Legnagyobb sikereit homokon érte el, hiszen rövid idő alatt válogatottságig jutott strandfociban. Tomi a Debreceni Sportéletnek felelevenítette megismerkedését a sportággal, emellett beszélt a DEAC futsalcsapatának eddigi eredményeiről, valamint céljait is meghatározta.
Az elmúlt hetekben nem a pályán, hanem az egyetemen „izzadtál”. Hogyan sikerült a vizsgaidőszak?
Nincs okom a panaszra, zömében négyeseket szereztem, bár akadt egy-két olyan tárgy, amelynél annak is örültem, hogy „görbült” a jegy. Mindent egybevetve sikeresebben alakult ez a vizsgaidőszak, mint a korábbiak.
A Debreceni Egyetemen sportszervező szakon tanulsz. Miért erre esett a választásod?
Középiskolás koromban eldöntöttem, hogy sporttal szeretnék foglalkozni az érettségi után, ezért költöztem Debrecenbe. A sportmenedzseri irány érdekel, szerencsére akadnak olyan tárgyaim, amelyek ehhez kapcsolódnak. Tetszik ez a szak, és nem is kell „megszakadni” a tanulástól.
„Evezzünk át a sport vizeire”, hiszen pénteken fontos mérkőzés vár rátok a sereghajtó Bőny otthonában a futsal NB I-ben.
A bajnokságnak úgy vágtunk neki, hogy szeretnénk bennmaradni, és a célunk eléréséhez az ilyen, kötelezőnek mondott mérkőzéseket hoznunk kell. Nyilván nem lesz könnyű dolgunk, főleg annak tükrében, hogy riválisunk nemrég megszerezte Harnisch Ákost, aki sokszoros magyar válogatott játékos.
Hazai pályán 6–4-re győztétek le a Bőnyt. Hogyan emlékszel erre a bajnokira?
Ez volt az első olyan találkozónk, amelyen mi próbáltunk dominálni, míg a vetélytársunk elsősorban a védekezésre összpontosított. Nem adták könnyen magukat a bőnyiek, hiszen vezettek is ellenünk.
A DEAC jelenleg nyolcadik helyen áll a táblázaton, négy győzelem mellett kilencszer maradtatok alul. Elégedett vagy az eddigi teljesítménnyel?
Néhány összecsapás miatt maradt bennem hiányérzet, például Veszprémben és Dunaújvárosban jobb helyzetkihasználással pontokat tudtunk volna szerezni. Szintén fájó a Haladás elleni 6–0-s pofon, bár a szombathelyiek jól szerepelnek. A velünk azonos szinten álló együttesekkel szemben becsülettel helytálltunk. Reálisnak gondolom a helyezésünket, talán egy-két pozíciót tudunk javítani a folytatásban.
Nyugodtan nevezhetünk a csapat egyik húzóemberének, hiszen hat gólt lőttél eddig az NB I-ben, ezzel a házi góllövőlistán a második helyen állsz.
Nincs bennem hiányérzet ebből a szempontból, bár akadtak meccsek, amikor nagy helyzeteket nem tudtam értékesíteni. Egyébként csapatembernek tartom magam, nem a találataim száma érdekel, ha a szezonban már nem lövök több gólt, de sikerül elkerülnünk az osztályváltást, már boldog leszek. A produkciómat illetően nem vagyok maximálisan megelégedve magammal, hiszen eléggé ingadozott a formám, stabilabb teljesítményre törekszem a folytatásban. Korábban Szegeden már „belekóstoltam” az élvonalba, de ez elég régen volt, így újra fel kell vennem az NB I ritmusát.
Tavaly még a másodosztályban gyűjtögettétek a pontokat. Mekkora különbség a két osztály között?
Az élcsapatok egyértelműen lépéselőnyben vannak velünk szemben. Elsősorban az iramban érzek differenciát, de nincs számottevő különbség az élvonal és a másodosztály között.
A strandfoci sem áll tőled távol, sőt, ebben a sportágban villámkarriert futottál be, hiszen egy év alatt válogatott lettél. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a műfajjal?
