Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

A héten ünnepelte harmincötödik születésnapját a DVSC kiválósága, Tőzsér Dániel, aki tartalmas pályafutása során négy ország bajnokságában is fényes sikereket ünnepelhetett. A debreceni közönségkedvencet ezúttal karrierje legfontosabb állomásairól, mestereiről és családjáról is kérdeztük, középpályásunk ráadásul egy fontos bejelentéssel is szolgált a szurkolóink számára.

0

tozserdani_150-300x185 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Rendkívül tartalmas, tizennyolc évet felölelő profi pályafutás áll mögötted. Melyek voltak a legfontosabb állomások a nagy utazás során?

Mindössze tizenhat éves voltam, amikor a Debrecen színeiben bemutatkozhattam az első osztályban, s ugyan 4-1-es vereséget szenvedtünk az Újpest ellen, sosem fogom elfelejteni azt a napot, az egyik legmeghatározóbb pillanat volt a pályafutásomban. Ezt követően mozgalmas évek következtek az életemben, a légióskodásnak köszönhetően rengeteg tapasztalatot gyűjthettem, nyitottabbá váltam a világra, és a játékom is sokat fejlődött. Nagyon fiatalon, tizenhét esztendős koromban kerültem Törökországba, a Galatasarayhoz, s gyakorlatilag egy csapásra felnőtté váltam, hiszen a családomtól távol, egy idegen közegben kellett bizonyítanom. Később Görögországban, Belgiumban, Olaszországban és Angliában is megfordultam, s mindenhol tanultam valamit, az évek során fokozatosan jobb futballista és jobb ember lettem.

Milyen impulzusok értek gyermekként, amik hatására a labdarúgás mellett tetted le a voksodat?

A mai napig élénken él az emlékezetemben, ahogyan a szüleim dobálták nekem a labdát, én pedig sosem kézzel fogtam meg, hanem lábbal próbáltam eltalálni. Édesapám korábban futballozott, majd edzőnek állt, én pedig gyakran elkísértem a pályára, és az is viszonylag hamar megmutatkozott, hogy van tehetségem a sportághoz. Amikor Szarvason elkezdtem edzésekre járni, szinte azonnal a két évvel idősebbek között találtam magam. Más sportágat ki sem próbáltam, számomra egyértelmű volt, hogy futballista szeretnék lenni, végigjártam a ranglétrát, Debrecenbe kerülve utánpótlás-válogatott lettem, majd 2005-ben már a felnőttek között is magamra ölthettem a címeres mezt.

unnamed-1-1-300x225 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Kiváló mesterektől tanulhattad a sportág alapjait. Kik voltak a legnagyobb hatással a játékodra?

Ugyan sosem volt az edzőm, édesapámnak rengeteget köszönhetek, hiszen kiskoromban sokat foglalkozott velem, s tőle tanultam az alapokat. Kiemelni igazából senkit sem tudnék, mert minden edzőm nagy hatással volt rám, s ugyan személyiségjegyeikben különböztek, mindenkitől tanultam valamit a labdarúgásról. Ha az eredményességet nézzük, a debreceni mestereim közül Horváth Bélát, Pajkos Jánost, aki annak ellenére, hogy nem volt utánpótlásedzőm, de nagy hatással volt rám, említhetném még Györki Gábort és Hegedűs Gábort, vele az Olasz Focisulival szép sikereket értünk el utánpótlásszinten, s az ott eltöltött időszak során csodás élményekkel gazdagodtam. Nem hagyhatom ki a sorból Herczeg Andrást sem, aki Debrecenbe visszatérve volt az edzőm.

Első debreceni időszakod után egy rövid törökországi kitérő következett, majd a Ferencvároshoz igazoltál. Miért döntöttél a hazatérés mellett?

Mint említettem, nagyon fiatalon fogadtam el a Galatasaray ajánlatát, s bár az volt a terv, hogy eleinte a második számú csapatban szerepelek majd, végül az élvonalbeli kerettel kezdtem el az edzéseket, felkészülési mérkőzéseken pedig lehetőséget is kaptam a bizonyításra. Egy év elteltével aztán változás történt a stábban, Hagi lett a vezetőedző, ő pedig már nem tartott rám igényt, a Ferencváros ajánlata pedig jó ugródeszkának tűnt számomra. A debreceni szurkolók nem örültek a döntésemnek, ám azt kevesen tudják, hogy a Lokitól nem kaptam megkeresést, az érdeklődők közül pedig szakmai szempontból a zöld-fehér alakulat volt a legjobb választás.

unnamed-5-208x300 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Fotó: fradi.hu

Kevés magyar futballista mondhatja el magáról, hogy négy bajnokságban is fényes sikereket ért el. Van olyan trófea a vitrinben, amit különösen értékesnek tartasz?

Nem könnyű a választás, hiszen valóban tartalmas karrier áll mögöttem, magasan jegyzett bajnokságokban futballozhattam, és szerencsére sikerekben sem volt hiány. Már az Athén színeiben is átélhettem emlékezetes pillanatokat, kétszer ezüstérmesek lettünk a bajnokságban, az UEFA-kupában pedig a legjobb 32 közé jutottunk. Ám a legszebb emlékek kétségkívül Genkhez kötnek, ahol mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Belga bajnoknak és kupagyőztesnek mondhatom magam, pályára léphettem a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Annak ellenére, hogy  itthon nem emelhettem magasba bajnoki trófeát, teljesnek érzem a pályafutásom, büszke vagyok rá, hogy jól cseng a nevem futballberkekben.

unnamed-4-300x231 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Miért határoztál úgy 2016 nyarán, hogy több mint egy évtized elteltével visszatérsz Debrecenbe?

