“Az elmúlt egy évben a Covid-járvány szerencsére nem húzta keresztbe a számításaimat, hiszen csupán március környékén hagytam ki egy hetet az edzésből, amely a regenerálódás szempontjából még jól is esett” – gondolt vissza a pandémiás helyzetre Mercs Dániel.
Hogyan lépett életedbe a vízilabda?
Már lassan kilenc éve vízilabdázok, az általános iskolában, másodikos kissrácként kezdtem űzni a szeretett sportágam. Ami a kezdetet illeti, testvéremmel, Tamással jelentkeztünk egy nyári táborba, melynek végén úgy jöttem ki az uszodából, hogy vízilabdázó szeretnék lenni. Korábban egyébként kosárlabdáztam is, úgy terveztem, felváltva látogatom a két sportág edzéseit, ám ki idő múlva választanom kellett, végül a póló mellett döntöttem. Nagy köszönettel tartozok szüleimnek, akik mindenben támogattak, mindig mellettem álltak, ez a mai napig nem változott.
Mi fogott meg ebben a sportágban?
Úgy érzem, a víz és a labda kihagyhatatlan az életemből. Labdamániás vagyok, születésemtől kezdve mindig a kezem ügyébe kerül egy-egy labda, a víz pedig egy nyári forró napon nagy előnyt jelenthet a többi sportággal szemben. Korábban jártam úszótanfolyamra, de leginkább a pólós tréningeken tanultam meg az úszás fortélyait. A családomban korábban senki sem vízilabdázott, így többek között nekem és testvéremnek köszönhetően, a szüleim is megszerették ezt a sportot.
Ki a példaképed a medencében?
Mindig feltekintettem a vízilabda hallhatatlan alakjára, Benedek Tiborra, aki tavaly sajnos már egy éve nincs közöttünk. A háromszoros olimpiai bajnok személyisége hihetetlenül szimpatikus volt számomra, akarata, alázata, szorgalma példaértékű kell legyen minden fiatal sportolónak. Minden alkalommal azt éreztem, ő akart a legjobban nyerni, úgy vélem, ezért vette sikerrel az akadályokat.
Hogyan jellemeznéd a saját játékod?
Ami azt illeti, ha magamról kell nyilatkozni, elég szerény vagyok. Úgy gondolom, vannak nálam jobb úszók és lövők is, én viszont óriási akaraterővel rendelkezem, így a szorgalmam, illetve kitartásom mindig előre lendít. A sok-sok edzésnek hála a tétmérkőzéseken is meg tudom csillogtatni a tudásom.
Milyen poszton vagy leginkább bevethető?
Egyrészt center vagyok, a többi csapattársam beadásából, körülbelül két méterre a kaputól próbálom minél jobban kihasználni a helyzeteimet. Másrészről bekk pozícióban is bevethető vagyok, így a védekezésnél is próbálok mindent megtenni az jó eredmény érdekében.
Hogyan egyeztethető össze a sport és az iskola?
Jelenleg a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanulója vagyok, a humán jellegű angol-spanyol szak óráit látogatom napról-napra. Hál’istennek elég jó eredményeim születtek legutóbb, amely annak is köszönhető, hogy az edzések miatt egyszer sem mulasztottam órákat.
Mely eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?
A mögöttünk hagyott idényben abban bíztunk, hogy minél tovább eljutunk a bajnokságban. Az álmainkat megvalósítva, bejutottunk a nyolcas döntőbe, amely szenzációs eredmény, hisz felborítottuk a papírformát, az alapszakasz és a középszakasz után a pécsi alakulatot is megvertük. Ezen kívül még kedves emlék számomra, hogy Varga Tamással, a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázóval eljutottunk Montrealba egy tornára, amit sikerült megnyernünk.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Őszintén szólva még nem tudom mit hoz a jövő, de a következő szezonban is próbálok kimagaslóan teljesíteni. Szeretném, ha egy esztendő múlva a Magyar Vízilabda Szövetség egyik remek programja által, eljuthatnék egy amerikai egyetemre. Még nem vagyok kész játékos, minden téren van még hová fejlődnöm, célom, hogy fejlesszem erő-állóképességemet, illetve a gyorsaságomat.
T.H.
Fotók: Nagy Anita/DVSE, waterpolo.hu
