Hogyan értékelnéd a DHK U20-as csapatának eddigi szereplését?
Szerintem eddig jól alakult a szezonunk, még annak ellenére is, hogy sokszor meglehetősen szűk keret áll az edző rendelkezésére. Meglehetősen fiatal az együttes, ugyanis több U18-as játékos is szóhoz jut. Nincs okunk panaszkodni, de azt is látni kell, hogy van még hová fejlődnünk. A bajnokságban most a középszakasznál tartunk, itt szeretnénk megszerezni az első helyet, később a rájátszásban bármi megtörténhet.
Nemzetközi ligában is bizonyíthattok. A külföldi csapatokkal vívott meccsek mennyire hasznosak?
Az osztrák alakulatok elsősorban a kanadai stílust favorizálják, vagyis sokat ütköznek és kevesebb náluk a passzjáték. A szlovének felfogása nagyon hasonlít a magyarokéhoz. Értékes tapasztalatokkal gazdagodunk ebben a bajnokságban, pozitívum, hogy mindenkivel fel tudjuk venni a kesztyűt.
Milyen erős a bajnokságok mezőnye?
Hazai és nemzetközi porondon is akad egy-két olyan induló, amely lefelé lóg ki, ám a többség közel azonos szinten áll. A MAC, a Fehérvár, a Znojmo és a Jesenice ütőképes csapatot alkot, de mi velük is szoros meccseket tudunk vívni.
Az idény végén milyen eredménnyel lennél elégedett?
Az EBYSL-ben szeretnénk megcsípni a rájátszást garantáló helyet, ha ez összejönne, az elődöntőt sem tartom irreálisnak. Hazai porondon nagyon szeretnénk a döntőbe jutni, ám ha ez nem valósulna meg, a bronzérmet mindenképpen be akarjuk zsebelni.
Te vagy a csapatkapitány. A poszt mekkora felelősséggel jár?
Igyekszem a fiataloknak jó példát mutatni mind a jégen, mind azon kívül. Utánpótlás korban csapatkapitánynak lenni nagyobb feladat, hiszen jobban kell segítened a társakat, míg a felnőtteknél mindenki tudja a dolgát. Nyugodt kapitányként jellemezném magam, talán olykor-olykor lehetnék egy kicsit keményebb is a srácokkal.
Hogyan kezdődött a jégkorongos karriered?
4 éves lehettem, amikor belekóstoltam a sportágba. Előtte már korcsolyáztam, kis túlzással hamarabb tanultam meg korizni, mint járni. 7-8 éves lehettem, amikor Geréb István kezdett el foglalkozni velem. Remek csapat jött össze, abból a keretből sokan még manapság is komoly szinten űzik a jégkorongot. Külföldi tornákon indultunk, rengeteg szép helyre jutottunk el a sportnak köszönhetően. A fejlődésem kicsit megrekedt 15 és 18 éves korom között, ekkor én sem tettem bele azt a pluszmunkát, amire szükségem lett volna. Új impulzust kaptam azáltal, hogy Debrecenbe kerültem, itt jobb játékossá váltam.
Más sportágakkal is próbálkoztál gyerekként?
Eléggé örökmozgó fiatalnak számítottam, többek között síeltem, teniszeztem, valamint fociztam is, de mindig a jégkorong volt a legfontosabb.
A családodban akadt olyan, aki szintén jégkorongozott?
Édesapám 16 éves koráig hokizott. Vele rengeteg Csíkszereda-meccsre jártam, a csarnokban leírhatatlan hangulat uralkodott. Mindig több ezer ember zsúfolódott össze, a drukkerek fantasztikusan buzdították a játékosokat.
Mit tartasz erősségednek? Miben lehet fejlődnöd?
Fizikális szempontból feltétlenül előre kell lépnem, valamint agresszivitás tekintetében is lehet fejlődnöm. Akadnak olyan kihagyhatatlannak tűnő helyzetek, amelyeket mégis sikerül elrontanom, ez elég bosszantó. Főleg szoros meccsek után emésztem kissé magam az elszalasztott lehetőségek miatt. Az erényeim közé sorolnám a gyorsaságomat, emellett jól átlátom a pályát, illetve gyorsan tudok dönteni.
