Egy koncert nagyjából két óra, ez idő alatt komoly fizikai munkát végzel. Mérted már, hány kiló megy le ilyenkor?
Egy koncert alatt másfél-két kiló is lemegy, de ez leginkább folyadékveszteség, ha zsír távozna a szervezetemből, most bordás lenne a hasizmom. Koromnál fogva főleg hasra hízom, ezt azért annak ellenére próbálom kordában tartani, hogy nem vagyok aktív sportoló. Őszintén megvallva, kicsit lusta vagyok, nem is köt le igazán a testmozgás, de azért szükségszerű edzéseket végzek. Fontos, hogy fizikálisan rendben legyek, na meg védjem az egészségem, mivel ötven felett pillanatok alatt le lehet robbanni. Azért, hogy ne hátráltassam a munkámat, bírjam a terheléseket – egy hétvégén van, hogy három-négy koncertet adunk –, az irodám mellett kialakítottam egy edzőtermet, ahol heti rendszerességgel tréningezek. De gyorsan hozzáteszem, nem örömből, hanem kényszerből. Hozzám a technikai sportok állnak közel, szeretem nézni, művelni, azzal a gondolattal is kacérkodtam, hogy elindulok a Bamako ralin motorral, de iszonyatos felkészülés kell hozzá, hogy fizikálisan bírjam.
Vannak holtpontok? Volt már, hogy azt érezted, legszívesebben elhajítanád a dobverőt?
Volt már rá példa. Hogy csak egyet említsek: régebben egy Főnix Aréna-koncerten azt éreztem, nem fog lemenni az utolsó három dal, mert annyira begörcsölt a kezem. Utólag bevallhatom, nem is játszottam el úgy, ahogy kellett volna. De ez leginkább fejben dől el, na meg ahogy a sportban, a stratégiát is fel kell építeni. Fiatalon sokkal inkább elvitt a hév, jobban el is fogytam a végére, mint manapság, nem osztottam be az energiámat. Ma már tudom magam annyira kontrollálni, hogy a koncert végére is meglegyen az erőnlét, meglegyen az a lendület, ami az elején. Az sem mindegy, hol játszunk, más egy szabadtéri koncert és más egy csarnokban, vagy egy oxigénhiányos klubban. Vannak az országban olyan 400-800 fős klubok, ahol hamar bepárásodik és elfogy a levegő. Ezeken a helyeken sokkal megterhelőbb játszani, hamarabb el lehet fogyni fizikailag, mint egy nyári szabadtéri fesztiválon. A nemrég megszűnt Roncsbárban például komoly légtechnikát vonultattunk fel, koncert közben folyamatosan cseréltük a levegőt. De az sem mindegy, milyen a hőmérséklet. Volt, hogy szilveszterkor Debrecenben -14 fokban játszottunk, Dombi Tibi barátom konkrétan perzselővel melegítette a hátam, elöl viszont deres lett a pólóm, elmerevedtek a végtagok. Ezeket a változó körülményeket meg kell tanulni kezelni, ezt pedig fejben lehet megoldani, illetve évek rutinjával.
A dobosok speciális helyzetben vannak, kezüket és lábukat is terhelik. Melyik fárad el előbb?
Volt, hogy a kezem görcsölt be, volt, hogy a vádlim. A test jelzi, hogy nem lesz jó, ilyenkor másképp fogom az ütőt, másképp tartom a lábam a pedálokon. Lehet, furcsán hangzik, de az, hogy mennyire fáradsz el egy koncerten, függ attól is, hogy milyen akusztikai környezetben vagy: milyen a technikai háttér, milyen minőségben hallod magad, milyen a felszerelésed. Ha például rosszul hallom magam a monitorrendszeren, nagyobb erővel kell ütnöm a dobot. Ezek mind kihatnak a fizikai teljesítményre.
Az étkezésre mennyire kell figyelned?
Imádok enni, imádom az ízeket, legjobban a tésztaféléket szeretem, de nagyjából két éve elhagytam, ahogy a kenyeret is. A Keto-diétát csinálom, húst és zöldséget eszem, illetve gyümölcsöt, azóta sokkal jobb is a közérzetem. Ebben a korban figyelnem kell a kalóriákra, de ez nem nagyon sikerül, pedig lenne mit leadni.
Említetted a DVSC ikonját, Dombi Tibit, akiről köztudott, megszállott futó. Rá tudna venni egy félmaratonra?
Kizárt. Róla tudjuk, ha nem úgy csinálsz valamit, ahogy ő szeretné, a mosolygós srác átmegy ördögbe – vele sportolni amatőr szinten lehetetlen. Nem is szokott hívni futni, tudja azt is, hogy nem mennék. A párja viszont szokott nekem tanácsokat adni, jártam hozzá fitneszedzésekre, ma már önállóan végzem a gyakorlatokat.
Honnan a vonzódás a salakmotorhoz?
Már gyerekként megcsapott a ricinus illata. Arra már nem emlékszem, ki vitt ki először a Gázvezeték utcai oválra, de ha jól tudom, egy augusztus 20-i verseny volt. Abban az időben Adorján Zoli és Hajdú Zoli tolta, onnantól szeretem a salakmotort, amit nagyon őszinte sportnak tartok. Büszke vagyok arra, hogy baráti a kapcsolatom Adorján Zolival – a motorjaimat is ő szokta szervizelni –, illetve arra, hogy saját kezével épített nekem egy salakmotort. Mindig is érdekeltek a technikai sportok, illetve a motorok, a motorozás, az alapszakmám is autószerelő.
