Szezon közben vetted át a csapat irányítását, sok időd nem volt ismerkedni a játékosokkal, a saját elképzeléseidet megvalósítani. A bajnoki arany volt ennek ellenére célként kitűzve?
Valóban gyorsan történt 2004 novemberében a kinevezésem, egy szerdai napon tárgyaltunk Szima Gáborral, csütörtökön pedig már én tartottam az edzést. Vasárnap délelőtt ráadásul rangadón léptünk pályára, az éllovas Ferencvárost fogadtuk. Miután kineveztek, volt szó arról, hogy két bronzérem után jó lenne megnyerni a bajnokságot. Az edzőváltás jót tett a csapatnak, ez a játékosok teljesítményére is jó hatással volt. Az előző két évben a Loki ott volt az élmezőnyben, de valamiért nem tudott a csúcsra jutni, viszont kollégáimmal azt a kis pluszt hozzá tudtuk tenni, mely hiányzott a történelmi sikerhez.
Mi volt az a kis plusz?
Egy minden szempontból jól felkészített csapatot vettem át Szentes Lázártól. Olyan kiváló debreceni és hazai labdarúgók voltak a keretben, mint Sándor Tomi, Dombi, Madar, Böőr, Bernáth, Éger, Halmosi, Nikolov és még sorolhatnám a neveket. A játékosállomány kiegészült minőségi idegenlégiósokkal – Bogdanovic, Kerekes, Habi – akik pluszt tudtak hozzátenni a játékhoz, a csapat meghatározó emberei voltak. Nyugodtan kijelenthetem, a felsorolt játékosok abban az időben posztjukon az egyik legjobbak voltak az országban. Játékszisztémán nem volt miért változtatni, annyit kértünk a fiúktól, hogy előre játékban legyenek kicsit agresszívabbak. A debreceni srácokban nagyon benne volt, hogy maradandót alkossanak. Mindezek közrejátszottak abban, hogy mérkőzésről-mérkőzésre jó teljesítményt nyújtottak. Minden összetevő adva volt, ami arra predesztinálta a csapatot, hogy megnyerjük a bajnokságot. Debütálásom jól sikerült vezetőedzőként, 2:0-ra legyőztük a Ferencvárost és három pontra felzárkóztunk hozzájuk. A 18. fordulóban pontszámban utolértük a zöld-fehéreket, egy hét múlva pedig már a DVSC vezette a táblázatot.
Innentől „már csak” meg kellett őrizni a vezető pozíciótokat…
Sokat beszélgettünk a játékosokkal, mondtuk nekik, hogy a hátralévő fordulókban mindenkinek a maximumot kell kihoznia magából, hogy az utolsó játéknap után is az élen álljunk. Ez a győzelmi kényszer viszont nem jelentett plusz terhet, a fiúk velünk együtt nagyon akarták a sikert. Továbbra is jó felfogásban futballoztak, miután már több ponttal vezettünk a Fradi előtt, egyre felszabadultabban játszottak.
A 28. fordulóban végül eldőlt minden. Számolgattatok, ha legyőzitek a Békéscsabát, a Ferencváros pedig vereséget szenved Pécsett, már bajnokok lehettek?
Akkor nem foglalkoztunk ezzel, nem számolgattunk, csak a Békéscsaba elleni összecsapásra koncentráltunk. Ugyan úgy léptünk pályára, mint az előző mérkőzéseken, csak a győzelem lebegett a szemünk előtt. Nyertünk 5:1-re, a mérkőzés után azt mondtuk, egy újabb lépést tettünk végső célunk felé. Riválisunk vasárnap játszott a Péccsel, természetesen tudtuk, ha vereséget szenvednek, már matematikailag is mi vagyunk a bajnokok. A másnapi közös ebéden tudtuk meg, hogy pont nélkül zárta a fordulót a Fradi, már bajnokként léphetünk pályára a hátralévő két fordulóban.
Vissza tudsz emlékezni, mit éreztél akkor?
Még 15 év távlatából is nehéz lenne szavakkal kifejezni, mit éreztem, mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtam. Felemelő, semmihez sem fogható érzés volt felemelni a bajnoki trófeát. A Loki egykori játékosaként, edzőként visszatérve Debrecenbe, részese lehettem a DVSC első bajnoki címének. Nagyon büszke vagyok arra, hogy kollégáimmal egy olyan csapatot irányíthattunk, és olyan egységet teremtettünk az öltözőben, amelyben kiváló futballisták, nagyszerű emberek alkottak egy remek közösséget. Ebbe a közösségbe tartoztak a szurkolók is, akik egész évben mellettünk álltak, minden mérkőzésen 90 percen keresztül buzdítottak minket. Rendre telt ház előtt játszottunk az Oláh Gábor utcai Stadionban, de a Pécs elleni utolsó hazai mérkőzésen egy tűt sem lehetett leejteni a lelátón, és a pályán kívül is ugyanannyian voltak. Meccsről-meccsre fantasztikus hangulatot teremtettek a stadionban, de ezt még tudták fokozni. Csodálatos volt hétről-hétre ilyen közönség előtt játszani, minden elfogultság nélkül mondhatom, a DVSC-nek volt a legjobb szurkolótábora.
A következő bajnoki szezonra való felkészülés kezdetén arról beszéltünk a játékosokkal, hogy meg kell mutatnunk, nem csak kijött a lépés, a sikert igen is meg tudjuk ismételni. Meg akartuk védeni a bajnoki címünket, továbbra is sikerre éhesek voltunk. Célunkat sikerült megvalósítani a következő évben is, ráadásul megfejeltük egy Szuper-kupagyőzelemmel, illetve a Hajduk Split elleni kettős győzelemmel a BL selejtezőjében. Úgy gondolom, bár nem volt egy súlycsoportban a két csapat, a Manchester United ellen is helytálltunk, nem vallottunk szégyent.
A Pécs elleni mérkőzés és az azt követő díjátadó felvétele:
Video: Sport2
