fotó:dvsckezilabda.hu
A meccs előélete nem sok jót ígért, hiszen Mada Zamfirescu a hétfői edzésen szenvedett bokasérülést. Míg az átmeneti megoldásként Debrecenbe visszahívott Siska Pálma-Pénzes Laura duó adminisztrációs gondok miatt nem állhatott Tone Tiselj rendelkezésére, miképp Karina Yezhykava és Román Dorina sem. A pad rövidsége mellett tovább nehezítette dolgunkat az, hogy az előzetes híresztelésekkel ellentétben a román gárda legjobb góllövője ott volt a csapatban, s nem csak ott volt, de játszott is. Nem akárhogy…
Craiova belvárosa egyébként szinte egész nap magyar szótól és debreceni rigmusoktól volt hangos. A hazai huligánok ígéreteikkel ellentétben nem igazán érzékeltették jelenlétüket. Végül nem sokkal a kezdés előtt sikeresen merészkedtek be saját csarnokukba, és tisztes távolból próbálták hergelni a debreceni publikumot. Ennyit a körítésről, melyre aligha lehet panasz. Közel telt ház fogadta a csapatokat.
A meccs egyébként nem is indult rosszul debreceni szempontból, hiszen a kétgólos hátrányból gyorsan két egységnyi előnyt faragtunk, és a találkozó első negyedében ötletgazdag, jó tempójú kézilabdával tartottuk a lépést ellenfelünkkel, Horváth-Pásztor pedig zseniálisan elővételezte a románok próbálkozásait. Néhány erősen megkérdőjelezhető bírói ítélet és egy-egy kapufa azonban elég volt ahhoz, hogy meglépjenek a vendéglátók. Fokozatosan nyílt az olló a csapatok között, a félidőben már négy gól volt a hátrány. Mely a szünet után is fokozódott. Ugyan több alkalmunk nyílt arra, hogy közelebb férkőzzünk, az esélyeket nem sikerült megragadni, Tone játékosok híján nem tudta megfelelően forgatni a belső posztokon játszókat. A hajrában csak Horváth-Pásztor tartotta életben reményeinket, hiszen több ziccert, majd hetest is védett, ám elöl, az előbb részletezett okokból kifolyólag, teljesen elkészültünk. Több ki nem kényszerített hiba, rossz döntés és kihagyott ziccer gátolta támadásaink konstans sikerét. Vantara-Kelement a hajrára érve könnyű síppal szórta ki piros lappal a sporttárs, azt pedig különösen fájó volt látni, hogy milyen könnyen ültetik fel az ukrán sípmestereket az előszeretettel dobálózó román játékosok. De előfordult olyan, hogy a hazaiak rángatásából kiszabaduló Tóvizi Petra nem dobhatta el ziccerét, miután a játékvezetők érthetetlen módon visszafújták azt. Fiatal beállónk egyébként jól szállt be, védekezésben és támadásban egyaránt agilis, hasznos játékot mutatott. Közeledtünk a végéhez, és bár Lotte Grigel az utolsó másodpercekben kis híján betalált saját kapujától, végül maradt a közte öt. 24-19 a vége.
Talán maradt ebben a meccsben, de az igazsághoz mindenképp hozzátartozik az is, hogy a második félidő jelentékeny részében igencsak aggasztónak tűnt helyzetünk, és felzárkózási esélyeink nagyrészt csak Horváth-Pásztor remeklése miatt nem tűntek teljesen alaptalannak. A sansz ezzel szemben adott a visszavágóra, hiszen öt gól nem tűnik ledolgozhatatlannak.
Hajrá Loki!
T.S.
