Nagy István: „Célunk, hogy nemzetközi szintű versenyzőket neveljünk!”

Nagy Istvánnal, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola cselgáncs szakosztályának vezetőjével pályafutásának legfontosabb állomásairól és eredményeiről, valamint a szakosztályban zajló munkáról beszélgettem.

0

nagyistván-200x300 Nagy István: „Célunk, hogy nemzetközi szintű versenyzőket neveljünk!”

Mikor került először kapcsolatba a sportággal?

Nagybátyám révén ismerkedtem meg a cselgánccsal, s mivel nem Magyarországon születtem, a határ mellett, Nagyváradon kezdtem elsajátítani az alapokat. A karate és a dzsúdó szakosztály össze volt vonva akkoriban, és ugyanaz az edző vezette az edzéseket, de sokkal inkább a dzsúdóra helyezte a hangsúlyt. Így kerültem egyre közelebb és közelebb a sportághoz. Eleinte még a nagymamám vitt edzésekre, majd 3-4 hét múlva fokozatosan önállósodtam.

Pályafutása során mely eredményeire a legbüszkébb?

10 évig voltam román válogatott, előbb a junior, majd a felnőtt korosztályban. 13 egyéni román bajnoki címet, és két Európa-bajnoki érmet szereztem, előbb a juniorok, majd a felnőttek között. Sajnos az 1984-es los angelesi olimpiáról lemaradtam, s mivel nagyon fiatal voltam, számomra ez érzelmileg egy igen komoly törést jelentett. Pláne úgy, hogy szinte az indulás pillanataiban dőlt el, hogy nem utazhatok. Négy évvel később, 1988-ban pedig a román dzsúdósok valamiért nem vettek részt a játékokon, így az olimpiai részvétel sajnos kimaradt a pályafutásomból.

Már korábban, versenyzőként is egyértelmű volt az, hogy edzőként tevékenykedik tovább sportága berkein belül?

Eleinte nem, hiszen elvégeztem egy ékszerész iskolát, és nagyon szerettem ezt a szakmát. Többek szerint jó kezem volt hozzá, ám a tömeggyártás annyira nem vonzott, sokkal inkább szerettem egyéni ékszereket készíteni. Majd miután elkezdtem komolyabb szinten sportolni, egyértelművé vált, hogy arra kell fókuszálnom.

Mikor került Magyarországra?

A román forradalom előtt, zöld határon keresztül hagytam el az országot, előbb Magyarországon jártam, majd tettem egy kitérőt Ausztriában, ahol rövid ideig szintén foglalkoztam gyerekekkel. Innentől már evidens volt, hogy amennyiben a későbbiekben kapok lehetőséget, akkor ezen a területen képzelem el a jövőmet. 1990-ben kerültem a Debreceni Dózsához, profi sportolóként. Nagyon jó csapatunk volt, hiszen megnyertük az országos csapatbajnokságot, többek között Csősz Imrével, aki később világbajnokságon és olimpián is szerzett bronzérmet. 1992-től pedig már amolyan játékos-edzőként az akkori Sportiskola kötelékében versenyeztem. Emellett természetesen elkezdtem az edzői munkát is. Főállásban pedig 1998 óta tevékenykedek az egyesületben.

1992 óta, tehát több, mint két és fél évtizede dolgozik a Sportiskola cselgáncs-szakosztályánál. Hogyan tudná összegezni ezt a rendkívül hosszú és tartalmas időszakot?

Raus Tamás személyében egy olyan kollegára találtam, akire mindenben számíthatok. Megvan közöttünk az összhang, remekül kiegészítjük egymást, és mindent együtt csinálunk. A mi együttműködésünk hosszabb és hatékonyabb, mint némelyik házasság, mindenben számíthatunk egymás segítségére. Ezidő alatt sikerült sok jó versenyzőt kinevelnünk, akik országos bajnoki érmek sokaságával hálálták meg azt, hogy felkészítettük őket. Közöttük volt több reménység is, például Madarász Tamás, aki a 2012-es londoni olimpián képviselte Magyarországot és az egyesületet. Reményeink szerint egyre több hasonló sportolót nevelhetünk ki, hiszen szakosztályunk legfőbb célja az, hogy nemzetközileg versenyképes dzsúdósokat képezzünk. A nemzetközi szintű eredmények eléréséhez ugyanakkor jó alanyok szükségesek, akik vállaljak a folytonos megmérettetések jelentette rengeteg terhet és kihívást. Mindenesetre mi mindent meg fogunk tenni.

sportiskolacselgáncs-300x200 Nagy István: „Célunk, hogy nemzetközi szintű versenyzőket neveljünk!”

Ezen a téren mik a tapasztalatok? Vannak ambiciózus és tehetséges versenyzők a szakosztálynál?

Napóleon mondta, hogy „Minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot.” Ez pedig tökéletesen igaz a mi szakosztályunkra is. Persze, adottak azok a fiatalok, akikben ténylegesen megvan az esély arra, hogy elismert, nemzetközi kaliberű versenyzőkké váljanak. Több fiatal elszántságát tükrözi, hogy iskola előtt, már negyed hétkor a teremben vannak, s készülnek. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy ezek nem könnyített foglalkozások, hiszen magas pulzusszámot követelő köredzésekről beszélünk. Ezekkel együtt heti kilenc alkalommal készülnek itt a teremben. Így tehát azoknak, akik komoly ambíciókkal rendelkeznek a sportban, félre kell tenniük minden mást, rengeteg dologról le kell mondaniuk, és természetesen családtagjaik támogatására is mindennél nagyobb szükségük van. A nemzetközi mezőny egyébként rendkívül erős, mivel a legtöbb országban minden súlycsoportban találnak olyan versenyzőt, aki méltóképp, kellően magas szinten tudja képviselni hazáját.

