Kiemelkedően sikeres, országos viszonylatban is egyedülálló sikereket értek el a DEAC csapatai a mögöttünk hagyott szezonban. A visszatekintés jegyében részletezzük kicsit ezeket! Voltak-e meglepő sikerek, sikerült-e jelentősen meghaladni az előzetes várakozásokat? Mi volt az alapja annak, hogy négy szakosztály csapata is felsőbb osztályban folytathatja szereplését a következő évadban?
Kovács Marianna: Az elmúlt szezon sikereit nem meglepetésként éltük meg, hiszen valamennyi csapatunknál kitűzött cél volt a feljutás és az együttesek komolyan készültek erre. Minden siker hátterében komoly és szisztematikus szakmai munka áll. Egyedüli meglepetésként talán futsal-csapatunk élvonalba kerülését említhetném, hiszen a gárda fiatal átlagéletkora és összetétele a szezonkezdetkor nem hordozta magában a feljutás tényleges esélyét, ez inkább távlati, kétéves terv volt az ő esetükben. A szezon második felében azonban komoly fejlődés történt, jól erősítettek , attól függetlenül is, hogy nem igazoltunk sztárjátékosokat, inkább a saját utánpótlásunkra hagyatkozva kívántuk megalapozni az eredményesebb szereplést. Bár korábban volt NB1-es futsal csapatunk, de ez egy jobb szellemiségű társaság. A jó légkör, az összetartás akár az NB1-ben is továbblendítheti a fiúkat a nehéz pillanatokban, még a jegyzettebb, komolyabb riválisok ellen is. Ami a többi szakosztályt illeti, a kosárlabdát emelném ki, az első osztályba kerülés egy rendkívül komoly kihívásnak ígérkezett. Az ő esetükben már két éve készültünk erre, tavaly is egy hajszálnyival csúsztunk le, így a holtszezont már eltökélten azzal a célkitűzéssel kezdtük el, hogy sikerüljön a feljutás. Bár közel sem ment minden zökkenőmentesen, hiszen voltak játékosállományt és edzőt érintő változások a szezon közben, végül elértük a hőn áhított célt. A kézilabda esetén szintén tudatos tervezés hozadéka volt az NB1/B-be való feljutás.
Pöszmet Tibor: Ami pedig a labdarúgó szakosztályt illeti, az előző szezonban a középmezőnyben helyezkedtünk el, akkor több hátráltató tényező nehezítette a DEAC dolgát, most ezekből a fordulópontokból sikeresen tudtunk kijönni. Amit érdemes kiemelni, hogy magasan az egyik legfiatalabb átlagéletkorral rendelkező csapatként vívtuk ki a feljutást. Kiemelkedően teljesített a DASE gárdája is, mely szintén a Debreceni Egyetem kötelékében, annak támogatásával működik. Több riválisunk is komoly anyagi áldozatokat hozva tűzte ki céljául a feljutást. Ezzel szemben a DEAC és DASE csapatai abban a vonatkozásban is egyedülállónak bizonyultak, hogy a játékosok nem kaptak fix juttatásokat, mérkőzéspénzeket sem (ösztöndíjakat természetesen igen). Így kijelenthető, elsősorban a győzelem, a sikeréhség és a kitűzött cél megvalósítása motiválta őket. Bár a szerencsés csillagzat sem volt mellékes, hiszen egy kiemelkedő Körmendet sikerült legyűrnünk a feljutásért vívott párharc során. Kiemelném még Sáfár László vezetőedző rendkívül tudatos és precíz szakmai munkáját is, mely elengedhetetlen kelléke volt a sikernek, úgy vélem, az ő tevékenysége városi és regionális szinten is abszolút kiemelkedő és példaértékű. Neki mindenképp kulcsszerepe volt abban, hogy megalapozza a csapat mentalitását.
KM: Az egyetem DEAC-os évzáró rendezvényén Sáfár László meg is kapta az „év edzője” díjat. Ez mindenképp pozitív elismerés, minket pedig jóleső érzéssel tölt el. A Debreceni Egyetem támogatása egyébként is rengeteget jelent a mindennapjaink szempontjából – mind anyagi, mind infrastrukturális értelemben, ugyanakkor egyfajta kihívásként is tekinthetünk rá, hiszen teljesen máshogy kell éljük a sportéletünket, mint egy átlagos klubnak. Van egy etikai kódexünk, amelynek minden esetben meg kell felelnünk. Azonban elmúlt 5-6 éves sporttámogatási időszakban sikerült egy olyan felelősségteljes szakmai gárda kialakítása, melynek köszönhetően mindez nem jelent gondot. A mostani sikereinket elsősorban ebben az 5-6 éves intervallumban sikerült megalapoznunk, igyekeztünk ugyanis minden anyagi lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy sportszakmai munkává alakítsuk, és tényleges előrelépéseink legyenek minden területen. Komoly szponzori bázis és támogatások szükségesek ahhoz, hogy élvonalbeli szakosztályok, és ilyen nagyszámú csapat működtetését vállalni tudjuk. Ebben továbbra is csak a Debreceni Egyetem támogató és mindenben segítő szerepét tudom hangsúlyozni, mellyel egyben az elmúlt évek szakmai munkáját ismerték el.
