– Te is a debreceni floorball élet egyik legnagyobb tapasztalatú játékosa vagy. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Milyen volt a 2000-es évek elején floorbal ütővel járkálni előbb csak a Tócóskertben, majd szerte az országban?
– Hal jól emlékszem hatodikos voltam amikor „Csenyével”, vagyis Cseresznye Ádámmal először lementünk edzésre és abban a pillanatban függők lettünk. Amikor megvettük az első ütőnket és a hozzá tartozó ütőtáskát nagyon boldogok voltunk. Azzal mászkálni… Hát voltak vicces sztorik: néztek minket kajakosoknak, kérdezték, hogy volt-e kapás, sorolhatnám. Nagyon sok vicces dolognak nézték a floorball felszerelésünket, de mi büszkén mondtuk el mindenkinek, hogy mi is ez a sport.
– Fiatal csapatotok hamar a siker útjára lépett: 2005-ben Magya Kupa döntő, 2006-ban veretlenül megnyert OB II-es bajnokság, majd az egyik csúcspont a 2007-es OB I-es aranyérem. Mitől volt az a csapat különleges? Hogyan emlékszel vissza a 2007-es nagy menetelésre?
– A csapat attól volt nagyon különleges, hogy minden egyes játékosa szívét-lelkét és minden szabadidejét arra áldozta, hogy fejlődjünk és tanuljunk. Emlékszem, hogy nyaranként a betonpályán festettünk fel kispályát, hogy tudjunk játszani reggeltől sötétedésig. Varga Tibor, vagy ahogy mi hívtuk, Tibibácsi edzésein mindenki figyelt és csinálta a neki adott feladatott. Nem voltak hisztik, széthúzások, ahol tudtuk, segítettük egymást.
A 2007-es menetelés még mindig a legszebb emlék. A bajnokság elején minden csapat lenézett minket, de mi már akkor mondtuk, hogy bajnokok leszünk, bár azért mi sem gondoltuk, hogy ez összejöhet. Aztán szépen sorba megvertuk az akkoriban is nagyon erős Krokodilokat, Komáromot és meccsről-meccsre léptünk előre. A bajnoki döntőt meg szavakkal nem lehet leírni: az egy csoda volt.
– 2010-ben szintén nagy eredményt értetek el: ezüstérem jutott a bajnokságban, viszont a Magyar Kupában összejött az arany. Ebben az évben a finn Petri Tuominen volt a gárda edzője. Mennyit tett ő hozzá az akkori csapathoz?
– A 2010-es bajnokság már teljesen más volt. Sokat gyorsult a játék és erősödött a bajnokság is. Petri érkezése hatalmas lökés volt a csapatnak. Nagyon jó szakember, nagyon sokat tud a játékról, nagyon jól bánt a játékosokkal, mindenkinek megtalálta a tökéletes szerepkört a pályán. Taktikailag tökéletesen fel voltunk készítve, minden szituációt gyakoroltunk és nem mellesleg volt egy tökéletes emberelőnyünk, amit általában 100 százalékban ki is használtunk. Nagyon sajnáltuk, hogy a bajnokságot nem sikerült megnyerni, mert megtettünk érte mindent. A kupadöntőre nagyon sokat készültünk Petrivel, és ahogy azt a 7:5-ös végeredmény mutatja, sikerült jól felkészülni. Nagyon magas színvonalú mérkőzés volt és hatalmas boldogság volt egy újabb trófeát a magasba emelni.
– Egy szezont „idegenben” is eltöltöttél, az ARES mezében. Mi hozta neked akkor a váltást és milyen emlékeket őrzöl erről a szezonról?
– A kupa siker után Pazsák Csaba is bejelentette, hogy ő a Krokodilokhoz igazol, és én is kedvet kaptam, hogy kiprobáljam magam egy teljesen más környezetben. Nagyon kedves emlék számomra az ARES-ban eltöltött egy év, hiszen nagyon jó embereket ismertem meg és nagyon sok barátott szereztem. Együtt játszhattam a Kapetz testvérekkel, a Mujahid tesókkal, Vadócz Bencével és természetesen a Legendával, Nádor Krisztiánnal. Felemás szezon volt, de nagyon jól éreztem magam.
