Tóth Renáta: „még nem tudtam teljesen felfogni, hogy megnyertük a döntőt, bajnokok vagyunk”

A DEAC hálóőre káprázatos védésekkel járult hozzá a sikerhez, Reni azt is elárulta, az ötödik gólnál elérzékenyült, könnyeivel küszködött.

0

reni1-300x184 Tóth Renáta: „még nem tudtam teljesen felfogni, hogy megnyertük a döntőt, bajnokok vagyunk”

Mint arról vasárnap beszámoltunk, a DEAC női futsalcsapata a Ferencváros otthonában győzött, ezzel megnyerte az NB-II-es bajnokságot és egyenes ágon feljutott az első osztályba. Egységes volt a csapat, nagyon sokan nyújtottak kiváló teljesítményt, de arra, amit a kapuban Tóth Renáta nyújtott, nehéz szavakat találni, talán a fantasztikus jelző áll hozzá legközelebb. A második gól után lehúzta a rolót, ahogy az összefoglalóban írtuk, kivédte a zöld-fehérek szemét. Reni szerényen csak annyit mondott a beszélgetés alatt: „vasárnap meg volt a kellő plusz”.

Keményen megdolgoztunk a sikerért

Máig az események hatása alatt vagyok, igazából még nem tudtam teljesen felfogni, hogy megnyertük a döntőt, bajnokok vagyunk, feljutottunk az élvonalba, ehhez biztos kell még néhány nap. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy megvalósítottuk álmunkat, amiért nagyon sokat tettünk, rengeteg munka, lemondás, fájdalom van mögötte. Ezért a fantasztikus sikerért mindenki keményen megdolgozott, büszke vagyok arra, hogy ennek kiváló csapatnak a tagja lehetek. Egyébként a lányokkal megbeszéltük, mivel edzőinknek épp születésnapjuk volt, nekik ajánljuk a győzelmet.

reni3-300x287 Tóth Renáta: „még nem tudtam teljesen felfogni, hogy megnyertük a döntőt, bajnokok vagyunk”

Vasárnap meg volt a kellő plusz

Megmondom őszintén, bennem volt egy kis félelem a meccsel kapcsolatban, kicsit tartottam a Fraditól, bár a lélektani előny nálunk volt, idegenben elég lett volna egy döntetlen is, hogy bajnokok legyünk. Az a tudat viszont, hogy két meghatározó játékosunk, akik a hazai meccsen hiányoztak, Urai Bianka és Horváth Viki, pályára léptek a döntőn, valamelyes megnyugtatott. Be is bizonyosodott, hogy nagy szükség van rájuk, ő góljaiknak köszönhetően nyertük meg a mérkőzést. Azért is volt bennem némi kétely, mert úgy érzem, az idei nem az én szezonom volt, hoztam ugyan a kötelezőket, de extrákat nem tettem hozzá a teljesítményemhez, szerencsére vasárnap meg volt a kellő plusz, védéseimmel tudtam segíteni a csapatnak.

A döntőn egy jó adag drukk volt bennünk

A meccs előtti héten nem voltak megterhelő edzések, az U19-es nagypályás csapattal játszottunk két felkészülési mérkőzést, leginkább a letámadásokat gyakoroltuk. Az első összecsapás előtt azt éreztem csapattársaimon, de magamon is, nagyon izgulunk, pedig mondta Üveges Katalin és Szentes-Bíró Tomi is, nyugodjunk meg, a Fradi is ugyan úgy NB-II-es csapat mint mi, nem kell félni tőlük. Szerintem a visszavágó előtt sokkal higgadtabbak voltunk, természetesen, mivel mégis csak döntőről beszélünk, volt bennünk egy jó adag drukk. Mint említettem, nálunk volt a lélektani előny, azt beszéltük meg, nyugodtan játszunk, ne kapkodjunk, álljunk vissza, nem nekünk kell futni az eredmény után. Próbáltuk a biztos védekezésre helyezni a hangsúlyt, labdaszerzések után pedig minél hamarabb ellenfelünk kapujához érni.

A gólörömnél elérzékenyültem

Nagyon korán kaptuk a gólt, ez „jókor is jött”, mert felébresztett bennünket, szerencsére hamar fel tudtunk állni, a hátrány nem nyomta rá bélyegét a teljesítményünkre. Úgy gondolom, amit mérkőzés előtt megbeszéltünk, a két kapott gól ellenére jól működött. 5:2-nél, mikor Bia az üres kapuba lőtte a labdát, már éreztem, meg van a meccs, a kispad felől is azt hallottam, „meg van, győztünk”. A gólörömnél elérzékenyültem, könnyeimmel küszködtem, kavarogtak bennem az érzelmek, de uralkodnom kellett magamon. Még volt hátra hét perc, megfogadtam, ha ott szakadok meg a pályán, akkor sem fog a Fradi négy gólt lőni, ez a győzelem már a miénk, mi vagyunk a bajnokok, ezt senki nem veheti el tőlünk.

reni4-300x287 Tóth Renáta: „még nem tudtam teljesen felfogni, hogy megnyertük a döntőt, bajnokok vagyunk”

Jól fog jönni a pihenés

Ami a lefújás után történt, nehéz szavakba foglalni, minden feszültség ki jött belőlünk, önfeledten ünnepeltünk, fantasztikus boldogság kerített hatalmába minket. A Debrecen felé vezető úton is végig énekeltünk, csak azután jött ki rajtam a fáradtság, miután haza értem. Egyébként is nehezen alszok el meccsek után, mert azon kattog az agyam, mi és hogy volt, hétfő hajnalban még nehezebben jött álom a szememre. Hosszú volt a szezon, mindenki bajlódik sérülésekkel, mindenkinek fáj valahol, jól fog jönni a pihenés. Fel kell töltődnünk, mert sok munka vár ránk a felkészülés alatt, a legmagasabb osztályban kell bizonyítanunk, nem véletlenül kerültünk fel.

Nagy köszönet a DLA-DEAC U19-es lányainak, akik ott voltak a lelátón, a maroknyi társaság sokszor leszurkolta a Fradi tábort, ez nagy pluszt adott nekünk, a hármas sípszó után ők is beszaladtak a pályára, velünk ünnepelni.

Fotók: Koppányi Szabolcs, Papp Attila