Hogyan telnek a napjai mostanság? Mivel tölti a szabadidejét?
Nyugdíjas vagyok, ez bizonyos határig meghatározza a programomat, ráadásul már két lányunk sem velünk lakik, önálló életük van, de jól is van ez így. Ez az életforma természetesen nem jelenti azt, hogy napjaim ne lennének változatosak, teendőm van bőven. A sport továbbra is életem fontos része, kétféle formában is. Edzőként is tevékenykedek, és heti 3-4 alkalommal sportolok, persze csak egészségügyi célból. Lányaink, unokáink gyakran vannak itthon, így ez is sok örömteli pillanatot ad. Egy szokatlan hobbink a solymászat, férjemmel együtt járunk madarainkat repíteni és vadászni, az őszi-téli időszakban. Az olvasás is mindennapjaim része. Egyszóval, nem unatkozom.
Mennyire szakadt el az atlétikától? A tévében figyelemmel követi a világversenyeket?
Egyáltalán nem szakadtam el az atlétikától. Számos sportesemény érdekel, természetesen továbbra is a legizgalmasabb számomra az atlétika. Az újságok, a TV és az internet bőséges és könnyen hozzáférhető lehetőséget ad a sportesemények, valamint az eredmények követéséhez. Itthoni versenyeken gyakran közreműködök versenybíróként. Egy lelkes csapatban bonyolítjuk az Oxigén Kupa hatfordulós téli erdei futóversenyét. A világversenyek különösen érdekesek és izgalmasak, távfutó számai valódi csemegék. A nagy pénzdíjas megmérettetéseken ritmusfutó „nyulak” futnak elől a táv nagy részében, így ezek nem igazi versenyek, bár kitűnő eredményeket érnek el a futók. A világversenyeken, olimpia, világbajnokság, Európa-bajnokság, nincs „nyulazás” ezért ezek igazi versenyek. Emlékeztetnek azokra a viadalokra, amiket még az én korcsoportom futott. Akkor még tilos volt felvezető embereket futtatni.
Térjünk vissza az edzősködésre. Kikkel foglalkozik?
Igen, mint említettem, van néhány tanítványunk. Tavaly ősszel került hozzánk Juhász Balázs egyetemi hallgató, fő száma a 3000 m-es akadályfutás. Továbbá, Dr. Aradi Bernadett matematikus és Dr. Gutema Emánuel idegsebész edzéseit is mi irányítjuk. A felsorolt három atléta mindegyike volt már magyar válogatott. Igaz, Juhász Balázs még előző edzőjénél érte el színvonalas eredményeit. Egyik korábbi tanítványunk éppen a közelmúltban jelentkezett, hogy tanulmányai miatt abbamaradt sportolását folytatni szeretné. A többes számot az indokolja, hogy az edzői munkát férjemmel, Aradi Jánossal együtt végezzük, az megy ki edzést tartani, aki jobban ráér, bár igen sokszor mindketten ott vagyunk. Az edzésterveket együtt tervezzük. Megjegyzem, edzői munkánkért fizetést nem kapunk. Egyébként tehetségek mindig vannak, csak nem mindig találnak rá a futásra. Gyakran más sportágban hasznosítják kivételes állóképességüket, vagy ami sokkal rosszabb, nem is sportolnak komolyan. Sok tehetség elkallódik, vagy elkedvetlenedik. A fiatalkori korcsoportos bajnokságok, köztük világversenyek, nem tesznek jót a sportnak. Rendkívül tehetséges fiatalokat egy-egy bajnoki cím érdekében, vagy világversenyen való részvételért már korán túlterhelnek, ami ugyan egészségügyi károsodást legtöbbször nem okoz, de nem használ a felnőttkori eredményeknek, persze kivételek vannak. Úgy tudom, ilyen okok miatt meg is szűnt a világbajnokság az ifjúsági atléták számára.
Hogyan lett Önből atléta?
Hajdúböszörményben születtem, már kisiskolás koromban észre lehetett venni, hogy elég kitartó vagyok futásban, legtöbbször én nyertem a kiütőst vagy az árokugrós fogócskát. Testnevelő tanárnőm, Lovas Antalné elvitt a középiskolás bajnokságra Debrecenbe. Ezen a versenyen figyelt fel rám Kováts Györgyné testnevelő és atlétaedző. Ő beszélt rá a futásra, vele kezdtem el az edzéseket. Semmilyen más sportágat nem csináltam versenyszerűen.
Több távon is indult (400, 800, 1500 és 3000 méter). Melyiket szerette a legjobban?
Valóban, ezeken a távokon nyertem magyar bajnokságot, és válogatott is voltam. Többször futottam a 4×400-as váltóban is, válogatott viadalokon. Mindegyiket szerettem, de talán nem egyszerre. Nemzetközi szempontból legjobb eredményemet 800 méteren értem el, 2:00.5-t futottam. Ezzel az idővel tizedik voltam 1975-ben a világranglistán, és ez 28 évig volt magyar rekord. Még most is ötvenen belül lennék ezzel az eredménnyel a világranglistán, pedig azóta eltelt több mint 40 év. Ahogy teltek sportpályafutásom évei, mind gyakrabban indultam hosszabb távú versenyeken. Ezért változott az, hogy melyik táv éppen a kedvencem. Megjegyzem, 400 m gáton 1973-ban én futottam a hazai alapcsúcsot, mely négy évig fenn állt. Összesen 12 alkalommal futottam magyar rekordot, a fenti távokon, 400 méteren pedig ifjúsági rekordot. Pályán a 800 m-t szerettem a legjobban, később a 3000 m-t. Nagyon kedveltem még a mezei futóversenyeket, ezen is voltam négyszer bajnok, de akkor még 3000 majd 4000 méter volt a táv a mostani 6000 méter helyett.