PT: Abban mindenképp megerősíthetem, hogy egyetemünk sportsikerei országos szinten is egyedülállóak, viszont többek között a most zajló felkészülés során is azt érzékelem, hogy megvannak a lehetőségeink arra, hogy stabilizáljuk ezt a szereplést, illetve további sikereket érjünk el. Meg kell ragadnunk ezeket a lehetőségeket, nyilván ez egyfajta felelősség, de folyamatosan megnyíló kapukat tapasztalunk, a befektetett munka is megtérül, ez pedig egy rendkívül fontos dolog, elvégre a pozitív visszaigazolás és a gyümölcsöző munka elismerése mindig jót tesz egy csapat, egy ilyen szintű bázis működésének. Álmomban sem gondoltam volna például korábban arra, hogy míg az előző években csak jelképes ösztöndíjért tudtunk játékosokat igazolni, ám ennek ellenére most olyan tehetségek leigazolására lesz lehetőségünk, akik felsőbb osztályokban bizonyítottak és igen komoly játékos múlttal- vagy akár jövővel rendelkeznek. Mindent összevetve, nagyjából nyolcvan játékossal tárgyaltunk a közelmúltban és sikerült megtaláltunk azt a réteget, akiket nem a pillanatnyi pénz motivált a választásban, így tökéletesen integrálhatjuk majd őket csapatunk és közösségünk szellemiségébe. A szombati kerethirdetésig konkrétumokat nem szeretnék elárulni. De Balogh Krisztián érkezését gyakorlatilag már elkönyvelhetjük, ő tavaly az NBII-es Balmazújváros tagja volt.
Múlthéten egyetemi kosárlabda Európa-bajnokságon vett részt a Debreceni Egyetem csapata, mely hazai fronton kiemelkedő eredménnyel zárt a holtszezonban. 10. helyet sikerült elérniük, hogy értékelhető ez a teljesítmény? Milyen újdonságokról lehet beszámolni az elmúlt időszakra vonatkozóan?
KM: MEFOB bajnoki címünk előzetesen talán jobb helyezésre predesztinálta volna a csapatot, ám a sorsolás szeszélyeinek is köszönhetően nem sikerült előkelőbb helyezést elérni. Ezzel együtt fontos kiemelnünk, hogy a nemzetközi mezőny rendkívül erős, így mindenképp büszkék lehetünk erre az eredményre.
PT: A labdarúgó-szakosztálynál történt egy változás, az elmúlt fél évben nyitottunk a strandlabdarúgás irányába. Jelentős erősítést is elkönyvelhettünk, ugyanis egy kétszeres világbajnok edzőt sikerült igazolnunk Luis Escobar személyében, aki egész utánpótlást felölelően irányította a szakmai munkát, ezzel megalapozva regionális-központi szerepét. Felnőtt csapatunk fiatal játékosokból áll, az átlagéletkor húsz év körüli, jelenleg a hatodik helyen állunk, amely azért rendkívüli, mert előttünk nagyon komoly szintű, profi csapatok vannak (többek között az arab válogatottakkal felálló Siófok, a BL-szereplő Gyöngyös, a szintén válogatottakkal teletűzdelt Szeged személyében). Tudatos munkával sikerült idáig eljutnunk, ám úgy vélem, ebben a továbbiakban is sok lehetőségünk van, szeretnénk ezeket is minél hatékonyabban kihasználni. Regionális strandlabdarúgó-központtá való előlépésünk mellett a nagypályás edzések egy részét is át tudjuk vinni egy speciális közegbe, a homokba, amely komoly pluszokat hordozhat magában, akár a fizikai, akár a technikai felkészítésre és fejlesztésre gondolunk.
Múlthéten ismét megrendezésre került a Campus Sportfesztivál. Rengeteg fiatal vett részt az eseményen, minek köszönhető ez a széles tömegek megmozgatására képes eredményesség? Mik a tervek ezzel kapcsolatban a jövőben?