Szegeden az utánpótlás futsalcsapat vezetőedzője kitalálta, hogy a szezon végén vegyünk részt a strandfoci országos bajnokságon, mivel a két sportág hasonlít egymásra. Nem okoztunk csalódást, hiszen a második helyen végeztünk. Ekkoriban alakult meg az utánpótlás válogatott, amibe azonnal bekerültem. Az első túránkra elkísért minket a felnőttek szövetségi kapitánya, aki elmondta, szeretné, ha velük készülnék. A nemzeti együttes tagjaként elutazhattam a bakui Európa Játékokra, ami óriási emlékként maradt meg, míg az U20-as gárdával kétszer nyertük meg a Talent Cupot, ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok.
A hirtelen jött sikert könnyen feldolgoztad?
Kicsit vissza kellett rángatni magamat a földre, a barátaim és a családom ebben a segítségemre sietett. Céltudatos ember vagyok, de elég fiatalon ugrottam nagyot, ám mára már benőtt a fejem lágya, és tudom, ha eredményeket akarok elérni, külön edzéseken is részt kell vennem.
2016-ban hatalmas megtiszteltetés ért, te lettél az év strandlabdarúgója Magyarországon.
Nem számítottam erre a díjra, nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon megkaphatom. Nyilván örültem az elismerésnek, ez is arra utalt, hogy jó úton járok. Fontosak ezek az egyéni trófeák, de a csapataim sikerei boldogabbá tesznek.
A strandfoci által milyen egzotikus helyekre jutottál el?
Dubaiban már hétszer, Brazíliában pedig kétszer jártam, emellett többek között megfordultam Spanyolországban, Portugáliában és Észtországban is. Leginkább Dubai tetszik, Brazíliában pedig az emberek életstílusa ragadott magával.
Mik az erősségeid futsalban és a strandfociban, és hol látsz esélyt a fejlődésre?
Nem hiszem, hogy a két sportágat élesen el kellene választani egymástól. Jól átlátom a játékot, felismerem az egy az elleni szituációkat. Strandfociban hátsó ember vagyok, én irányítom a csapatot. Gyorsaság tekintetében lehet fejlődnöm, a döntéseket hamarabb kell meghoznom.
Ebben a szezonban még a Jánoshidában is futballozol. Hogyan zárult az őszi idényetek?
Válogatottbeli csapattársam, Ábel Peti hívott a gárdához, és abban maradtunk, ha időm engedi, segítek. Erős az ottani megye I-es bajnokság, ám mi a második helyen telelünk. Nem tettünk le a bajnoki címről, öt pontra vagyunk a listavezetőtől, ez a különbség ledolgozható.
Ha rangsorolnod kellene a futsalt, a strandfocit és a labdarúgást, mi lenne a végeredmény?
Az első helyre a strandfocit tenném, ezt követné a futsalt, míg a labdarúgás a harmadik lenne. Mostanában sokat foglalkozom a futsallal, így talán egy szinten áll a strandlabdarúgással.
Milyen célokat fogalmaztál meg 2018-ra?
A DEAC-cal szeretnénk megőrizni élvonalbeli tagságunkat, valamint jó lenne, ha a Magyar Kupában a négy közé jutnánk. Nagypályán a dobogó legmagasabb fokára állnék fel, míg a strandfoci válogatottal fel akarunk jutni az A-csoportba.
A szabadidődben mivel töltődsz fel?
Igyekszem minél több időt tölteni a barátnőmmel, a barátaimmal és a családommal. Szegeden laknak a szüleim, próbálom őket minél sűrűbben meglátogatni. Szeretek horgászni a papámmal, a csend és a nyugalom is jól esik ilyenkor.
Debrecent mennyire zártad a szívedbe?
Nagyon tetszik a város, sok tekintetben hasonlít Szegedhez. Vannak kedvenc helyeim, az egyik favoritom például a Csekő Kávéház. Az egyetem elvégzése után is szívesen maradnék Debrecenben.
B.Á.