Milyen poszton szerepelsz?
Centerként vagyok a legnagyobb hasznára a csapatnak, de ha szélsőként, esetleg védőként számítanak rám, ott is a maximumot próbálom nyújtani.
Milyen sikereket értél már el?
A Csíkszeredával utánpótlás szinten 8-9 alkalommal nyertük meg a román bajnoki címet, bár ezeket a sikereket gyakorlatilag el is várták tőlünk. A Szereda U14-es gárdájával a magyar bajnokságban a dobogó második és harmadik fokára is felállhattunk. Szintén szépen csillog a DHK-val az U20-as bajnokságban szerzett bronzérem. Az U18-as román válogatottal sikerült a feljutást kiharcolnunk, érdekesség, hogy annak a csapatnak nagy részét magyarok alkották.
Erdélyből érkeztél Debrecenbe. Nehéz volt elhagyni az otthonodat?
Igazából én kerestem meg a DHK-t, mivel Debrecenben szerettem volna továbbtanulni. Az ötletemmel kissé megleptem a szüleimet, de szerencsére mindenben támogattak. Az első évem nehéz volt a cívisvárosban, de voltak ismerőseim, így könnyen ment a beilleszkedés.
A jégkorong mellett floorballozni is szoktál. Ezzel hogy ismerkedtél meg?
Az egyetemen ezt a kurzust vettem fel testnevelésként, és akkor tanácsolták, hogy próbáljam ki magamat a DEAC-ban. Meglepődve tapasztaltam, hogy ebben a csapatban is több olyan játékos akad, akit régóta ismerek. Jó teljesítményt nyújtunk a bajnokságban, jelenleg vezetjük az ob II-t, úgy gondolom, a feljutás is összejöhet.
Mit tanulsz az egyetemen?
Gazdálkodás és menedzsment szakra járok, jelenleg másodéves vagyok. Otthon a Márton Áron Főgimnáziumba jártam, ez a térség egyik elitiskolája, míg az érettségit már a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban tettem le. A felvételi előtt a jogon is elgondolkoztam, végül nem oda adtam be a jelentkezésemet. Lekopogom, eddig jól sikerültek a vizsgáim, ha minden klappol, már csak egy akadályt kell leküzdenem.
Mennyire nehéz a tanulást és a sportot összeegyeztetni?
Nem egyszerű dolog. Egyéni tanrendem van, így csak akkor járok be az egyetemre, ha jut rá időm. Szerencsére rendesek a csoporttársaim, ha jegyzetre van szükségem, a segítségemre sietnek.
Két csapattársaddal laksz együtt. Milyen hangulat uralkodik az albérletben?
Akadnak ugyan kisebb nézeteltérések, ezt leszámítva jól érezzük magunkat a lakásban. Gyakran nézünk filmeket vagy sorozatokat, emellett moziba is szoktunk menni.
Megszoktad már Debrecent?
Igen, gyakorlatilag már debreceninek érzem magamat. Tetszik a Fórum, hiszen itt gyakorlatilag egy helyen megtalálok mindent, a szórakozóhelyek közül pedig a Roncsbár a kedvencem.
Visszakanyarodva a jégkorongra van kedvenc csapatod, esetleg példaképed?
A Tampa Bay Lightningnek szurkolok 2004 óta, igyekszem a csapat mérkőzéseit nyomon követni. A játékosok közül pedig Martin St. Louisra nézek fel. Őt sokan leírták, mivel alacsony, ennek ellenére az NHL meghatározó jégkorongozójává vált. A nyilatkozatai, valamint a pályán nyújtott teljesítménye miatt is szimpatikus, szeretnék hasonlítani rá.
A közeljövőt tekintve milyen céljaid vannak?
Egy felnőtt együttesben – remélhetőleg Debrecenben – szeretnék stabil emberré válni, jó lenne, ha eleinte a harmadik sorban számítanék biztos pontnak. Az Erste Ligában értékes tapasztalatokat szerezhetnék, amelyet a későbbiekben kamatoztatni tudnék. Ha a bajnokságban huzamosabb ideig stabilan jó játékot nyújtanék, a válogatott bő keretébe is bekerülhetnék, de ez most még távolinak tűnik, de nem mondok le róla.
B.Á.