Az Újpest elleni párharc során a DHK U20-as csapata húzta a rövidebbet, így az ötödik helyen zártatok a bajnokságban.
A két meccs alatt rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de ezekkel nem igazán tudtunk élni. Sajnos az ellenfelünk sokkal jobban gazdálkodott a lehetőségeivel, ez jelentette a különbséget.
Sokan az éremszerzést sem tartották elérhetetlennek. Mennyire volt irreális cél az első három?
Az ellenfeleket nézve szerintem nem álmodtunk nagyot, a döntő sem jelentett volna szenzációt, de a bronzéremre abszolút képesnek tartottam a csapatot. A szezon során Jason Morgan távozott Debrecenből, ami komoly törést okozott, és ezt követően nem úgy ment, ahogy elvárták tőlünk. Mindent egybevetve egy rendkívül tanulságos idényen vagyunk túl.
Saját teljesítményeddel hogyan értékeled?
Úgy tartják, ha egy kapus 90 százalékos hatékonysággal véd, már dicséretet érdemel. 92 százalékkal zártam az évet, mégsem vagyok teljesen elégedett, és azzal is tisztában vagyok, hogy mindig van lehetőség a fejlődésre.
Ezzel egyetértek, de akad olyan mérkőzés, amelyre jó szívvel emlékszel vissza?
A Salzburggal Budapesten találkoztunk kora délelőtti időpontban, ám kifejezetten jól ment a védés, hiszen 47 lövésből 45-öt hatástalanítani tudtam. Talán ezt az összecsapást tudnám kiemelni.
Te és Gönczi Lajos oldottátok meg a kapusposztot.
Neki is sokat köszönhetek, szerencsére baráti viszonyt ápolunk egymással, bár az edzéseken azért dolgozunk mindketten, hogy a csapatba kerüljünk, így ekkor félretesszük a barátságot. Amikor rossz passzba kerültem, segített nekem, de ez fordítva is így volt, emellett igyekeztünk hasznos tanácsokkal ellátni egymást.
Kanyarodjunk át a pályafutásod kezdetére. Miért pont a jégkorongra esett a választásod?
Örökmozgó gyereknek számítottam, a hoki előtt egy éven keresztül futballoztam Győrben, valamint az általános iskolában kipróbáltam a kézilabdát is. Ötévesen döntöttem el, hogy jégkorongozó akarok lenni. Édesapám elvitt egy közönségkorcsolyázásra, ahol kiszúrt magának a későbbi edzőm, Bartalis József, és megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni egy edzésre. Nem kellett sokat győzködnie, és nagyon hamar beleszerettem a sportágba. Bartalis Józsi bától tanultam meg az alapokat, vele a mai napig tartom a kapcsolatot.
Ha minden igaz, nem hálóőrként nyitottál.
Valóban, három évig mezőnyjátékosként bontogattam a szárnyaimat. Egyébként Győrben gyakran gondot okozott, hogy ki álljon a kapu elé, nekem pedig tetszett, hogy a védésekkel bosszúságot tudok okozni az ellenfél játékosainak, így változott meg a posztom. Nem hoztam rossz döntést, bár olykor beöltözök csatárnak a „bulihokik” során.
A választásod helyességét az is bizonyítja, hogy már az utánpótlás válogatottban is bizonyíthattál.
A nemzeti együttessel különböző tornákon vettem részt, tavalyelőtt az U20-as alakulattal Svédországban játszottunk, korábban pedig Ostravába és Telfsbe is elutazhattam. Nagy szívfájdalmam, hogy világbajnokságon nem védhettem, ám remek vetélytársakkal kellett felvennem a kesztyűt, példaként említhetem a Miskolcot erősítő Kiss Bencét.
Győrből hogyan kerültél Debrecenbe?