PT: Idén 9. alkalommal szerveztük meg a Campus Sportfesztivált. Az Egyetemi Sportszövetséggel és a Magyar Labdarúgó Szövetséggel való együttműködésen felül a Campus Fesztivál vizén evezve sikerült odáig eljutnunk, hogy több, mint ezer hallgató vett részt az idei rendezvényen. 51 intézményből, köztük a határon túlról is érkeztek sokan, illetve újdonságként hatott, hogy idén először a Debreceni Egyetem külföldi hallgatói is részt vettek az eseményen. Fontos feladat a jövőben, hogy nemzetközi kapcsolatok építésével külföldi hallgatókat is beemeljünk, beépítsünk egyesületünk működésébe. Ahogy a labdarúgó szakosztálynál már vannak külföldi játékosaink, egyikük az izraeli első-osztályban futballozott. A szervező bizottsággal azon vagyunk, hogy minél színvonalasabb kereteket teremtsünk a rendezvénynek. Nem cél, hogy a sportágak számát jelentősen megnöveljük, de lesznek új sportágak, illetve szeretnénk nyitni a lányok, hogy ők is minél nagyobb számban képviseltethessék magukat. Mindemellett az esti kísérőrendezvényeket szintén szeretnénk színesebbé, sokrétűbbé tenni.
A Sporttudományi Koordinációs Intézet több rendkívüli eseményt is szervezett az elmúlt időszakban. Tavaly ősszel kézilabda kapus konferencia került megrendezésre, a múlt hónapban pedig közös kapus konferenciára került sor. Honnan jött az ötlet, milyen volt az említett események visszhangja, lesz-e folytatásuk a jövőben?
PT: A tavaly őszi kézilabda kapus konferenciát Bíró Imre szakosztályvezető kollégánk szervezte. Jómagam, mint volt focikapus és a labdarúgó szakosztály vezetője szemléltem a konferencia előadásait, és rengeteg hasonlóságra ráébredve határoztam el – Imrével karöltve – hogy célszerű lenne egy közös kapus találkozó megszervezése, egy közös gondolkodás elindítása, közösen mérlegelve az egyes területek közötti párhuzamokat, a mindazokból leszűrhető tanulságokat, hiányosságokat és lehetőségeket. Komoly nevek és elismert zsenik vettek részt az őszi eseményen is. A jelenkor és a régmúlt magyar kiválóságai mellett a nemzetközi kézilabdázás két kiemelkedő figurája, Mats Olsson és Dejan Perics is jelen voltak, előadásaik élményszámba mentek, miképp a bő egy hónapja megrendezett közös konferencia is minőségi tartalmat és élményt jelentett minden érdeklődőnek, hiszen Szuper Levente, Király Gábor, Hoffmann László és Szécsi Zoltán képviselte saját sportágát. A sportágak közötti gondolkodás és véleménycsere megkezdődött, ami mindenképp pozitív. Ennek függvényében lesznek a jövőben is hasonló programok.
Milyen a kapcsolat a különféle országos szövetségekkel?
KM: Az egyes sportági szövetségekkel kimondottan jó kapcsolatokat ápolunk, ebben kitűnő rendezvény helyszíneink is segítségünkre vannak. Jelenleg is kiváló az együttműködés a Magyar Kézilabda Szövetséggel, ezt jól jelzi, hogy új kézilabda csarnokot fogunk kapni Pallagon. Mindez nem TAO támogatásból, hanem kiemelt szövetségi program keretében történik majd.
Milyen nem versenyszintű sportolási lehetőségek gyarapítják az egyetemi hallgatók mindennapjait? Milyen újítások, bővítések várhatók ezen a téren?
PT: Rengeteg szabadidős eseményt, lehetőséget kínálunk a hallgatóknak a sportolásra. Félévente közel 4000-en vesznek részt különböző programjainkon, rendezvényeinken. Ezek közül kiemelkedik a Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa, illetve nagyon fontos a Zsíros Tibor Kosárlabda Bajnokság, az Böszörményi úti campuson szintén zajlik kispályás labdarúgó bajnokság, az orvosi és műszakis hallgatók részére pedig úgyszintén vannak labdarúgó tornák. Ezen felül komoly úszóklubbal rendelkezünk, van túra-szakosztályunk is, melynek keretében szabadidős tevékenységként lehet megismerkedni a túrázás valamennyi nehézségi szintjével, formájával. A Sporttudományi Koordinációs Intézet idén vezette be az éjszakai testnevelést, mely igen komoly, 300 feletti létszámokat mozgatott meg. Több nemzetközi sportnapunk, egynapos rendezvényünk is van mindezek mellett. Továbbá kiemelten fontos célunk a sport általános népszerűsítése, a vízilabda, jégkorong, kézilabda és labdarúgó mérkőzéseket is komoly kedvezményekkel látogathatták hallgatóink. Van egy sportolói szokásokat vizsgáló kérdőívünk is, mellyel szintén ezeket a felfogásbeli problémákat kívánjuk analizálni és orvosolni. Fel kell ismernünk, hogy a sportolás minden szintje fontos és hasznos, a közösségi lét és közösségi cselekvés egyetlen valódi és építő jellegű formája a sport, így felelősségünk irányítani a sportolástól eltávolodó, sportolást elutasító tömegeket. Nemzetközi gondolkodásunk és nyitottságunk jegyében nyitottunk például az e-sport felé is, bár ennek még igencsak kezdetleges fázisában járunk pillanatnyilag.
