Elsősorban nem is magáról a mérkőzésről szeretnék beszélni, hanem a nézőkről. Jó volt látni, hogy milyen sokan látogattak ki a Nagyerdei Stadionba és ilyen nagyszerű hangulatot teremtettek. A debreceniek megmutatták, még ha ehhez kellett Tőzsér felajánlása, amihez többen is csatlakoztak, hogy képesek majdnem megtölteni a stadiont, mert véleményem szerint, jóval többen voltak a lelátón, mint amit hivatalosan bejelentettek. Elcsépelt mondásnak tűnik, de igaz és ez most is bebizonyosodott, hogy a szurkolók a csapat 12. játékosa, nézők nélkül semmit nem ér a foci. Szerintem ahhoz, hogy a csapat ilyen teljesítményre volt képes a Fradi ellen, a szurkolók is hozzájárultak. Az külön öröm számomra, hogy nagyon sok gyereket kivittek a szülők a mérkőzésre, az én fiam is kint volt, mikor hazaért mérkőzés után élményekkel gazdagodva, azt mondta: „Apa, de jó lenne, ha sok ilyen meccset láthatnánk Debrecenben”. Amit kiemelnék, a csapat nem sztárokra épül, hanem sajátnevelésű játékosok alkotják a keret nagyobb részét, akik egymásért küzdenek, egységes csapatként játszanak. Véleményem szerint, még építkezés fázisában vannak és ha egyben maradnak, egyre jobbak lesznek.
Maga a mérkőzés, egy jó iramú, izgalmas találkozó volt, a Loki megérdemelte volna a győzelmet, de a döntetlen is nagyszerű eredmény a listavezető ellen. Voltak helyzetek, izgalmak, feszültség, igazi rangadót láthattunk. Na és egy fantasztikus Könyves gólt, amit sokáig emlegetni fogunk.
A szerdai kupameccsen én 2:1-es debreceni győzelmet várok, a visszavágón pedig kiharcoljuk a döntőbekerülést. Jó lenne megnyerni a trófeát és kilépni a nemzetközi porondra.