Összetartozás, klubhűség: egyetemista fiatalok a DEAC-ról

Egyetemi sportklubunk, a DEAC hatalmas tömegbázissal bír, közel háromezren mozognak nap, mint nap a klub színeiben. Ezúttal négy egyetemista fiatal szemszögéből mutatjuk be az egyesület életét.

0

Hankó-Lakatos-Záhorszky-Hajdú-300x200 Összetartozás, klubhűség: egyetemista fiatalok a DEAC-ról

Centenáriumi évet tudhat maga mögött a Debreceni EAC, ugyanis augusztusban volt száz éve, hogy lelkes tornászok és az őket támogató közéleti személyiségek megalapították a Debreceni Egyetem sportegyletét. A DEAC egyre népszerűbb az egyetemisták körében, jelenleg közel háromezer tagot számlál az egyesület, s négy kiválóságunkat ezúttal arra kértük, pár gondolatban foglalják össze, miért szeretnek Magyarország legnagyobb egyetemi sportklubjának színeiben versenyezni.

Hankó Bence, tenisz: Békéscsabán születtem és nevelkedtem, ám tavaly felvételt nyertem a Debreceni Egyetem sport- és rekreációszervező szakára, így pályafutásom során először kellett klubot váltanom. Eleinte természetesen volt bennem némi izgalom azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények fogadnak majd, de diákolimpiai bronzérmesként már az első pillanattól kezdve elismertek, s hamar befogadott a DEAC nagy családja. A tenisz egyéni sport, mégis sok új barátság köttetett az edzéseken, az infrastruktúra pedig lenyűgöző, Magyarországon bármelyik profi klub megirigyelhetné. Nagy segítséget jelent számunkra a nemrég átadott Teknős, ahol négy kemény borítású pályán készülhetünk, a klub pedig ingyenes edzéslehetőségeket is biztosít, így aki kedvet érez magában, kipróbálhatja a sportágat.

Lakatos Kirill, labdarúgás: Az öltözői közösséget összekovácsolja a közös célkitűzés, hiszen szeretnénk a lehető legjobb eredményt elérni az NB III-as bajnokságban, s bár nem szerepel a hivatalos elvárások között, ha jól alakul a tavasz, az osztályváltás sem elképzelhetetlen. A DEAC a lehető legjobb körülményeket biztosítja csapatai számára, megfelelő pályákon, felszerelésekkel, és kiváló edzőkkel dolgozhatunk. Kondás Elemér távozása után jelenleg Schőn László irányítja a felkészülést, s motiválnia senkit sem kell, hiszen aki nem adta ki magából a maximumot, már nincs is a csapatnál. Sokan vagyunk az egyetem hallgatói, s szerencsére a tanulásban is támogatnak minket a vezetők, így könnyen összeegyeztethetők az elfoglaltságaink. A rutinosabb játékosokra példaképként tekintünk, megtiszteltetés velük egy csapatban játszani, és igyekszünk megfogadni a tanácsaikat.

Záhorszky Nikolett, kosárlabda: Szolnoki lányként hamar szerelembe estem a kosárlabdával, az igazán profi mentalitást azonban itt, a DEAC DSI együttesénél tapasztaltam meg. A csapat évek óta stabil tagja az NB I/B középmezőnyének, innen szeretnénk a jövőben egy lépcsőfokot feljebb lépni. Az edzések jól felépítettek, az edzők igyekeznek mindenkire odafigyelni, kijavítani az esetleges hibákat, s taktikailag is alaposan felkészítenek minket a mérkőzésekre. Szolnokon előfordult, hogy nagy hátrányban alábbhagyott a csapat motivációja, a DEAC-nál azonban az ilyen elképzelhetetlen, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy mekkora megtiszteltetés egy ilyen nagy múltú egyesületet képviselni. Minden segítséget megkapunk a klubtól, s azért dolgozunk, hogy a pályán háláljuk meg a vezetőség bizalmát.

Hajdú Bence, amerikai futball: Büszkék vagyunk rá, hogy az ország legnagyobb egyetemi klubját képviselhetjük, minden alkalommal nagy élmény a DEAC mezében kifutni a pályára. Sajnos az amerikai futball egyelőre nem örvend különösebb népszerűségnek hazánkban, így csak az igazán elhivatottak találnak rá erre a sportágra, ám a DEAC mindent megtesz azért, hogy folyamatosan növelje a tömegbázist. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a csapattársaimmal testvérként tekintünk egymásra, a pályán és azon kívül is mindenben segítjük egymást. Nemrégiben a junior bajnokságot ezüstéremmel zártuk, s bár ezt is sikerként könyveltük el, maradt még bennünk tartalék, s szeretnénk idővel a csúcsra jutni.

P.G.