Poczetnyik Luca: „szinte labdával a kezemben nőttem fel”

A DVSC SCHAEFFLER fiatal irányítója Hajdúböszörményben ismerkedett meg a kézilabda alapjaival, majd 2015-ben került a debreceni klub korosztályos együtteséhez. Szépen fejlődött, ennek köszönhetően tavaly profi szerződést kötött vele az egyesület.

0

82042155_3010688472322361_2028241590492856320_o-300x200 Poczetnyik Luca: „szinte labdával a kezemben nőttem fel”Fotó: DVSC Kézilabda Facebook

Több nap távlatából, hogy emlékszel vissza a Banik Most elleni EHF Kupa mérkőzésre?

Nem ismertük ellenfelünket, nyilván videóról alaposan kielemeztük a játékukat, de igazán a pályán dől el, milyen erősségű a csapat. Vili bá (Köstner Vilmos – szerk.) úgy jellemezte a cseheket, hogy „kamikaze” csapat, az első perctől az utolsóig hajtani fognak. Az első félidőben sokáig ellenfelünk vezetett, de szerencsére szünet után elkaptuk a fonalat, ésszel játszottunk és fordítottunk. Védekezésünk stabilabb lett, ezáltal a kapusteljesítmény is feljavult, Tréfi (Triffa Ágnes – szerk.) nagyon szép védéseket mutatott be. A játékrész elején Anna (Kovács Anna – szek.) és Rebi (Arany Rebeka – szerk.) sok lövést értékesített, ez megadta az alaphangot, sorra szereztük a gólokat és el tudtunk lépni ellenfelünktől. Úgy gondolom, teljesen megérdemelten nyertük meg a mérkőzést. Mindenképp szeretném megemlíteni a debreceni szurkolótábort, fantasztikus érzés ilyen közönség előtt játszani. Még most is remeg a lábam, ahogy visszagondolok arra, milyen hangulatot teremtettek a Hódosban.

Az akciógólod mellett magabiztosan értékesítetted a hétméterest…

Mikor Vili bá szólt, hogy vállaljam el a büntetőt, nagyon örültem, de izgultam, hiszen a hétméteres elvégzéséhez kell egy magabiztosság. Kacérkodtam a gondolattal, hogy esetleg bevállalom a felsőt, de végül a vissza alsót választottam, szerencsére jól döntöttem és sikerült értékesítenem a hetest.

Amikor elkezdtél kézilabdázni, gondoltad volna, hogy ilyen fiatalon EHF Kupa csoportmérkőzésen lépsz majd pályára?

Egyáltalán nem, akkor csak az járt a fejemben, hogy minél jobb kézilabdázó legyek, minél magasabb szintre jussak ebben a sportágban. Nagyon boldog vagyok, hogy játszhattam a csehek ellen, de annak is nagyon örülök, több fiatal, Arany Rebi, Szabó Dorci és Borgyos Panni is pályára léphetett.

Gyerekként is kézilabdázó szerettél volna lenni?

Az, hogy ezt a sportágat választom, egy percig nem volt kérdés, hiszen anya is kézilabdázott, szinte labdával a kezemben nőttem fel. Sokat köszönhetek szüleimnek, hogy idáig eljutottam, nagyon sokat segítenek, mindenben támogatnak.

2015-ben kerültél Debrecenbe, hogy érzed, az elmúlt években töretlen volt a fejlődésed?

Az elmúlt öt évben sokat jelentett, hogy korosztályos csapataimban nagyon jó edzők kezei közt pallérozódtam, sok mérkőzést játszhattam. A tavalyi évem jól sikerült, sokszor léptem pályára az ifik közt és gólokkal (155 – szerk.) tudtam hozzájárulni az eredményes szerepléshez. Fejlődésem szempontjából viszont nagy előrelépés volt, hogy már az előző évben a felnőttekkel edzhettem.

Még alig múltál 18 éves, mikor a klub profi szerződést kötött veled, az idei szezonban több tétmérkőzésen pályára léptél az első csapatban. Könnyen ment a beilleszkedés?

Az elején furcsa volt, de a lányok azonnal befogadtak, így nem okozott gondot a beilleszkedés. Mindenben segítenek, biztatnak, tanácsokkal látnak el, amiket próbálok megfogadni. Az is könnyebbséget jelentett, hogy nem én vagyok a keretben az egyedüli fiatal.

Említetted, édesanyád is kézilabdázott. Egy-egy mérkőzést meg szoktatok beszélni?

Anya minden mérkőzésen ott van a lelátón, szurkol nekem és a csapatnak. Mindig átbeszéljük, ő hogy látta a meccset, a játékomat, nem elfogult, azt is őszintén megmondja, mi az, ami szerinte nem volt jó, ez pedig fontos számomra.

Mit vársz a csapattól a folytatásban?

Elég sűrű a programunk, szerdán nehéz mérkőzés vár ránk, a Siófok ellen bajnoki mérkőzésen lépünk pályára, szombaton pedig azt a Thüringert fogadjuk, akik véleményem szerint esélyesek a csoportgyőzelemre. Szeretnénk a németekkel egy jó mérkőzést játszani, győzelemmel zárni a 60 percet, természetesen a bajnoki meccsen is jó lenne itthon tartani a két pontot. Mindent meg fogunk tenni a jó szereplés érdekében, továbbhaladni azon a jó úton, melyen elindultunk.

Mik a távlati céljaid a kézilabdában?

Szeretnék meghatározó tagja lenni a csapatnak, ha megkapom a lehetőséget, hogy pályára léphetek, olyan teljesítményt nyújtani, mellyel hozzá tudok járulni az eredményes szerepléshez. Mint minden sportolónak, nekem is álmom a válogatottság, azért fogok dolgozni, hogy az álmom teljesüljön. Sok munka vár még rám, minden téren van hová fejlődnöm, úgy gondolom, erősödnöm kell, az lesz a legfontosabb az elkövetkező időszakban, hogy izmosodjak.