Remekül indítottad a 2018-as esztendőt, hiszen Győrben megnyerted az országos rangsorversenyt. Hogyan tudnád összefoglalni a viadalt?
Tavaly is megnyertem ezt a versenyt, így számítottam a sikerre, de mindig csak a következő mérkőzésre összpontosítottam. Az idei megmérettetésnek az volt a különlegessége, hogy összevonták a felnőtt és a junior mezőnyt. Az első körben egy olyan lány várt rám, akivel eddig még nem találkoztam. Kellett egy kis idő, mire megismertem a technikáját, ám ezt követően két vazarival múltam felül. A folytatásban egy leányvári versenyzővel csaptam össze. Sokat küzdöttünk már egymás ellen, de mindig én diadalmaskodtam, szerencsére ez a jó sorozat Győrben sem szakadt meg. Az elődöntőben egy kaposvári cselgáncsozóval vívtam nagyon hosszú meccset, a ráadásban tudtam egy vazarit végrehajtani, ezzel jutottam a döntőbe, de nagyon elfáradtam. Nagyon sok időm nem maradt a pihenésre, hiszen kb. 15 perc múlva már a finálé következett. Az aranyéremért egy újpesti versenyzővel mértem össze az erőmet. A csata egy percig sem tartott, földharcban múltam felül.
Ezt a sikert hova helyeznéd a karrieredben?
A középmezőnyben lenne a helye, az ob-címeket tenném a „legmagasabb polcra”. Országos bajnokságon négyszer győzedelmeskedtem, tavaly a felnőttek között ezüstérmet szereztem, ez is egy szépen csillogó érem. 2015-ben és 2017-ben Európa-bajnokságon szerepeltem, de a dobogóra nem tudtam felállni.
Egy-egy verseny előtt mennyire figyeled a sorsolást?
Általában itthon megnézem, kik szerepelnek az ágamon, gyakran ki lehet következtetni, az egyes meccseken ki számít esélyesnek, de olykor borul a papírforma. Külföldön általában nem foglalkozom a sorsolással, általában aznap reggel kérdezem meg, ki lesz az ellenfelem, így legalább nem bízom el magam, ha esetleg gyengébb cselgáncsozót sodort az utamba a sors.
A fogyasztással mennyire bajlódsz?
Általában három kilogrammot kell „ledobnom”, amit már-már rutinból megoldok, az évek alatt megtanultam, a szervezetem mire hogyan reagál. Ez a három kiló abból a szempontból sem sok, hogy a fiúknál akad olyan versenyző, akinek tíztől kell megszabadulnia.
Egy-egy tréning mennyire fárasztó?
Ha a földharcot gyakoroljuk, fél kiló is lemegy rólam. Nyilván fárasztóak az edzések, de az évek alatt már hozzászoktam, és gyakran jól is esik ez a fáradtság.
A mostani súlycsoportod a 63 kg, ezt véglegesnek nevezhetjük?
Igen. Magyarországon ez a súlycsoport nem olyan sűrű, egy-két kiemelkedő judós van, akikkel nagyokat lehet küzdeni. Jelenleg Polyák Krisztina ennek a kategóriának a legjobbja itthon.
Hogyan alakul az idei éved a versenyek szempontjából?
Már a hétvégén Somogyszobon indulok a győrihez hasonló viadalon, márciusban pedig a felnőtt és a junior országos bajnokságot rendezik meg. Áprilisban az Európa-kupák kezdődnek, míg az ősszel reményeim szerint részt vehetek az U23-as Európa-bajnokságon, amelynek Budapest ad otthon. Ugyan még junior vagyok, szeretném megszerezni a kvalifikációt, és a kontinensviadalon pedig szeretnék elcsípni pár meccset.
Miért esett erre a sportágra a választásod?
Anyukám ötévesen vitt el egy edzésre, és egyből megtetszett a cselgáncs, amely egy meglehetősen komplex mozgásforma. Eleinte az úszással párhuzamosan cselgáncsoztam. Elég hiperaktív gyerek voltam, óvodásként mindig csináltam valami rosszat, így a fölösleges energiámat az edzéseken vezethettem le.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Technikásnak tartom magam, ez a legfőbb erősségem. Állóképesség tekintetében lehet fejlődnöm, illetve le kell vetkőznöm a túlzott izgalmat, ami elsősorban a nemzetközi versenyeken jön elő. Korábban sportpszichológus is segített, hasznos praktikákat mutatott, amely csökkenti a feszültséget.
Gyakori a cselgáncsban a szabálymódosítás. Ez mennyire zavaró?
A nemzetközi szövetség azt szeretné, ha népszerűbb lenne a sportág, és minél többen követnék figyelemmel az eseményeket. Akciódúsabbá kívánják változtatni a cselgáncsot, nem azt akarják, hogy az intéseken múljon a meccsek kimenetele. Szerintem nincs probléma a változtatásokkal, jó irányba halad a judo.
Idén érettségizel. Hol szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?
A műszaki kar a célom, építészmérnök szeretnék lenni. Az érettségitől nem igazán tartok, úgy tekintek rá, mint ha egy egyszerű dolgozat lenne. Talán ez azzal is magyarázható, hogy sportolóként egy átlagemberhez képest sokkal több akadályt küzdöttem már le.
Ha nem cselgáncsozol, mivel töltődsz fel?
Próbálok minél többet aludni. A viccet félretéve a családommal és a barátaimmal különböző programokat szervezünk, fürdőbe megyünk vagy túrázunk.
B.Á.