Magasabb szint, átalakuló játékosállomány
Ahogy az az újoncokra a legtöbb sportág legtöbb bajnokságában érvényes, úgy a DEAC kézisei előtt sem lebeghetett más célkitűzés, minthogy friss feljutóként megőrizzék tagságukat az eggyel magasabb osztályban. „A szezon eleji elvárások kapcsán két dolgot mindenképp megemlítenék” – kezdte mondandóját a gárda vezetőedzője, Szabó Csaba. „Az egyik, hogy az eddigi tendencia szerint az NBII-ből feljutó klubok nem vállalták a magasabb osztályban való szereplést. Amennyiben mégis, rendre megpróbáltak teljesen új csapatot, garnitúrát építeni, alkalmazkodva a megváltozott erőviszonyokhoz, majd ennek dacára kiestek. A mi helyzetünk más volt, hiszen tisztában voltunk az esélyeinkkel, így már a tavalyi szezon során azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk a mag megtartása mellett úgy erősíteni, hogy a feljutás kiharcolását követően esélyünk legyen a bennmaradásra az NBI/B-ben. A másik dolog, amiről beszélnünk kell, hogy a környező csapatok – mint mondjuk az élvonalbeli küzdelmeknek tavaly búcsút intő Balmazújváros, vagy épp a Mezőkövesd, az Ózd és a Nyíregyháza – rendre elszipkázzák a kész játékosokat, megemelve a bérigényüket, így nagyon nehéznek, kvázi lehetetlennek bizonyult komplett kézilabdázók szerződtetése. Bár kiemelném, a DEAC filozófiájában nem is ez a fő cél. Javarészt tehát Debrecenhez és az egyetemhez kötődő játékosokat tudtunk igazolni, olyanokat, akik a korábbi évben jellemzően kevesebb lehetőséget kaptak klubjaikban” – mutatott rá a klub játékospolitikájának legfontosabb szervezőelveire a tréner. „Emberi tekintetben elégedettek lehettünk az erősítésekkel, ezzel együtt szakmailag mindannyiunkban volt kérdőjel, mivel nem tudhattuk, mit nyújtanak majd a pályán. S tényleg nem túlzok, ha azt mondom, rajtunk kívül nem sokan bíztak a bennmaradásunk kivívásában. Mi viszont elszántak voltunk, és reméltük, hogy a srácok lelkesedése és a minőségi szakmai munka révén célt érhetünk.”
Nagyobb iram, gyorsabb gondolkodás
Ahhoz, hogy a pályán jöjjenek a sikerek, természetesen a játék több, lényegi szegmenségben előre kellett lépni, elvégre az NBI/B egy ténylegesen komolyabb szintet nyitott meg az egyetem férfi kézilabdázói előtt. „Minden tekintetben vannak különbségek az NBII színvonalához képest, így például a játék sebességében, a játékosok fizikai erejében, gondolkodási gyorsaságban. Éppen ezért az elővételezéseken, a gyorsabb döntéshozatalokon, és a játékosok fizikai felépítésén kellett nagyon sokat dolgoznunk a nyár folyamán, de szerencsére a fiúk nyitottak voltak a munkára, és mindent megcsináltak annak érdekében, hogy maximálisan készen álljanak a rajtra. A megváltozott játékosállománnyal továbbvittük az NBII-ben már kialakított játékstílust, hiszen tudtuk, hogy nem rendelkezünk nagy átlövőkkel, így elsődlegesen egy az egy elleni párharcokra, páros kapcsolatokra épülő rendszert próbáltunk megvalósítani. Na és persze, fontos volt, hogy masszív, akaraterős védekezésből minél több lerohanásgólt szerezzünk, melyek megkerülhetetlen elemei a mai modern kézilabdának” – hangsúlyozta Szabó Csaba.
Az elképzelés sikerének elengedhetetlen lépcsője volt a csapat lelkesedése. „Mint említettem, játékosaim motiváltsága már a felkészülés során érzékelhető volt, arra viszont figyelnünk kellett, hogy időnként lazítsuk őket, mert a túlzott akarás könnyen görcsösségbe csaphat át. Később aztán a sikereket is meg kellett tanulnunk kezelni, ami azért fontos, hogy soha egy pillanatig ne higgyük azt, hogy elég jók vagyunk, mert az elkényelmesedés gyors visszaeséshez vezethet.” Abban azért gyorsan megerősít, hogy az elkényelmesedés a jó szereplés idején sem lett úrrá a társaságon. Mindebben pedig fontos felelőssége van a vezetőedzőnek is. „Én mindig bízom a játékosaim hozzáállásában, és egyébként sem tartom magam szigorú edzőnek. Persze, az őszinteség fontos, de a srácok ebben mindig partnernek bizonyultak, így jóformán olyan sem fordult elő, hogy meg kellett volna emelnem a hangomat. Ebből a szempontból az sem hátrány, hogy nemrég voltam játékos, így tudok a fejükkel gondolkozni. Természetesen előfordul, hogy én is hibázom, ami mindig bennem marad, elvégre játékosként is gyakorta okoltam magam egy-egy rosszabb mérkőzés után. Ilyenkor azonban feleségemtől és gyermekeimtől kapok biztatást, támogatást, mely sokat jelent, és elengedhetetlen ahhoz, hogy átlendüljek a holtponton.”