Gondolom karrierje egyik fénypontja az olimpia részvétel volt. Hogyan emlékszik vissza az 1976-os játékokra?
Az olimpiai részvétel óriási élmény volt, kellemes emlékek és szomorúság is fűz hozzá. Igen jó formában voltam, mikor kiutaztunk a montreali olimpiára. Előző héten, 1500 m-en magyar rekordot futottam. A baj ott tartózkodásunk második hetében kezdődött. Megfáztam, torokgyulladást kaptam, de ezzel nem voltam egyedül. Az olimpiai falu, mely két hatalmas piramis alakú épület volt, nagyon le volt hűtve. A légkondicionáló teljes intenzitással működött éjjel-nappal. Szobánkban 17 fok volt, kint pedig 35 fokos párás meleg. Így nehéz volt úgy öltözni, hogy éppen jó legyen. Ha lementem ebédelni, egy kánikulai melegből léptem be egy hideg étterembe, majd ha visszamentem ugyanez történt ismét. Nem véletlen, hogy a magyar sport egyik leggyengébb olimpiája volt a montreali. Sokan hozzám hasonlóan megbetegedtek. Én egyébként arra számítottam, hogy legalább elődöntőt fogok futni. A sikertelenség ellenére az olimpia egyedülálló élményt adott. Nem csodálom, hogy az olimpiai részvétel minden sportoló álma.
Hazai versenyeken halmozta az aranyérmeket, ám a legrangosabb világversenyeken nem tudott érmet szerezni. Mindent összevetve elégedett a pályafutásával?
Összesen tizenhét felnőtt magyar bajnokságot nyertem fedett pályán és szabadtéren. Nyertem ezen kívül korcsoportos bajnoki címeket. Sok nemzetközi versenyen is az élen végeztem, válogatott viadalokon és meghívásos versenyeken is, de világversenyen nem voltam dobogós. A római Universiadén negyedik lettem 800 m-en és hatodik lettem 1500 m-en. 29 alkalommal szerepeltem a magyar válogatottban, sokszor több számban. Legnagyobb sajnálatomra akkor még nem volt hölgyek számára akadályfutás, azt gondolom, hogy azon is eredményes lettem volna. Nem keresek kifogásokat, de meg kell jegyeznem, hogy pályafutásom legjobb évei arra az időszakra estek, amikor a legintenzívebben doppingolt a világ élvonalának távfutó társadalma, elsősorban a nők. Olyan atléták, akiket évekig megelőztem, hirtelen megizmosodtak és igen jelentőset javultak, sokszor nem is fiatalon. Én soha nem doppingoltam, bár eredményeim miatt mindig gyanakodtak rám, ezért a legtöbb versenyemen elvittek doppingkontrolra. Szinte vadásztak rám. Persze a tesztek minden esetben negatív eredménnyel zárultak. Mindent összevetve lehetett volna jobb, de nem volt rossz.
Nyugodtan kijelenthetjük, igazi atlétacsaládban éli a mindennapjait.
Igen, családunkban a sport, az atlétika mindig fontos volt. Két lányunkat is így neveltük, bár nem tettük kötelezővé a sportot. Lányaink eredményesen versenyeztek rövidpályás gyorskorcsolyában. Mindketten többször nyertek diákolimpiát. Nagyobbik lányunk, Borbála, utánpótlás válogatott kerettag volt, de orvosegyetemi tanulmányai miatt később már nem sportolt nagyon intenzíven. Atlétikában fiatalabb lányunk, Bernadett, nyert felnőtt magyar bajnokságot és szerepelt a magyar válogatottban, csapat Eb-versenyen. Családunk 20 magyar bajnoki címet szerzett, férjem kétszer nyert 800 méteren, kisebbik lányunk egyszer, szintén 800 méteren, én pedig 17-et, mint már említettem. Megjegyzem, apósom is válogatott középtávfutó volt. Mindkét lányunk színvonalasan műveli hivatását, egyik orvos, másik matematikus, de a sport, még mindig mindennapos tevékenységük rendszeres része, most már főleg egészségügyi célból.
Egy-egy családi összejövetel során mennyire tudják magukat elvonatkoztatni ettől a sportágtól?
A sport mindig fontos számunkra, és beszélünk is róla sokat, de nem biztos, hogy szóba kerül egy családi ebéd során. Mindez az adott helyzettől függ. Ha van valamilyen fontos verseny, természetesen beszélünk róla, vagy foglalkozunk gondolatban is vele. A sport mindennapjaink része, de nem egyetlen érdeklődési területünk. Talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy nem vagyunk a sport rabjai. A sport, az egyetemes emberi kultúra része, melynek alapjait az emberi evolúció képezi. Az aerob fizikai aktivitás tett emberré minket. A sportot, a mozgást, a fizikai aktivitást ezért mindenki ösztönösen szereti, még ha sokszor nem is tud róla.
B.Á.