vittek a meccsekbe, és mindannyian megállták helyüket ellenfeleikkel szemben. Néhány perc erejéig még Kiss Kolos és Ekenedilichukwu Udemezue is szóhoz jutott, az idén tanultakat akár pedig már jövőre is kamatoztathatják az NB I/A-ban.
A DEAC az utolsó fordulóban a Kaposvár elleni tét nélküli mérkőzésen véget vetett a borzasztó szériának, ezzel a játékosok szívéről nagy kő eshetett le. Az alapszakasz során a legjobb statisztikai mutatóval Drenovac rendelkezett, míg a folytatásban Aska bizonyult húzóembernek. Tóth Ádám amíg bevethető volt, vezére volt a csapatnak, minthogy Dzseletovics is próbált minél több pontig érni, de hol klasszis dobóformába lendült, hol pedig kereste önmagát. Hagins és Thames a végén talán már a háta közepére kívánta a szezont, és egy-egy meccsen hiába villogtak, hozzáállásuk miatt a klub vezetősége felmentette őket a munkavégzés alól. A csapatkapitány, Polyák László játéka a védelem tengelyében idén is meghatározó volt, azonban dobóteljesítménye az elmúlt évekhez képest gyengébbnek bizonyult. Valerio Bodon Vincent a triplákkal bizonyította, hogy eljön még majd az ő ideje, minthogy a gólpasszkirály Kerpel-Fronius Gáspárra is érdemes lesz a jövőben odafigyelni.
A DEAC-Tungsram kosarasai számára tehát véget ért az idei szezon, a csalódást keltő, 10. hely után pedig mindannyiónkban forognak pozitív-negatív gondolatok egyaránt. Keserédes a mosolyunk, mert a végsőkig reménykedtünk, de a lépés mégse jött ki idén. Egy-egy hiba minden bizonnyal több sebből vérzett, a félresiklott szezon oka pedig összetett. A mögöttünk hagyott szezont most érdemes, ha hamar magunk mögött hagyjuk, és mindannyian a jövőre koncentrálunk. Ahogy a tavalyi történelmi siker után történetek változások, feltehetőleg a mostani kudarcból fakadóan is lesznek.
Türelmeseknek kell lennünk, mert ehhez hasonló, nem várt mélypontok más klubnál is előfordulnak. Büszkének kell lennünk azokra a fiatalokra, akikre a jövőben építeni tudunk. A DEAC idei kiírásban nyújtott teljesítménye kétségkívül nem volt szép, de így sikeredett. A fekete-fehérek bizonyára innen fel tudnak állni, és remélhetőleg a 2022/2023-as bajnoki szezonban a kitűzött célok, a nemzetközi szereplésről szóló álmok is megvalósulnak. Addig pedig jó pihenést minden „klasszikus” kosárfanatikusnak.
T.H.
Fotók: DEAC, ill. Magánarchívum