Fokozatos fejlődés
A jó hozzáállás kiegyensúlyozott szakmai fejlődéssel párosult: „NBII-ben még a passzok minőségét kellett fejlesztenünk. Miután ez megvalósult, az idei szezonban már kevesebb gond volt a passzjátékunkkal, mindemellett jó technikával és fegyelmezetten lőttek kapura a fiúk. A szezon második felében fejlődött az emberelőnyös, emberhátrányos játékunk, sikerült lépésről-lépésre haladnunk, és új szinteket megnyitnunk a kézilabdánkban.” Ezen a ponton pedig már az együttes jövője is szóba kerül. „Úgy gondolom, hogy van még fejlődési lehetőség a csapatban, így nyilván vannak ötleteink arra vonatkozóan, hogyan tudjuk még tovább repíteni a srácokat. Ezzel együtt tisztában vagyunk azzal is, hogy az idén elért hetedik helyezésünk kiugró eredmény, és a második év mindig nehezebb, hiszen újoncként még adott a meglepetés ereje, míg később az ellenfelek jobban kiismernek minket. Nem beszélve a jövő évi létszámcsökkentésről, mely révén sokkal sűrűbb lesz a bajnoki mezőny.”
A hetedik helyezésben csúcsosodó bajnoki menetelés természetesen nem volt mentes bravúroktól, emlékezetes pillanatoktól sem. „Szerencsére több emlékezetes párharcunk volt az idény során. Óriási fegyverténynek tartom, hogy a komoly múlttal és lényegesen nagyobb költségvetéssel bíró Ózdot oda-vissza meg tudtuk verni, de legyőztük a Nyíregyházát, és nem elhanyagolható az sem, hogy az idővel kötelező mérkőzésekké előlépő feladatainkat is jól megoldottuk. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy a legtöbb bajnoki mérkőzésünk közel telt ház előtt zajlott. Mindez jól mutatja, hogy az emberek értékelték a csapat küzdőszellemét és teljesítményét” – idézte fel az évad legszebb momentumait a vezetőedző.
Elismerés a szezon végén
A DEAC múltheti évzáróján Szabó Csaba bezsebelte az „Év edzője” díjat. „Nagyon meglepett a dolog, elvégre túlzás nélkül állítható, hogy a DEAC valamennyi szakosztálya sikeres szezont tudhat maga mögött, melyhez remek edzők munkája segítette hozzá a csapatokat. Természetesen örültem a kitüntetésnek, mely egyben a fiúk és a szakosztály érdeme, valamint az elvégzett munka elismerése. Szereplésünkben elévülhetetlen érdemei vannak Medgyessy Sándornak, valamint Bíró Imre szakosztályvezetőnknek is. Személyükben két kivételes tudású, komoly szakmai múlttal rendelkező szakemberrel dolgozhatok, akikre mindenben számíthattam, s számíthatok. Emellett kiemelném a Debreceni Egyetem és a DEAC támogatását, hiszen stabil háttér mellett, kiváló körülmények között készülhetünk, emellett a fokozatos fejlődés is garantált számunkra.”
A sűrű idény után a feltöltődés a legfontosabb
„A jövő szezont egyelőre még nem konkretizáltuk. Én nyitott vagyok a folytatásra, ugyanakkor tudni kell azt is, hogy nagyon nehéz év van mögöttem. Munkám mellett edzéseket tartani, meccsekre készülni nem mindig volt egyszerű, nem beszélve arról, hogy a sűrű mindennapokban a család is megérzi a hiányomat. A pihenő nagyon jól jön, de nyugodtan mondhatom, hogy már most, néhány hét elteltével sikerült feltöltődnöm. A jövőt illetően természetesen már vannak elképzeléseim, de még meglátjuk, hogyan alakul ez a kérdés.” A szezont követő kikapcsolódásban a kézilabda is helyet követel magának a DEAC-edző életében. „Első helyen a család szerepel, de nyilván követem majd a labdarúgó vb-t, valamint a közelgő junior kézilabda-világbajnokságot is. Mindemellett szakmai szemmel visszanézem az idény Bundesliga és Bajnokok Ligája meccseit, s próbálok belőlük meríteni” – zárta mondandóját Szabó Csaba.
T. S.
