Fotó:dvsckezilabda.hu
Remek hangulat és közel telt ház fogadta a csapatokat a Hódosban, amikor a Felhő-Öcsi páros sípjelére elkezdődött a mérkőzés. Kapunkban ezúttal Horváth-Pásztor Bettina kezdett, a balszélen pedig Hársfalvi Júlia kapott lehetőséget Vantara-Kelemen Éva helyett. A belső sorban is variált Tone Tiselj, Ana Punko helyén Hajduch Csenge rohamozhatott az első másodpercektől kezdődően, míg beállóban Palsdóttir jelentkezett játékra. Minden más változatlanul alakult az előző meccsekhez képest. Nem kezdtük rosszul a találkozót, Lotte Grigel három góllal indított, ám a siófoki nehéztüzér, Perianu sem maradt adós a gólerős teljesítménnyel. 3-2-re mi vezettünk az elején, ám fordulatokban nem volt szegény az első játékrész, hol egyik, hol másik csapatnál volt az előny. A vendégek gyors indulásokkal operáltak, míg a hazai kedvencek játékából leginkább a kreativitás és a magabiztos vállalkozások hiányoztak. Dán kiválóságunkat leszámítva nem igazán volt egyéniségünk, aki konstans teljesítménnyel rukkolt volna elő. Két góllal így is megléptünk, amire Lars Rasmussen időkéréssel reagált. Fordult is a játék annak rendje és módja szerint, s a félidő végére egyre aggasztóbbá vált a vendégfölény, Damnjanovic szereplése érzékelhetően meglepte kedvenceinket. Voltak ugyan lehetőségeink a felzárkózásra, ám nem tudtuk stabilizálni a játékunkat, a kapuban sem jöttek az extrák, így Horváth-Pásztort Lajtos váltotta a játékrész hajrájához közeledve. A félidei három gólos hátrány ugyan nem tűnt ledolgozhatatlannak, de a napnál is világosabb volt, hogy a fordításhoz alacsonyabb hibaszázalék, és jelentősen javuló egyéni teljesítmények kellenek.
Nem sikerültek jól a folytatás első percei sem, bár a Siófok hibázgatott, mindezt nem sikerült kihasználnunk, így rendre ők dobták a gólokat. Játékosaink meglehetősen visszafogottan teljesítettek, az egy szem Lotte Grigel betöréseit és ritmusváltásait leszámítva nem sok értékelhető momentumot tudtunk felmutatni. Perianu tovább szállította a gólokat, de Damnjanovic és Janjusevic megoldásait sem tudta érdemben lereagálni a védekezésünk. Bár támadásépítésükben ők is sok hibát felhalmoztak, mindig akadt valaki, aki átlendítette társait a holtponton. Csapatunk mentális állapotát pedig jól tükrözte az a jelenet, amikor Ana Punko nem tudta összeszedni a padlón pattogó játékszert, és az átcsorgott a lábai között. A többiek hiába próbálták vigasztalni, nyugtatni, ez nem az orosz lövő meccse volt, mint ahogy a társak sem teszik a kirakatba azt, amit vélhetően a mérkőzés után Tone Tiselj-től kapnak. Bár az igazság részét képezi az is, hogy szlovén mesterünknek nem igazán volt ötlete (de talán játékosa sem) ahhoz, hogy csapatunk saját javára fordítsa a meccset. 22-28 a vége! A publikum ennek ellenére is űzte-hajtotta a Lányokat, amiért le a kalappal.
Nincs mese, tanulni kell a pofonból, annyit viszont nem túlzás megjegyezni, hogy a jobb csapat nyert, hiszen a siófokiak előrébb tartanak jelen pillanatban. Ha a jövő csütörtöki, Vác elleni rangadóra gondolunk, csak reménykedhetünk abban, hogy együttesünkből többen is felnőnek majd a mai bajnokin (is) klasszis szinten játszó Lotte Grigel mellé. Dán irányítónk 12 góllal zárta a meccset, amiért minden elismerést megérdemel, hiszen alapos veréstől mentette meg csapatát!
Fel a fejjel, Lányok! Veletek vagyunk!
Hajrá Loki!
T.S.