Győrben nyolc évet húztam le, ezt követően Győr és Budapest között ingáztunk a csapattársaimmal két évig, majd Debrecenbe költöztem. Ha jól emlékszem, Korcsinszky György kereste meg az édesapámat, mivel kapusra volt szüksége a DHK-nak. A győri Odnoga Mátyás akkor a DHK-t erősítette, az ő véleményét is kikértük a döntés előtt. A beilleszkedéssel nem akadt gondom, mindenki támogatott. Az évek alatt a várost is nagyon megszerettem. Megérte ide igazolni, hiszen kapusként és emberileg is rengeteget fejlődtem a klubnál.
Ha már szóba hoztad édesapádat, a szüleid támogatása mennyire fontos neked?
Nagyon sokat köszönhetek nekik, bármilyen problémám adódik, bátran fordulhatok hozzájuk, mindig meghallgatnak. Egyetlen pillanatig sem erőltették a sportot, azt tanácsolták, ha tetszik, és jól érzem magam, csináljam. Úgy gondolom, ez a mentalitás a követendő példa.
18 évesen komoly sanszot kaptál Jevgenyij Muhintól.
Igen, a MOL Ligában debütáltam egy Újpest elleni meccsen a rájátszásban. Vereségre álltunk, és másfél harmaddal a vége előtt Vay Ádám összeverekedett az egyik lila-fehér játékossal, a játékvezetők pedig kiállították Ádámot. Hála az égnek jól sikerült a bemutatkozásom, mivel 18 kísérlet érkezett a kapumra, de egyikből sem született gól. A mérkőzést követően Muhin mester vállba veregetett, ami őt ismerve hatalmas elismerésnek számított. Egyáltalán nem izgultam, a bizonyítási vágy fűtött, és szerettem volna meghálálni a szakmai stáb bizalmát.
A ma már Amerikában védő Vay Ádámtól lestél el praktikákat?
Figyeltem az edzéseken, bár nagyon eltérő a felépítésünk, hiszen én 175, ő meg 196 centiméter magas. Annak ellenére, hogy hórihorgas, kifejezetten dinamikus, és az erőnléte is kifogástalan. Tőle tanultam meg, hogy a kommunikáció nagyon lényeges. Bármikor fordultam hozzá segítségért, Vajas mindig mondott egy-két hasznos információt.
A stílusodat hogyan jellemeznéd?
Az erősségemnek a rugalmasságomat és a dinamikus mozgásomat tartom, valamint igyekszem a csapattársakat hangos szóval irányítani, ami a mai hokiban nélkülözhetetlen, illetve a saját dolgomat is megkönnyítem ezzel. A magasságom hátrányt jelent, ugyanis nem takarok sokat a kapuból, de ezt a gyorsaságommal próbálom ellensúlyozni. A méretem miatt többször kritizáltak már, de a negatív hangokkal nem igazán foglalkozom, csak a számomra fontos emberek véleménye érdekel.
A közeljövőre milyen célt tűztél ki magad elé?
Szeretnék egy felnőtt csapatban jégkorongozni, nagyon bízom benne, hogy erre Debrecenben lesz lehetőségem.
Végezetül szakadjunk el egy kicsit a sporttól. Mivel tudsz kikapcsolódni?
Igyekszem a családommal és a barátnőmmel minél több időt tölteni. A párommal fél éve vagyunk együtt, nagyon szeretem őt, bár kis problémát okoz, hogy Győrben él, és Budapesten tanul, emiatt keveset tudunk találkozni. Szeretek filmeket és sorozatokat nézni, valamint a túrázás, a horgászat és az élményfürdőzés is kedvelt elfoglaltságaim közé tartozik.
Információm szerint a tanulást sem hanyagolod el.
Így van, az Irinyiben érettségiztem, jelenleg pedig egy OKJ-s képzésen veszek részt, ha minden jól alakul, személyi edző leszek. A vizsga után sem fogok tétlenkedni, a masszőrködés is érdekel, ilyen képesítéssel is gazdagodni szeretnék. Azért is jó ez a két szakma, mert emberekkel foglalkozhatok, ami nem okoz nekem problémát.
B.Á.