KM: Az igazán fontos feladat és kihívás ezzel kapcsolatban, hogy próbáljuk mindezt úgy felépíteni, hogy ötvöződjön a valós sporttal, ilyen értelemben a passzív tömegek hozzáállását is el lehessen mozdítani egy jobb, aktívabb irányba. A fizikai és vizuális sport ötvözete lehet erre a megoldás.
PT: Ennek a törekvésnek az eseménye volt a Böszörményi úti campuson megrendezett BeYourPlayer nevezetű rendezvény is, melynek lényege az volt, hogy egy félidőt konzolon, egy félidőt pedig a pályán játszottak le a felek. Hasonló jellegű kezdeményezésekhez adott a hátterünk, össze kell rakni az ötleteket és a kivitelezést, és határ a csillagos ég.
Visszakanyarodva a versenysporthoz: mi lehet a DEAC csapatainak hivatalos célja a következő évadban?
KM: Ami a kosárlabdát illeti, ott nézünk szembe a legkomolyabb kihívással, hiszen rendkívül erős az NB1 mezőnye, a bennmaradásért is komoly harcokat kell majd folytatnunk. De a szakosztályvezetőnk már most megfogalmazta a célt, mely nem más, minthogy 2-3 év múlva nemzetközi szintű csapatunk legyen. A kézilabda másodosztályban komoly átszervezések lesznek, sok lesz idén a kieső, így mindenképp az a legfontosabb, hogy a bennmaradást kivívja a gárda. A futsalt illetően a középmezőnybe jutás az elvárás, Illetve említést érdemel még NB1-es férfi röplabdacsapatunk is, illetve az idei évtől NB2-ben szereplő női csapatunk sikereiért is szurkolhatunk. Több élvonalban vitézkedő szakosztályunk miatt új marketingpolitika kidolgozásán fáradozunk, és arra törekszünk, hogy minél jobban megismerjen minket a város, a nagyközönség. Nagyon jó a kapcsolatunk egyébiránt a nagy utánpótlás múlttal rendelkező DSC Sportiskolával, kosárlabdában és kézilabdában is együttműködünk velük. Ami utóbbi sportágat illeti, idén először sikerült elérnünk azt, hogy nem Balmazújvárosba, vagy környező helyekre áramlottak a játékosaik, hanem gyakorlatilag egy komplett, jól felkészült utánpótláscsapatot kaptunk tőlük, mely a továbbiakban valós utánpótlását képezheti a DEAC-nak.
PT: A futballt illetően kiemelném, hogy már tavaly is volt NBIII-as csapatunk, az U17, illetve az U19. Most már az U14 és az U15 is NBII-es bajnokságban fog szerepelni. Ez egy jóval komolyabb szakmai kihívás, melyhez mindenképpen fel akarunk, és véleményem szerint fel is fogunk nőni. Két felnőtt csapatunk közül a DASE rendkívül fiatal játékosállománnyal rendelkezik, az első hétbe kerülés számukra reálisnak tűnő célkitűzés, a Katona László irányította DEAC II pedig a megye II-ben véleményem szerint dobogós helyezésre hivatott. Fontos az egyes korosztályok és lépcsők közötti átjárhatóság, mi nem fogunk eltanácsolni utánpótlásból kiöregedett játékosokat, mindenki számára adott a lehetőség. A DEAC NBIII-as csapatában is sok, saját nevelésű játékosunk van, akik a mi utánpótlásunkból kerültek a felnőttekhez, úgy, mint Sós Dominik, Ménes Máté, Sáfár Péter vagy Szarka János
A futballhoz kapcsolódóan egy sokakat foglalkoztató kérdés: Herczeg András a DVSC szurkolói ankétján is megemlítette, hogy hiányolja a lépcsőzetességet a klubból és szóba hozta a DEAC-cal való együttműködés lehetőségét. Történt-e kezdeményezés, nyitott-e erre a klub?
Történtek megbeszélések, ez nem titok, ám egyelőre mindez még csak távlati terv. Tény, hogy mindkét félnek előnyös lenne egy ilyesfajta együttműködés, de konkrétumok még nincsenek, egyelőre érjük el a legfontosabb célunkat idén, mely nem más, mint a bennmaradás, utána meglátjuk, milyen lehetőségek vannak ebben a történetben.
Köszönöm az interjút!
A Sporttudományi Intézet vezetőinek eredményes munkát, a DEAC csapatainak pedig sok sikert kívánunk a 2017/18-as szezonra!
Fotók: unideb.hu
T.S.