Egy ideges hangulatú, rossz mérkőzést játszott a válogatott, függetlenül attól, hogy nyertek, a szurkolók elvárásainak nem tudtak megfelelni és elég komoly bírálat hangzott a lelátóról. Ez a találkozó is olyan volt, mint a selejtezősorozat többi mérkőzése, kivéve a Svájc elleni, amit balszerencsés körülmények között veszített el a válogatott. Bár reális a csoport helyezés, a szurkolók joggal vártak volna el többet. Kicsit el voltunk kényeztetve az Eb kapcsán, ami színesebbre festette a jövőképet, sajnos ez mára átment fekete-fehérbe.
A Storck-érának volt egy időszaka, amikor Dárdaitól átvette a válogatottat, aki mutatott egy irányt, kijelölte az utat, melyet remekül követett a német szakember. Ennek volt köszönhető a sikeres Eb-szereplés. Utána jött egy generációváltás, Storcknak önmaga kellett összeállítani a válogatottat, elindult egy szakmai útkeresés, mely nem ért véget a VB selejtező utolsó mérkőzésével, mert csapat továbbra sincs. A kérdés most az, hogy az MLSZ továbbra is bizalmat szavaz-e a kapitánynak vagy új szakembert neveznek ki. Ezt a kérdést mihamarabb tisztázni kell, mert a következő Eb-re valószínűleg a kijutás a cél, tehát el kell kezdeni a keret kialakítását.
Ha említettem Dárdait és Storckot, habitusukban is két különböző emberről beszélünk, Pali egy őszinte, nyílt, barátságos ember, él hal a labdarúgásért és ez meglátszik munkásságán, míg utódja hűvös, távolságtartó. A szurkolók megtanultak németül, mert a kapitány anyanyelvén hangzott a lelátóról számára üzenet. A hazai drukkerek elvárják a színvonalas játékot az EB-n látottak alapján. Akkor ugyan Storck volt az ünnepelt szakember, de nem szabad elfelejteni ebben Dárdai szerepét sem. A mostani selejtezőkön viszont ezt a megbecsülést elveszítette a drukkerek szemében. Ha már említettük, a szurkolók németül üzentek, a kapitány annyit megtanulhatott volna magyarul: Elnézést.
Miért is foglalkoztunk a válogatott szereplésével? Mert nem látjuk, hogyan tovább, kikkel lehetne a későbbiekben felvenni a versenyt az EB selejtezőkön a kijutás érdekében. A válogatott számára elsődlegesen játékosokat adó klubokban nem lehet találni fiatalokat, sőt többségében idősebb és külföldi játékosok kapnak lehetőséget. Ezeknek bárki utána tud nézni, elég csak megnézni a mérkőzések összeállítását.
De hol vannak a fiatal játékosok, akikre hosszú távon építeni lehetne a válogatottat? Vannak, akik az akadémiákon folyó munkát kritizálják, de ugye azt senki nem hiszi el, hogy a klubok utánpótlásából évente nem kerül ki 1-2 tehetséges játékos. De ha klubonként csak egyet veszünk évente, akkor már 12 játékosról beszélünk. Ha csak a negyedük akkora tehetség, hogy a válogatottnak is erőssége lehet, már sokkal előrébb járnánk. A baj, hogy ezeknek a fiataloknak nincs lehetőségük bizonyítani, hiszen nem kapnak játéklehetőséget klubjukban. Leszögezném, fiatalokról írok, ami 17-19 éves kort takar. Többeknél a fiatal játékos 24-25 éveseket jelent, pedig ebben a korban már nagy rutinnal kellene rendelkezniük a bajnokságban és válogatottban.
Mi történik ezekkel a játékosokkal? Szinte majd mindegyik NB-3-ban, megyében, BLASZ-ban játszik, a klubok tartalékcsapataiban, esélyük sincs felkerülni és játszani az első csapatban. A klubok némelyike az eredménykényszerrel magyarázza a mellőzésüket, amit talán, hangsúlyozom, talán meg lehet érteni. Viszont nem mindenben a klubok a hibásak, ebben az MLSZ is vétkes. Több olyan intézkedést hozott, ami nem szolgálja a fiatalok fejlődését, pedig 16-18 éves korukban lennének a legfogékonyabbak.
Mit is rontott el az MLSZ? Megszüntette a tartalékbajnokságot, a kettős játékjogot, az NB-1-es klubok másodosztályú csapatait. A fiókcsapatok az NB-3-ban, megyeiben kénytelenek játszatni a fiatalokat, ami a versenyeztetési és fejlődési szempontoknak nem felel meg. Képtelenség hirtelen 2-3 osztályt megugrani, ha hirtelen játszani kell az első csapatban. Nincs meg a fokozatosság, a fejlődés során lépcsőfokokat nem lehet kihagyni. Harmadosztályban az U16-17-es csapatoknak kellene indulni, a 18 éveseknek meg már az NB-2-ben, vagy saját tartalékbajnokságukban. Lehet, nem ez a megoldás, de az biztos, a rendszert felül kell vizsgálni és változtatni kell rajta. Azzal, hogy ezeket a játékosokat alacsonyabb osztályba kölcsönadogatják, saját maguk fejezil le a magyar labdarúgást.
A DVSC példája bizonyítja és nem először, lehet támaszkodni az utánpótlásra, az akadémián színvonalas munka folyik, kinevelődnek tehetséges fiatalok. A jelenlegi keret java része helyi kötődésű és nevelésű játékosokból áll, visszahívták a kölcsönben lévőket, és ami nagyon fontos tényező, játéklehetőséget is kapnak.
Szakítani kellene már azzal a tendenciával, hogy inkább külföldről igazolnak a klubok, sokszor gyenge képességű játékosokat és ezzel elveszik a lehetőséget a saját nevelésű játékosok elől. Fel kéne már fogni, a válogatott csak akkor lesz eredményes, ha minél több fiatal kap lehetőséget a bajnokságban.
A válogatott jelenleg olyan játékosokból áll, akik lassan kiöregednek, illetve olyanokból, akik külföldön játszanak, de csapatukban alig kapnak játéklehetőséget. Az MLSZ, klubvezetők, edzők közösen tehetnének azért, hogy megváltoztassák a jelenlegi helyzetet, időt kéne szakítaniuk a probléma átbeszélésére, bevonva az utánpótlásban dolgozó szakembereket. Ha nem történik változtatás, ne is reméljük, hogy az EB-n mutatott siker megismétlődik.