Jelenleg hányan sportolnak a szakosztályban?

60 igazolt versenyzőnk van, mindemellett további 20-30 sportolót mindig megpróbálunk integrálni. Velük kapcsolatban a későbbiekben dől el az, hogy milyen szinten kívánják űzni ezt a sportágat, hiszen bírniuk kell a fizikai és szellemi terhelést is, elvégre itt az edzéseken kőkeményen padlóra teremtik az embert a partnerei, ezért nagyfokú szívósság és kitartás szükséges, ahhoz, hogy a cselgáncs mellett maradjanak.

Mekkora a sportág helyi népszerűsége? Sikerül rendre új fiatalokkal megismertetni a cselgáncs és a versenyszerű küzdelem örömeit?

A mindennapokban rendkívül zsúfolt a program, és bizony a terem kötöttsége is határt szab annak, hogy hatalmas tömegeket mozgassunk meg, ezzel együtt jók a tapasztalataim, mert bár tényleg nincs mindenkire kapacitásunk, sokan nyitnak a sportág felé. Sajnos időnként előfordul, hogy néhány embert el kell utasítanunk, mivel akik később kezdik, azok teljesen más dinamikájú felkészítést igényelnének. Emellett fontos kiemelnem azt, hogy a cselgáncsban komoly a partnerigény, ezért arra kell törekednünk, hogy minden versenyző korosztályának, súlycsoportjának, képzettségének megfelelő partnerrel gyakorolhasson az edzéseken.

Hogy épül fel a szakosztály versenyprogramja?

Sűrű a naptár, hiszen sok a korosztály, a 10 évesek jelentik az első versenykorosztályt. Nekünk valamennyi szinten van sportolónk így jóformán minden hétvégén rendeznek olyan versenyt, amely érinti a szakosztályunkat.

A debreceni cselgáncssport mennyire számít rangosnak honi viszonylatban?

Ez mindig változik. Volt már arra példa, hogy a 130-140 egyesület között a 25. helyen voltunk rangsorolva, lányok között pedig 10. helyen is álltunk már. Természetesen azok az egyesületek, melyek nemzetközi versenyeken, olimpián, világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon indítják versenyzőiket, uralják a hazai mezőnyt, hiszen az ott szerzett pontok jóval nagyobb súllyal bírnak az összesítésekben és a rangsorokban. De mint mondtam, mi is arra törekszünk, hogy rangos, nemzetközi seregszemléken képviseltessük magunkat.

Milyen korban érdemes elkezdeni a cselgáncsot, majd a későbbiekben milyen képességekre épül a képzés?

6-10 éves korosztályban érdemes belevágni. Fiúknak, lányoknak egyaránt ajánlanám. Ekkor zömében képességfejlesztő feladatok állnak az edzések homlokterében, mert fő célunk, hogy megismertessük, megszerettessük a sportágat a gyerekekkel. A komolyabb, szakmai jellegű alapok lerakása csak ezután következhet. Egyébként a sportág alapképzésében, az elsőként elsajátítandó dolgok között tanítjuk az eséstechnikákat. Ma már ki van dolgozva egy olyan rendszer, amely minden kontaktsportágban alkalmazhatóvá teszi az eséstechnikát, így például labdarúgásban, kézilabdában is vannak olyan edzők, akik ismerik ennek módszereit, hiszen minden sportágnak az alapját képezi, hogy hogyan esik, hogyan érkezik talajra a sportoló. Egyébként nem igazán tudok olyan képességet mondani, amely hiányozhat akkor, ha valaki komoly terveket fogalmaz meg magában ezzel a sportággal kapcsolatban. A gyorsaságnak, erőállóképességnek és a pszichikai tényezőknek egyaránt fontos szerepük van abban, hogy valaki magas szintet érjen el. Különösen utóbbi tényező fontosságát emelném ki, mivel egyre kevesebb az olyan versenyző, aki mer kezdeményezni, nem fagy le kulcspillanatban, a küzdelem során. Persze, minden erővel azon dolgozunk, hogy ezen a téren is segítsük tanítványainkat.

Milyen versenyek várnak a debreceni cselgáncsosokra a közeljövőben?

Az év első felében junior és ifi korosztályban országos bajnokságokat rendeznek, közvetlenül előttünk pedig felkészítő-előkészítő versenyek és diákolimpiák állnak majd. Jellemzően ezekben a hónapokban térképezzük fel ellenfeleinket. Egyébként Debrecenben is szoktunk versenyeket rendezni, most márciusban lesz majd nemzetközi seregszemle, gyerekeknek. Tavaly az egyik országos bajnokságot hoztuk ide, melyen egyébként a pontversenyben harmadik helyen zártunk.

sportiskolacselgáncs2-300x200 Nagy István: „Célunk, hogy nemzetközi szintű versenyzőket neveljünk!”

Nagy Istvánnak, és a cselgáncs szakosztály valamennyi sportolójának sok sikert és eredményes munkát kívánunk a továbbiakban!

T.S.

Fotók: debrecenisportcentrum.hu