Az Adorján építette motort kipróbáltad pályán, köröztél már a debreceni oválon?
Körbe már vittek a pályán, én magam egyedül még nem vezettem, de dédelgetett álmom, hogy megtanuljam megülni a gépet, ez idő hiányában eddig még nem jött össze. Zoli fia csábítgat a Supermoto felé, ott meg lehetne tanulni csúsztatva kanyarodni, és ha jól megy, lehetne menni a salakra. Viszont van bennem némi félsz, ugyanis a kezem és a lábam munkaeszköz, egy esetleges sérülés kihatással lenne a koncertekre. De a saját tempómban, az élmény kedvéért, a magam szórakoztatására szeretnék egyedül körözni. Versenyezni nem, mert ismerve magam, leszállna a köd és képes lennék magam odaverni.
Ha már motor. A rockerekhez párosítják a Harley Davidsont…
Volt időszak, mikor megtetszett a Harley Davidson Night, amiről azt mondják, nem chopper, de nekem bőven az. Nem tartom jó motornak, egyenes szakaszon jól megy, de kanyarodni nehézkes vele. Szerintem a Ducati ebben a műfajban jobbat épített, mégpedig a Diavelt. Egyébként sem az én világom a felhúzott kormány, hátradőlök és pöfögök, bandázok. A túramotorokat szeretem, de a speed motorok is érdekelnek. Előbbi megy is, kényelmes is, bírja a csuklóm, könyököm. Egy nap alatt akár 1000 kilométert is le tudok vezetni, kisebb pihenőkkel. Sokan láthattak már Debrecenben robogón, ami szerintem városi környezetben praktikus jármű. Vannak, akik nem értik, mondván, ez nem rockeres, de én nagyon élvezem. Egy szál pólóban felülhetek rá, pillanatok alatt „A-ból B-be” jutok, nem kell ülnöm a kocsiban a dugóban, közben pedig motorosélménnyel is gazdagodom. Régebben hidegben, csúszós úton is elővettem, de a kor előrehaladtával már 12 fok alatt nem tolom ki a garázsból.
Mikor túráztál utoljára?
Volt év, mikor három-négy túrán is részt vettem, de a tavalyi kimaradt, pedig kettő is be volt tervezve. Sajnos a sűrű program miatt mindkettőt le kellett mondanom, de megfogadtam, hogy idén mindenképpen bepótolom.
A technikai sportok mellett van olyan sportág, amit megnézel?
Az NFL-t szoktam követni, annál is inkább, mivel Dombi Tibinél minden hétvégén meccseket szoktunk nézni egy baráti társasággal, bár én közel sem konyítok annyit hozzá, mint a többiek. Viszont én kezdtem el leghamarabb nézni az amerikai focit és ismertettem meg azt a sportágat a srácokkal. Nem mindig tudom nézni, de az elődöntőt és a Super Bowl-t ki nem hagynám. Nem mondanám, hogy nagy sportrajongó vagyok, azonban alkalmanként a focit és a kézilabdát is követem, leginkább a magyarok meccseit. Kilátogattam a női kézilabda Európa-bajnokságra, nagyon büszke vagyok lányainkra. A Nagyerdei Stadionba is ki szoktam menni, főleg, mikor Dombi Tibi irányítja a csapatot.
Mik a tervek 2025-re?
Februárban kezdődik a Kincsvadászok következő évadának felvétele. Egy-egy adást vissza szoktam nézni, látom magamon a fáradtságot. Kértem a csatornát, hogy idén turné közben – ez is februárban indul – ha lehet, ne legyen forgatás, de ez nem jött össze. Mindeközben az új szórakozóhelyemet is szeretném megnyitni, az egykori Leveles csárda helyén a Csinibabát, a tervek szerint márciusban fogadhatjuk az első vendégeket. Az új dalok írásának is nekilátunk, májusban lemezre vesszük, szóval intenzív lesz ez az időszak. Ezért is kell megfelelő fizikális állapotban lennem, ilyenkor sokat vagyok Pesten, veszek kondibérletet és heti két alkalommal gyúrok.
Mit vársz az évtől?
Mindig azt mondom, kicsit visszaveszek, aztán kétszer annyit teszek rá, így ezt most nem mondom. Nagyon nehéz volt a 2024, de eredményes. Azt várom az új esztendőtől, hogy legalább annyira legyen sikeres, mint az előző, de azért lehetne könnyebb. Folytatom a munkát, azon leszek, hogy céljaimat megvalósítsam, úgy vélem, jó úton járok. Vannak rövid és hosszútávú terveim, de nem fogom magam megróni, ha valami nem jön össze. Próbálom a sikereket úgy megélni, hogy élvezzem annak gyümölcsét, az a lényeg, hogy jól érezzem magam – máskülönben lehetek sikeres, gazdag, de nem leszek boldog.
A Tankcsapda rajongók mikor láthatják az együttest Debrecenben?
Szokás szerint a Campus Fesztiválon, illetve év végén a Főnix Arénában, de most a tavaszi turnéra és az új lemezre koncentrálunk. Velem pedig, ha nem ütközik koncerttel és itthon vagyok, a salakmotorversenyeken találkozhatnak.
Fotó: Fejes Tamás/magánarchívum
