Ez most is érvényes, amikor hamarosan a postás kétszer csenget majd a nyugdíjával?
Pontosan. Csak tudja mi ebben az igazán aggasztó? Hogy tényleg kétszer csenget, de csak egyszer osztja a pénzt. Viccet félretéve, boldog, elégedett ember vagyok.
A kilencvenes évek elején mindenki ismerte a kispályás foci királyait, a Kiri-Giri csapatát. Innen indult a dolog?
Valóban. Verhetetlenek voltunk, elmentünk portyázni külföldre. Olaszországban és német honban rugdostuk a gólokat a kintieknek. Ott láttam először futsalt élőben. Megfogott a 4+1-es játékrendszer, a gyorsaság, a kisebb labda, meg úgy az egész. Azonnal láttam, ez a jövő, nem a szakszervezeti bajnokságok, a nősök-nőtlenek öt meg egy kapusból álló futkorászása. Már másnap átálltunk, amolyan futsal-hippiként nyertünk egy tornát a taljánoknál. Muszáj volt elsőnek lenni, mert annak a díja egy tíz napos Palma de Mallorca utazás volt. Az ezüstért adtak tíz biciklit. Nem volt kedvünk azokkal hazatekerni. Herczeg Bandi is nálunk játszott, ő mondta, nem ül kétezer kilométeren át nyeregben, irány az Ibériai félsziget. És az ő szava már akkor is sokat ért.
Hogy lett ebből Debrecenben szinte azonnal bajnoki bronz?
Haza érkezésünk után elindultunk a magyar futsal bajnokságban. DVSC Great Tours néven a másod vonalból rögtön feljebb léptünk. A legmagasabb szinten már az első évben harmadik helyezést értünk el. Ott ragadtunk az NB I-ben.
Hamarosan edző lett.
33 évesen abbahagytam az aktív játékot, tanácsadóként funkcionáltam, közben mindenféle iskolát elvégeztem, ami kapcsolatos volt ezzel a gyönyörű sporttal. Aztán leültem a kispadra. Nagyon élveztem. Pláne úgy, hogy nem nagyon akadt ellenfél, olyan csapat, amelyik felvette volna velünk a versenyt. Kialakult a törzs közönségünk, szerették az emberek a látványos játékunkat.
Ekkor már keresték a szövetségtől?
Igen. Mucha Józsi mellett lettem a válogatott pályaedzője. Azt mondták kell egy ember, aki ismeri a vidéket. Megtalálták, mondtam. Aztán Jóska elment a Fradi nagy pályásaihoz, megbízott, majd 2003. január 1-től valóságos szövetségi kapitány lettem. Életem legszebb szakasza volt. Részt vettünk két Európa-bajnokságon, első ízben a világranglistán ott voltunk a legjobb tíz között, Brazíliában negyedik hely a Világkupán, felejthetetlen. 220 meccsen irányítottam a nemzeti együttest.
A könyveit nem lehet kapni sehol, a mai edzők is tartják a három lépést Önnel, ami a tisztelet jele.
Én írtam a futsal első szakkönyvét, és elindítottam az edzőképzést. 2010-től a mai napig az MLSZ futsal szakágának a vezetője voltam.
Múlt idő?
Csak nyelvtanilag. Utódom, Turzó József kiváló szakember, játékosom volt. Ha igényli, mindenben állok rendelkezésére.
Lesz még az elitben a magyar futsal valaha?
Biztos vagyok benne. Jó kezekben van a szakág, a spanyol iskola keveredik majd a honi mentalitással. És ami nem elhanyagolható, sok a tehetséges fiatal. Foglalkoztatni kell őket.
Nyugdíjas éveiben mihez kezd majd?
Ebben a szituációban a helyzetem egyáltalán nem aggasztó!
W.Gy.