Miután Watfordban egy sikeres szezont tudhattam magam mögött, bíztam benne, hogy kapok egy hosszabb távú szerződésajánlatot, az elnök mégis megköszönte az erőfeszítéseimet, s a Queens Park Rangershöz kerültem. Az utolsó légiósévem azonban már nem olyan volt, mint a korábbiak, ezért elérkezettnek láttam a hazatérés idejét, az pedig nem volt kérdés, hogy a Lokit választom, hiszen Debrecenben lettem élvonalbeli futballista, és otthonomként tekintek a városra.

A neved hallatán a legtöbben a nyolcas mezszámra, és a szabadrúgásokra asszociálnak…

Amikor először választhattam mezszámot, a születési évem miatt a 85-öst választottam, majd a számmisztika miatt, édesanyám tanácsára váltottam 88-asra. Innen jött később az ikonikus nyolcas, s amelyik csapatomnál lehetett, már csak babonából is azt kértem. Ami a szabadrúgásokat illeti, megtisztelő, hogy jó lövőnek tartanak, de én sem egyik pillanatról a másikra sajátítottam el a technikáját, sokszor sötétedésig, magamban gyakoroltam, hogy lövésről lövésre jobb legyek. A futball gyermekkorban sok lemondással jár, hiszen hosszú időbe telik, míg kialakul a saját rúgótechnikád, de ha kellően alázatos és kitartó vagy, többszörösen is megtérül a befektetett munkád.

30838097_2367437_50ab08876cf09eecf40b7dac7af6e101_wm-300x158 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Az utánpótlásban pallérozódó játékosok közül sokan példaképnek tekintenek. Milyen tanácsot tudnál adni számukra?

Nyilván azt, hogy a DVSC csapatkapitánya vagyok, talán a legismertebb játékos, aki külföldön töltötte karrierjének nagy részét, szép sikereket értem el, a fiatalok is tudják. Jóleső érzéssel tölt el, hogy példaképnek tekintenek. Szeretek beszélgetni, poénkodni a srácokkal, ha tanácsot kérnek tőlem, mindig szakítok rájuk időt. Úgy gondolom, a gyerekeket is egyenrangúként kell kezelni, akkor van meg a jó partneri viszony egy beszélgetés alkalmával. Karrierem valóban jó példa lehet számukra, hiszen ez a lehetőség előttük is állhat. Bízok benne, a jövőben minél többen még az enyémnél is sokkal sikeresebb karriert fognak tudni befutni. Édesapám mondta mindig, mely nagy igazság, a futballhoz rengeteg szorgalom, kitartás és alázat szükséges. A sport nagyon sok lemondással jár, de mindezek kellenek ahhoz, hogy minél jobb labdarúgó legyen egy fiatal játékosból. Az élsport nem mindig a sikerekről és a csillogásról szól, az álmok megvalósítása rengeteg munkával és verejtékkel, időnként fájdalommal jár.

Ahogy a mondás tartja, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. A családod támogatása mennyit segített a futballkarrieredben?

Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, hiszen bárhová is sodort az élet, mindig ott volt velem, támogatott a döntéseimben. Családcentrikus embernek tartom magam, a párom és a két lányunk a legfontosabb számomra. A nagyobbik édesanyjához hasonlóan versenytáncol, míg a kisebbik még csak öt esztendős, s bár nem szeretnék semmit erőltetni, örülnék, ha sokáig meghatározná az életüket a sport, hiszen a szervezett keretek között történő mozgás fitten tartja az embert, és közösségi élményeket is ad.

Az élsport mellett már készülsz a civil életedre is, hiszen építőipari vállalkozásod van. Mik a terveid a jövőre?

A pályafutásom elején elhatároztam, hogy harmincöt esztendős koromig szeretnék aktívan sportolni, s mivel ezt kedden betöltöttem, a szezon végén szögre akasztom a stoplist. Szeretnék méltóképpen elbúcsúzni a debreceni szurkolóktól, ezért bízom benne, hogy lehetőségem lesz pályára lépni a hátralévő mérkőzéseken. A folytatás egyelőre bizonytalan, hiszen élvezem a vállalkozói létet, de a kapcsolatrendszerem és a tapasztalataim alapján úgy érzem, futballberkekben is lehet még keresnivalóm.

MV5BYmQ5N2MyOWItZGZmYi00NDQ4LWJhMmMtMDY2ZmFkMjgxZDQzXkEyXkFqcGdeQXVyMjUyNDk2ODc@._V1_-225x300 Tőzsér Dániel: „csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak”

Maradt hiányérzeted a játékos-pályafutásoddal kapcsolatban, vagy minden úgy alakult, ahogyan meg volt írva?

Egy pillanatig sem bántam meg, hogy futballista lettem, egyedül talán amiatt van hiányérzetem, hogy nem lehettem ott a válogatottal az Európa-bajnokságon, biztosan nagy élmény lett volna, ha részese lehetek a sikernek. A második gyermekem születése miatt a Feröer elleni Eb-selejtező előtt jeleztem, hogy szeretnék kiutazni Angliában, a feleségem mellett lenni ebben a fontos pillanatban. Ugyan a mérkőzésre visszaértem, sajnos megromlott a viszonyom Bernd Storck-kal, így az volt az utolsó találkozóm címeres mezben. Ennek ellenére hálás lehetek a pályafutásomért, hiszen mind klubjaimban, mind a válogatottban meghatározó játékossá tudtam válni, s csodálatos tizennyolc évet köszönhetek a labdarúgásnak.