A Puskás Akadémia ellen eddig teljesen pozitív a bajnoki mérlegünk, tavaly a Magyar Kupa első összecsapásán szenvedtünk tőlük vereséget. A Felcsútiak bár nem szerepelnek jól idén, csak három győzelmet szereztek, viszont olyan csapatokat győztek le, mint a Videoton, Honvéd és az előző fordulóban a Ferencváros. Együttesünk jó formában van, ezt bizonyítja a hárommeccses veretlenségi sorozat. Előzetesen nehéz mérkőzésre, de többgólos debreceni győzelemre számítottam.
Szerintem nagyobb iramban kezdtük a mérkőzést, mint a Paks ellenit, az első perctől magunkhoz ragadtuk a játék irányítását, rákényszerítettük akaratunkat a Puskásra, sok támadást vezettünk, komoly helyzeteket dolgoztunk ki. Ami szembetűnő volt, az a passzaink gyorsasága és pontossága, pillanatok alatt a vendégek kapuja elé értünk. Az első játékrészben az volt a kérdés, mikor szerezzük meg a vezetést, erre jó félórát kellett várni, Tőzsér szabadrúgása után Kinyik önzetlenül továbbított Könyveshez, akinek nem volt nehéz dolga, közelről a kapuba lőtte a labdát. Az első 45 perc egyértelműen a miénk volt, fölényben játszottunk, lendületesen és agresszívan futballoztunk, sok volt a labda nélküli mozgás, a védekezésünk is rendben volt. Viszont a helyzetkihasználással továbbra is hadilábon állunk, a befejezéseknél nincs meg a kellő higgadtság, rossz döntések születnek. A helyzeteink alapján, akár 3-4 gólos előnyre tehettünk volna szert, amivel véleményem szerint le is zárhattuk volna a mérkőzést.
Szünet után feljebb lépett a Puskás, nyomást helyezett ránk, nem tudtunk labdát szerezni, időnként kontrákkal próbálkoztunk, ezek viszont magukban hordozták egy újabb gól lehetőségét, de a vendégeknek sikerült egyenlíteniük, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után. Nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltunk, visszavettük a játék irányítását, a felcsúti térfélen tartottuk a labdát, helyzeteket dolgoztunk ki. Herczeg András, mint oly sokszor, ismét tökéletesen nyúlt bele a mérkőzésbe, pályára küldte Avdijajt, aki gyorsan meghálálta vezetőedzőnk bizalmát, második labdaérintéséből megszerezte a vezető találatot, ami a győzelmet is jelentette. Még Bódi növelhette volna az előnyt, de nem tudott túljárni a rutinos, a mérkőzésen bravúrokat bemutató Danilovic eszén. Talán, ha a hosszú felsőbe lövi, vagy visszahúzza a rövidbe megszületik a harmadig gólunk, de ezt már sose tudjuk meg.
Összességében teljesem megérdemelt a győzelmünk, már a múltkor is mondtam, az a csapat nyeri meg legtöbbször a mérkőzést, amelyik többet tesz érte és mi többet tettünk ezért. A 90 perc java részében mi játszottunk fölényben, bár a Puskás többet birtokolta a labdát, a második félidő elejét leszámítva mi irányítottuk a játékot, több és veszélyesebb helyzeteink voltak. Nagy Sanyi most is magabiztosan oldotta meg feladatát, a védelmünk is stabil volt, igaz, az egyenlítő találatnál kicsit elméláztak. A középpályások nagy mezőnymunkát végeztek, sokat futottak, jól mozogtak be üres területekbe, kiemelném Tőzsér játékát, nagyon jól mozgatta a csapatot, tökéletesen végezte el a szögleteket és szabadrúgásokat. A támadóinktól továbbra is hiányolom a gólokat, igaz, Könyves most betalált, de ha a helyzeteiket jobban kihasználnák, sokkal több találatnál tartanának.
A héten két idegenbeli mérkőzés vár a csapatra, szerdán a Magyar Kupában lépnek pályára Teskándon, a továbbjutás természetesen kötelező, szombaton pedig a Mezőkövesd otthonába látogatnak. Ha az utóbbi idők formáját, játékát át tudják menteni a hétvégi mérkőzésre, a helyzetkihasználás javul, ismét megszerezhetjük a három pontot.