– A debreceni második időszakod már kevésbé volt számodra és a csapat számára is sikeres. Mi hiányzott akkor a jó eredmények eléréséhez?
– Az akkori csapatból a kellő alázat hiányzott szerintem. Nagyon sok tehetséges játékos volt a keretben, akik nagy játékosok lehettek volna, de nem fektettek elég munkát bele. Azt gondolom sokkal jobb eredményt el lehetett volna érni a csapattal, de mivel többen raktak bele megfelelő edzésmunkát és a meccseket nem vettük elég komolyan: sajnos ennyi volt benne.
– Melyik a legszebb emléked, amit a floorball pályán szereztél? Melyik gólod volt a legszebb?
– A legszebb emlékem természetesen a bajnoki döntő, de nagyon sok kedves emlékem van: köztük a megnyert Magyar Kupa döntő, vagy amikor még 2005-ben kettős emberhátrányban harcoltuk ki a döntőbe jutást a Magyar Kupában.
– Mely csapatok elleni párharc volt a leginkább kedves számodra és miért?
– A komáromi párharcok voltak a kedvenceim, és természetesen azért, mert azokon a mérkőzéseken – akár Komáromban akár Debrecenben – rengeteg néző volt kinn és mindig parázs hangolatú mérkőzés volt. Remélem, jövőre újra eljön a vidéki rangadó!
– Számos alkalommal képviselted hazánkat utánpótlás és felnőtt válogatott mezben is. Melyik a legkedvesebb emlék számodra, amelyet címeres mezben szereztél?
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt címeres mezben szerepelni. Nagyon sok kedves emlékem van, onnan is talán a lengyelországi selejtezőt tudnám kiemelni. Megemlíteném még a komáromi edzőtáborokat az U19 es válogatottban, a koliban átnevetett éjszakák és természetesen nagyon sok jó ember, akiket sikerült megsimernem.
– Több évnyi szünetet követően nemrég indult a harmadik időszakod a DEAC mezében. Milyennek látod a mostani gárdát? Szerintd benne van ebben a csapatban az, hogy megismételje a korábbi nagy sikereket?
– A mostani gárdát nagyon ügyesnek látom. Sok tehetséges fiatal játékos, kellő alázattal és rengeteg lelkesedéssel. Nagyon jót tesz a csapatnak Varga Gergő jelenléte, nagyon sokat tud tanítani a fiataloknak és egy nagyon jó példakép is lehet számukra, hogy mennyi mindent el lehet érni ebben a sportban. Azt gondolom, hogy ez a csapat, ha együtt marad és ennyi munkát tesz bele, bármit elérhet. De meccsről-meccsre kell haladni és épiíkezni, úgyhogy jósoljanak a jósnők mi meg edzünk és fejlődünk!
– Jelenleg őrzitek első, feljutást érő helyeteket a tabellán, de lesz három rangadó is idegenben: sorrendben a Kazincbarcikai Ördögök, az SZPK Komárom és az érdi Dunai Krokodilok várnak rátok. Mit vársz ezektől a sorsdöntő mérkőzésektől?
– Nagyon remélem, hogy a hátralévő mérkőzéseket sikerül megnyerni. Nagyon nehezek lesznek az idegenbeli rangadók, de azért dolgozunk, hogy ezeket meg tudjuk nyerni és megszerezzük a bajnoki címet. Fel fogunk készülni ezekre a mérkőzésekre és megpróbáljuk mindet megnyerni.
– Végezetül: kinek és hogyan ajánlanád a mérkőzéseink helyszínen való megtekintését? Szerinted mi kell egy jó floorball meccshez?
– Mindenkinek ajánlom a mérkőzések megtekintését, hiszen egy remek sport, nagyon pörgős és fordulatos: nem lehet unatkozni. Természetesen sok szeretettel várjuk a csinos hölgyeket is! Viccet félretéve: várunk minden kedves nézőt a meccseinken és természetesen Hajrá DEAC!
