Néhány héttel ezelőtt vált nagykorúvá a debreceni labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége, Füzfői Márk, aki tavaly novemberben, a Győr elleni bajnokin kezdőként mutatkozhatott be a DVSC-ben.
„A debütálás napja örök emlék marad a család életében, s bár a csapatot sújtó betegséghullám is elősegítette a bemutatkozását, így is meglepetésként ért bennünket a lehetőség – fogalmazott Márk édesanyja, Orbán Edina. – Két nappal a mérkőzés előtt szóltak neki, hogy az első csapattal edzhet, s bár titkon bíztunk benne, hogy benne lesz a keretben, arra nem számítottunk, hogy egyből kezdőként léphet pályára. Korábban már edzőmérkőzésen lépett pályára a DVSC színeiben, de egy bajnokinak mégis egészen más a miliője, akkor ráadásul még mi is jelen lehettünk a stadionban. Nem tagadom, édesanyaként megkönnyeztem a bevonulását, mert tudtam, mennyi lemondással járt, hogy idáig eljuthasson, számára évek óta nem létezik más, csak a labdarúgás.”
A nagy nap eseménydúsan telt Orbán Edina számára, s mivel fia jó teljesítményt nyújtott, a lefújást követően nem győzték fogadni a gratulációkat.
„Már a találkozó közben folyamatosan csörgött a telefonom, a rokonság a televízión keresztül követte Márk első összecsapását az első csapat színeiben, s büszkék voltak rá, hogy a kommentátor is méltatta a fiamat. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy jól ment neki a játék, a szakmai stáb is megdicsérte, s bár kellett neki néhány perc, hogy felvegye a ritmust, elmondása szerint sikerült kizárnia a mérkőzést övező felhajtást. A Nagyerdei Stadionban kiváltság futballozni, s mivel gyermekkora óta erről álmodott, nagyon boldog voltam, hogy mindez megadatott neki. Vámospércsen élünk, ahol sokan szeretik a labdarúgást, s már az óvodában megismertették Márkkal a labdát, itthon pedig a bátyjával játszottak éjt nappallá téve. Edzője viszonylag hamar felfigyelt tehetségére, de még ekkor sem mertük remélni, hogy ilyen magas szintre eljuthat, hiszen sok a jó képességű fiatal a régióban.”
A büszke édesanya elmondása szerint gyermeke korán közeli barátságba került a labdával, a sport pedig számos emberi erénnyel is felruházta Füzfői Márkot.
„Édesapjával és keresztapjával sokat fociztak gyermekkorában, s bár kicsinek a karatét is kipróbálta, de unalmasnak találta, hogy folyton ugyanazokat a mozdulatokat csinálják – nevetett Orbán Edina. – Márk visszahúzódó, csendes kissrác volt, s ez később sem változott, sosem kérkedett azzal, hogy meddig jutott el. A társai ennek ellenére kedvelték, mert megbízhatónak tartották, s a futballkarrierhez szükséges csibészség sem hiányzott belőle, amit a kollégiumi évek tovább erősítettek. A nyolc évvel idősebb bátyjával, Dáviddal is sokat csipkelődnek, de nagyon jó testvérek, ami határozottabbá tette, ezt pedig a pályán is tudta kamatoztatni. A labdarúgás csapatsport, ezáltal alázatra és összetartásra nevel, ezen erények pedig a nagybetűs életben is a javát szolgálják majd.”
Érdekesség, hogy a labdarúgás mellett egy másik mozgásforma is végig kísérte Márk gyermekkorát.
„Általános iskolás korában többen is ajánlották, hogy vegyen részt egy próbajátékon Debrecenben, de a délutáni néptáncórák összeegyeztethetetlenek lettek volna az edzésekkel. Nem értettük, hogy honnan jött a tánc iránti szeretet, mert a családban korábban senki nem foglalkozott hasonlóval, de elmondása szerint a csizmaszár csapkodása tetszett meg neki, oktatói pedig kimondottan tehetségesnek tartották. Idővel már a fellépéseken ő vezette fel társait, mindig széles mosollyal az arcán, minden lépésére és mozdulatára odafigyelt. Amikor felsősként a Lokihoz került, a néptáncórákat igyekeztek az ő időrendjéhez igazítani, ám sajnos nem lehetett a kettőt összeegyeztetni, s végül a labdarúgás mellett tettük le a voksunkat. A mérkőzések számos lemondással járnak, de kiskora óta azt látjuk Márkon, hogy örömét leli a labdarúgásban, így utólag visszagondolva a lehető legjobb döntést hoztuk annak idején.”
A tehetséges futballista az iskolában is helytáll, amikor pedig adódik néhány szabad órája, külföldi mérkőzéseket figyelve igyekszik tanulni a nagyoktól.
„Az online oktatás némileg megkönnyíti a dolgunkat, s bár így is előfordul, hogy nem tud részt venni az órákon, nagyon lelkiismeretesen pótolja a lemaradást. A tanárai is sok segítséget nyújtanak neki, látják, hogy nem szeretne kibújni iskolai kötelezettségei alól, s jó úton jár, mindkét fronton igyekszik helytállni. Nemrég megszerezte a jogosítványát, így már autóval jár a pallagi edzésekre, nem kell figyelni a buszmenetrendet, ezáltal pedig a tanulásra is több ideje marad. Szabadidejét a családdal és a helyi barátokkal tölti, de ilyenből kevés adódik, szinte minden napja be van táblázva az edzések miatt. Ha mérkőzés van, mindig összeülnek a testvérével, mindketten a Chelseanek szurkolnak, a gólnál pedig megremegnek a falak az ünnepléstől.”
Füzfői Márkra jelenleg elsősorban a DVSC NB III-as fiókcsapatánál számítanak, de néhány éven belül a legmagasabb osztályban is alapember válhat a hajdúsági fiatalemberből.
„Debrecenben számítanak az ifjú titánokra, Márk pedig azért dolgozik, hogy idővel az első csapatnál is több lehetőséget kapjon. Még mindig nagyon fiatal, előtte a jövő, de a folytatásban is hasonló alázattal, szorgalommal kell készülnie, hogy amikor hívják, megállja a helyét. Büszkék vagyunk rá, hogy a korosztályos válogatottban is számításba vették, ami hatalmas élményt jelentett neki, hiszen minden fiatalnak nagy álma, hogy a címeres mezt magára ölthesse. A legfontosabb, hogy a sérülések elkerüljék, s továbbra is azt csinálhassa, amit a legjobban szeret, s amiben a visszajelzések alapján tehetséges is.”
P.G.
